Kezdeném azzal, hogy mi a Zorba, a görög magyar megfelelője? Zarba a magyar...
Azt veszem ebből észre - és remélem, ti is - hogy a magyar szinte mindenhez hozzá tudja adni magát, egy kis (el)csavarás vagy többlet-bevitel formájában.
Ebből kiindulva kérdezem, divatos szóhasználattal: képbe' vagytok?
Ne legyünk képben, bennünk legyen a kép (amit majd megfaragunk, vászonra vetitünk, leirunk stb.)
Nem KELL képben lennünk, mert az csak azt jelenti hogy a divatot követjük. Mi a divat ma? Hát elég sok minden, egyebek közt vesszőparipám, a tudatos vagy öntudatlan nyelvrontás, rongálás, értelmetlenebb szintre süllyesztés. Divat ugyanakkor a világvége-hangulat, a reménytelenség elfogadása, az összeesküvés-gyakorlat (már nem csak elmélet) emlegetése.
A világnak valahogyan vége lesz, ha másképp nem , azzal hogy kihalunk belőle egyenként. Ez azért még nem a totális (holo) vég, hanem valami másnak is a kezdete, vagyis a folyamat, a lelki fejlöd(v)és része...
Ezen belül azért valljuk be, vannak bizonyos lehetőségeink.
Ha a kép nincs bennünk - mondjuk egy Aranykor-ról, vagy egyáltalán a nemzet túléléséről, akkor ezt a képet előbb meg kellene alkotni. Mi jobb áll rendelkezésünkre ennek megvalósításához, mint a mindent kifejező, képekben gondolkodó magyar nyelv? Akinek képe van, az képes, akinek nincs képe az képtelen (bármire is)...ezt tudjuk, de nem használjuk.
A nyelv át van engedve a firkászoknak, és média -patkányoknak, rágják csak szét vele a maradék nemzet(ség)et, mert ha ugye "nyelvében él a nemzet" (igaz!) akkor nyelvén keresztül lehet leggyorsabban elpusztitani is. Ha a nyelv haldoklik (ez a jelen helyzet) akkor a nemzet is végóráit éli, mint önálló(an gondolkodó, képalkotó, bármire képes) magyar nemzet.
Ezért hát: induljunk ki a nyelvből, de úgy, hogy MINDIG érkezzünk is vissza hozzá' Miért? Nem másért, mint azért, mert a nyelvet nem mi alkottuk (ahogy a földi életet sem), hanem készen kaptuk - most azon ne rágódjunk hogy kitől, vagy kiktől - kaptuk, mert itt van, készen van, amikor beleszületünk.
Vegyük már észre hogy a nyelv több, mint közlendök közlésére alkalmas eszköz' A magyar nyelv, különleges tulajdonságai folytán a legalkalmasabb pl. az egyetemes alkotásra. MINDENT meg tudunk vele fogalmazni , elKÉPzel(tet)ni, a valóságot a lehető legtöbb nézőpontból megközeliteni.
Már hallom: de kedves keepfargo, ezt mis is tudtuk, nélküled is; ne találd már fel a spanyolviaszt...

Mire gondolok konkrétan? Vegyük pl. a legutóbbi kitérőt, a "másodjára"-jelenségről. Ezt egy barom egyszer elkezdte, tudatosan vagy nem, most mindegy (nekem megvannak a gyanúim ezzel kapcsolatban), aztán a többi divat-birka szép lassan átvette. Látszólag egy ártalmatlan dolog, de nem az: A SZER (szor, ször) eliminálása (kiiktatása) vagy háttérba szoritására irányuló kisérlet, az ami ezzel a folyamattal (is) játszódik le a szemünk előtt.
A SZER-é, amely talán a legfontosabb szavunk, mert a belsö tartalmai, kapcsolási lehetőségei szinte beláthatatlanok. Nagyot és sokat lehet vele alkotni, tehát ne is beszéljünk róla, töröljük ki, ha ez lehetséges.
Mi is a SZER hatalmas pontenciá(l)ja? Például benne van az ER gyök ami nemcsak az eröt de az eret is adja, sőt ahogy egy víz-ér valahova el-ér, úgy ér el a testben levő ér bárhova, és adja az ERőt…a SZER a szerv alapja, a szerkezet, szervezet, szeretet-szerelem, szertartás, szertelenség....nem folytatom, mindenki tudja - tehát fontos, tehát háttérbe vele(!)
A SZER-etet mindenki kedvence, fogy is rendesen, csak éppen nem használjuk eleget...
Ezért mondom negyedSZER is, és nem "negyedjére", hogy ássunk le a nyelvbe, találjuk meg a kincsesbányánkban azt, amire szükségünk van, fordítsunk hátat a divatnak, és akárhogy kiabálnák is a retro megbélyegzó szavát, próbáljuk meg, milyen is lehetett, amikor még magyar volt a magyar nyelv...

Aprópopó divat: a divatot én úgy határoznám meg, hogy mondjuk felvett, vagy bevett szokás.
Hadd játsszak el ezzel egy kicsit (bevett...szopás...)
Szedjünk csak össze néhány bevett szokást: a paraszt = bunkó vajon honnan jön, divat volt-e vagy az lett - mert valaki aki lenézte a magyar parasztot (akár egy Ady is, vagy Gárdonyi), megszoktatta velünk, ezt az összefüggést (ami CSAK részben volt igaz, egészében azonban NEM)
Vegyem egyik mai kedvencemet "helló-kát".
Ez egy olyan praktikus "köszönés", akárki mondhatja akárkinek, nem kell tekintetbe vennem a köszöntött nemét, korát, rangját, hozzám-kötődésének fokát stb. Bedobom, mint ahogy az automata kidob valamit. Robotköszönés, a másik robotnak...
Mit vesztettünk? Hát lehet hogy van, aki semmit, mert ő ezzel talált haza, álmai földjére. Nekem azonban, ha akarom, ha nem, a "kezedet csókolom" akármilyen régimódi, avitt, fölösleges régi kacat, mégiscsak azt vetiti elém, hogy ott állok (ahol) és tényleg meg is csókolom azt a kezet (miközben szóban is megerősítem). Hát hol van ettől az amerikaiasan odalökött "helló"? Fényévekre, és ezzel nem mondtam sokat.
Na, hellóka, megyek robizni egy kicsit...ne parázzatok ( pározni jobb ), ne kapjatok büntit, és senki se kerüljön a böribe, inkább mindenki férjen a bőribe...

See you (later), vagyis szijó, vagyis Szia

Köszönöm Keepfargo, ez egy értékes hozzászólás!

Keepfargo!
Ügyes gondolatmenet! Leírtam már nem is egyszer én is, bár ebben a rohadt zsidó rend(etlen)SZER-ben sokan nem is értik mit fejezünk ki azzal, hogy: "a SZER-etet, a GYŰL-ölet! Ehhez kellene visszatérni!

A SZER és a SOR szavunk is összefügg, és a "másodjára"-jelenségre is vonatkozik.

Történt egyszer hogy 8 általánossal, és jó adag tiszta székely ésszel rendelkező Kedves Anyósom ( Kedves Klári Édesanyja ) egySZER igy szólt: "Sokan vagyunk, s csak két asztal van, de majd SZER-re esztek"...

A "SZERét ejteni" valaminek pedig szó szerint azt jelenti, hogy SORt keriteni rá...

A szert ülni kifejezés talán ismerős ennek-annak; őseink, ha szert ültek, szerre, vagyis sorban megszólaltak. Mindenki elmondta a magáét, nem vágtak közbe, s a végén kialakult egy közös KÉP, arról, amiért a Szert összehivták. ( Sok kis képből szinesebb, s talán jobb nagy Kép is összeállhat, ha minden igaz - hologramként - ahol a Nagy-ban ott a Kicsi, s remélhetőleg a Kicsi is beleillik a Nagy-ba)

(Ezzel kapcsolatban bárki tehet kisérletet. Össze kell jönni, és akinek mondandója van, hallgattassék meg. Imre is biztosan élvezné, ha nemcsak neki kellene beszélni - nagyjából ugyanazt mondja 10 éve, ha újabb adalékokkal és látószögekkel gazdagítva is..)

Valaki, mondjuk Imre is, közbevetheti, hogy könnyű volt őseinknek, a személyi szabadság és önálló gondolkodás korában, de vajon ma, a média-etetés, s a hazugságok özöne korában van-e még annyi önálló gondolkodó, hogy egy egész szert érdemes legyen összehivni…?'

Erre nem tudok válaszolni; valahogy az a gyanúm, hogy a pesszimizmus indokolt, ha nem is egészséges, de aki keres, talál. "Próba-szerencse; vegyen lottószelvényt'" - emlékszünk még?
Na mindegy is, de az (is) felérne egy lottónyereménnyel, ha egy ilyen ősmagyar szert végig lehetne játszani - mondjuk egy olyan témában, hogy mi kell nekünk ehelyett a SZ.R helyett...mert az az érzésem, hogy szinte minden, amiből a SZER hiányzik, potenciálisan SZAR-rá változhat. Na ennyire látom én fontosnak a SZER rehabilitálását, előtérbe helyezését, napias használatát.
Ugye, kis SZERtelenek, hogy keepfargo nem beszél mindig keep-telen hülyeséget?
( - Talán nem, de irni azért ir… )

Kedves Keepfargo!

Jó ideje nagyon bántja a fülem, és nem is vagyok hajlandó megbarátkozni a kifejezéssel:

"öt óra magasságában"

A magyar agyamban a kép előáll, mint egymáson öt óra, csak azt nem tudom, hogy milyen magasak, mert ugye óra lehet akármekkora. Nem mindegy, hogy toronyóra, vagy karóra... Akkor hogyan? mikor???
Kell-e létrára menni, vagy elég egy kisszék???

És használja boldog, boldogtalan...

Azt hiszem, kedves Arany, hogy egy jellegzetes divat-példát hoztál fel; valaki elkezdte ( ő tudja miért ) és megint valaki úgy találta hogy ez új - ha hülyeség is, de újnak hangzik... Hogy magyartalannak hangzik, az külön előny, ha egyszer a magyar nyelvet akarjuk leépiteni ill.átépiteni a felismerhetetlenség szintjéig. Igy szinte biztos hogy nem egy magyar paraszt, vagy munkásember találta ki, hanem egy "intellektuális vájtfülű" akinek ez csak játék...olyan Eszte(sza)rházy stílusban.
Nagyon jellemzően azt irod, hogy nehéz erről értelmes KÉP-et előállitani, elképzelni - épp ez mondja azt, hogy a kifejezés képtelenség. Mármint a magyar nyelv logikája szerint. Valakik ép ezt akarják eltüntetni; a nyelv logikáját.
Amit itt most rögtön igénybe is veszek: ha valaki azt modta (valamelyik tetűhintás főrabbi) hogy : "ne legyen jó magyarnak lenni" akkor vajon ki találhat ki ilyen idétlenségeket, hogy a magyarul gondolkodó fejeket összezavarja? Én nem tudom, csak hangosan (és logikusan) próbálok gondolkozni...

Egy másik hozzászólásomból idézve: "Az ilyen Emberek nem papírt szereztek valamiről, hanem évek alatt megSZERezték, BÍRtokolták azt a tudást, ami Mesterré avatta őket. Nem a nép avatta (!), Az legfeljebb (és ez is egy szint és nem is akármilyen!) észrevette, hogy EZ az Ember alkalmas a Tudás átadására." stb.
Talán pont a keepfargo által említett Szerről írtam én is, ahol az univerzum holografikus és fraktális jellemzői mellett, annak "nem lokális" mivolta is JELEN van...