Nos, először is üdvüzlet a legkitartóbbaknak, közibük számolva magamat is, még ha csak szőr mentén is. Verset akartam már írni rég, de nem jött az ihlet. Talán kedvem sincs, mert fáradt vagyok ahhoz is, hogy kedvem legyen. Jól alakulnak a dolgaink. Én napestig dolgozok és úgy tűnik nem egy laza tempó az, amire számíthatok a jövőben, de ami még fontosabb, hogy Verának sem igazán jött be a számítása, viszont remek úton halad végül, hogy ezzel az egész patikai baromsággal végleg leszámoljon, pont, ahogy én a picológusi mivoltommal. Most durva kétkezi munkássá vedlettem és úgy is érzem sokszor magam. Cigányokkal dolgozom zsidóknak! Hurrá! Ehhez képest minden remekül alakul és panaszra sincs okom. De nem is ezért írok.

Igazából nem is tudom miért írok. Értelme nem sok lesz. Nincs energiám dilleméázgatni. A maradék időm a kertre és családom maradékára forgatom, ha éppen nem csak ernyedten pillogok a fáradtságtól. De az élet így is szép és sokat tanulok. Ma pl. három helyen is állványoztunk és utolsó munkánkban csüdig tapogtunk a megmaradt esővízben, így most rendesen be is lett áztatva a tappancsom, és szárad a munkavédelmi cipőre már alig hasonlító lábbeli is. Na addig írok, hátha jobban szárad, holnap pedig szerintem pár centivel hosszabbak lesznek az ujjaim, annyi állvány van bekészítve felrakodás céljából, így még ma megteszem itt is, amit lehet.

Szóval, mostanában úgy tűnik mindenki össze akar fogni mindenkivel. Ez azért nagyon gáz, ismerjétek el. Glasznoty van. Érződik a bajság. Tudnotok kell, hogy a púpomra sem hiányzik már a szervezkedés az "oktatás" meg a jövés-menés sem. Meg az ezzel járó intrikák, kritikák és miegyebek. Szerintem azért is került ez a mostani munka, hogy ne legyen már időm az agyamat gyalulni ilyesmivel. Belefáradtam már rég a magamutogatásba és a tények mutogatásába is. Azt szeretném, ha átvennétek, illetve akadna köztetek, aki csinálja legalább töredéke elánnal, de ésszel és érzéssel....a "valamit". Nyugalmat szeretnék. Ugye milyen komoly elvárások? Persze nem lehet, de azért így érzek legbelül. Nem hiányzik ez már nekem és pont. És akkor most egyre-másra keresnek, hogy "Te vagy a vezír" és az összefogást meg kell szervezni és az élére állni..., csakhogy ezek pusztába kiáltott szavak. Ó, mielőtt bárki a kardjába dől, nem vesztettem el a harci kedvem, sem a "hitem"...de a tudásom pont azt súgja, hogy most végre tét nélkül és lazán össze lehet és kell kötni, ami össze tartozhatik. A Koronatanács-os Szabó Attila nemrég hívott a MOGY-ra a sátrába. Persze előtte megfuttatta a protokoll kört. Még beszélek vele, mert a MOGY-ra nem megyek el a MOGY-ra szóló meghívás nélkül. Ez ellenkezik az elveimmel. Nem is beszélve róla, hogy Juhász Zoliék is akkorra hívnak össze egy TT-s és RÉKA-s találkozót, csak a Krisztinában. És akkor Leonárdról még szó se esett és sokakról másokról sem.

Nos, mi lenne nekem a legjobb? Itthon szívni a nemlétező pipámat és lógatni az asszony lábát és Blankával elmenni a friss jogsiját bejártani és Máté első önálló HÉV járatára jegyet váltani és Marcival megvívni egy Word of tanks csatát... és nem kergemarha vágtázni szerte az országban jobbára feleslegesnek tűnő dolgok okán, melyekről magam jól tudom, hogy csak ahhoz kellenek (de arra nagyon), hogy a remény látszatát fenn tartsa. Mert, ahogy megígértem, úgy is lesz! Minden rendben lesz. Ehhez csak annyi kell, hogy ne marjátok egymást, vagy engem, legalább ne. Ne kételkedjetek egymásban, vagy legalább bennem ne. A RÉKA tábor szervezésére sem erőm, se energiám. Résztvevő leszek, bár még a jelentkezési lapom nekem is el kell küldjem, befizetve az étkezéseket és azokét is, akik ezt rám bízták. Nem várok csodákat. Tőletek meg pláne nem! Már megtettétek. Ismerkedjetek, barátkozzatok, múlassátok hasznosan a megmaradt időt. Nagy terveim nincsenek. Vannak, de nem ezen a szinten. Igen, tudom, nem lehet senkiben sem megbízni. Nem is teszem. Aki bennem nem bízik, az is jól teszi. Majd rájön, hogy rosszul tette, de ez is jól van így. Sok -sok jel abba az irányba mutat, amiről eddig "papoltam", de most az a fázis van, amikor egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a "vezéretek" akarok lenni. Ez is egy szakasz. Dolgozok vele és munkál bennem. Hja, ettől még senki nem vette át fölöttem az irányítást jobban, mint eddig volt, és tudtommal eddig sem volt "tartótisztem". Nos, nagyjából egy segédmunkástól mára ennyi tellett. Lehet Vera is ma adja be a felmondását és az is nagyon rendben van úgy. Mindketten megmérettetés alatt állunk.