Ó, ez már lázadásra uszítás! Az autópályás példa tetszik! Mivel államzsidványság van, így a behajtott összegek elsíbolása is "állami" berkeken belül marad. Ez maga a korrupció, te nagyokos! Ha olyan az ügyészség, hogy bizonyos ügyekben szisztematikusan félrenéz, akkor nagyjából olyan, mintha nem is létezne. Ezért tulajdonképpen olcsóbban kijönne az ország abból, ha egyszerûen kifizetnénk egy nagy adag pénzt a korrupció mostani haszonhúzóinak, mert akkor nem kellene fenntartani ezeket a rosszul mûködõ látszatintézményeket. A korrupció az intézmények romlottságát mutatja, és alapvetõen az országot gyengíti.

A G7 podcast vendége Tóth István János közgazdász-szociológus, a Korrupciókutató Központ (CRCB) igazgatója és az MTA tudományos fõmunkatársa.

Ha egy szereplõ úgy dönt, hogy korrupt lesz, akkor a piaci nyereségen felül kap egy korrupciós járadékot, viszont a költsége is nõ, hiszen megjelenik a lebukás kockázata. De Magyarország esete is mutatja, hogy önmagában nem elég a nagy kockázat lebukás, ennek ki kellene egészülnie valódi retorzióval. A fejlett világban nagyon ritkán, kevés esetben fordul csak elõ, hogy az ellenõrzõ hatóságok olyan szétesett állapotban legyen, mint Magyarországon, mondta Tóth.

Fontos viszont, hogy az egyszerûen értelmetlen projetek, a fehér elefántok – mint a sárazsadányi kalandpark vagy a tyukodi kilátók – nem számítanak feltétlenül korrupciónak, csak akkor, ha a dolgot szervezett összejátszás elõzi meg.

Magyarországon még mindig nem jöttek rá az emberek, hogy ha engedik a korrupciót teret nyerni, akkor saját és a gyerekeik jövõjét ássák alá, mondta Tóth. Pedig van remény, a balti országok és Szlovákia például néhány év alatt a fejlett országok szintjére vitték le a korrupciót. De Magyarországon is van jó példa, az autópályamatricás rendszer például szinte nullára csökkenti a korrupció esélyét.

Link