Semmi komoly, csak éppen pihentetem a mancsaimat, no meg kenőcsölöm is, hátha decementálódik. Vera megállapítítta, hogy "eldurvult" a kezem. Érzem is, bár még nem látom komolyabb hasznát, hisz akikkel szépen kell bánni, szépen is bánok, akikkel meg nem kéne, azokhoz meg még nem elég durva. De alakul. Kicsit elhanyagoltalak benneteket, belátom. Talán mert dolgozom, mint a "megszállott". Az udvart teszem rendbe, ne nyugtalanítson, hogy valami félben van még, viszont alakul szépen és teszik. Végre olyan munkát végzek, aminek látszatja és némi haszna is van. Most éppen várom az esőt.

És várom Verát, mert dolgozik, egész nap. Mióta a patikából kiléptünk, megy a munka, csak máshol, másképpen. Ő helyettesíteni jár máshová én meg hol ide, hol oda, hol ez, hol az. No nem keresem halálra magunkat, ahogy eddig sem. A családfenntartó továbbra is ő marad, bár megjött a késeimhez a beütő, így már csak egy kohót kell összeraknom és lassan kész lesznek az első hivatalos dobókéseim is. De addig is építkezésekre járok segédmunkába, ha hívnak meg a patika is várnak beugrónak és a többi, satöbbi...no meg járkálok és jönnek hozzám filmezgetni. Ez a mostani módi. A verseskötetem kicsit elhanyagoltam, de ha esőszünet lesz, akkor a gépkocsi-beszerzés mellé ezt és a könyv-mizériát is lassan csak be kell iktatni, ha már Gerry is így odatette magát. Apropó, Gerry! Ti nem is tudjátok, mit köszönhettek neki. Csak rajta múlott, múlik, hogy vagyunk még és felteszem, addig leszünk, amíg ő ezt az oldalt "pátyolgatja" Ezt nem azért mondom, mert ez jó, vagy nem, de tény. Had emeljek ki a leveléből egy részletet, mely nekem is elsikkadt, mert manapság kétszer is fel kell hívni a figyelmem arra, ami fontos. Ígértem válaszolok neked "komám", de lehet itt lesz annak a helye. Gerry írta pár napja: "Innen én innen nem tudom (nem is lenne okos dolog) megszervezni azt a csoportot akik ütöképes csapatot alkotnának – megszervezve, tudatosan összedolgozva üzemeltetne egy dinamikus weboldalt; hirközléssel, naprakészen aktualizált felülettel. Valóságos ellenzéki oldalt. Az talán meg tudná erõsíteni, összefogni az embereket. Azt látod, hogy megint az érdeklödés közepébe kerültél. Ez jó neked vagy nem, nem tudom – mert ennyi év után részben ismerem a hozzáállásodat, de nem vagy az az ember akit senkibe vesznek és még potenciálisan is ellenségük vagy, aki képes beleköpni a levesükbe nem csak a konyhába, titokban de még a terített asztal közepére is felugorva amikor éppen a finomságaikat tömik nagykanállal a szájukba...
Hogy ez bátorság vagy hülyeség ezekben az idõkben azt döntsd el te!..."

Gerry, remek emberismerő vagy és ha nem lenne ennyire elcsépelt kifejezés még barátomnak is neveznélek, de te érted, hogy mit is kell ez alatt érteni. A honlap több, mint egy virtuális köpőcsésze, bár sokan összetévesztik vele és sokan meg nem merik használni, mert nem büszkék a gondolataikra, vagy csak szerényen legelésznek az összelapátolt információs kazalból. Mondhatom mára rutinosakká váltunk, tán bölcsebbekké és türelmesebbekké is értünk érettetek. Ez persze semmit nem jelent. Lehet egy kapcsolással leáll az inter, oszt nyet! Akkor lehet vakarózni!

Gerry, a "lelki világom" velem együtt nyüstölődik, de alapjaiban minden pesszimizmusom ellenére is optimista vagyok. Először is azért, mert hosszas lábfájásaim, porckopásos tüneteim múlani látszanak, vagy inkább nem veszek már róla tudomást, másodszor meg Verának nagyon jó tett a változás, hogy lemondott a patikavezetőségről. Kivirult. Persze az igazi az lenne, ha a teljes "patika" témakör a háttérbe kerülhetne, de ez is meglesz idővel. Aranyos volt a minap egy ismerőssel beszélgetve világított rá, hogy a felesége patikus és ő a tulajdonos is és nem is értették miért megyek én külföldre dolgozni, ha patikánk van. De nincs! A legendák így születnek. Így is. Az élet múlik, a hajam hullik, de még bírom magam. Bírjátok tük es! Az asszony most keni éppen a búbomat valami csodaszerrel, amit ő kevert a laborban, hogy ne korpásodjék, mert úgy láccik disznók közé vagyok keveredve és kinőtt a korpám. Szerintem túl kevés sertéshúst fogyasztok. Amíg vaj nem lesz a fülem mögött, nem bánom.

Gerry, igen, most már olyan helyzet kezd alakulni, mint 10 esztendeje volt. Telefonom sokszor szól (orosz nóta a csengőhang, hogy az ellenséget és magamat is megtévesszem) és ahogy látom, tapasztalom, talán kezd bizonyos értelemben és nagyon szolidan letisztulni valami. Még nem tudom mi, de ha letisztult, észre fogjátok venni.

Azon kapom magam, hogy esmént "közszereplek", pedig de nem akartam már ezt. Igazából most sem akarom, de inkább már nem izgat, talán csak látni inkább a medvét, hogy ki nem vet a végét, s lesz-e ugyan még mit aratni? Változóban van a hozzáállásom. Kicsit bohóckodok, kicsit rájátszok, kicsit gyerekeskedem, de ezt csak azért, mert elég komoly vagyok mára ahhoz, hogy hülyéskedhessek. Még mindig ott van nektek a másik lehetőség. Aki jobban tudja, az csinálja!

Szóval itt tartunk és még nincs május vége sem. Kis szerencsével és ha rákoncentrálok és elküldöm végre a papírokat, az egyesület is összejöhet és akár még táborozhatunk is közösen itt és ott, meg amott is. Játszhatunk katonásdit is, meg csak baráti összejjöhetünk és szét is mehetünk kötöttségek nélkül. Tesztellek benneteket. Nem engedem belerángatni magam olyasmibe, amibe már voltam és szeretném, ha más is annyira komolyan venné ezt az egészet, hogy merjen "hülyéskedni" velem együtt és ezt a kört rohamosan bővítve végül is a nyakukra hágni a hágón a "migráncsoknak". Ennek akkor lehet relevanciája, ha nem csak én akarom, hanem ti is és nem csak a szátok jár. Szóval, most olyan "vajúdásos" fázisban van a dolog, vagy mi, de én ezt nem tragédiaként fogom fel már. Az eddig volt. Tudjátok hogy lehet tragédiából komikumot csinálni legegyszerűbben? Fel kell gyorsítani az eseményeket! Úgy látom rajta vannak. Én felkészültem. Tűzrakó hely kész, bár most le van takarva, mert nagy zuhét jósoltak.