Jóska azért ne váltsunk át vakvágányra - nem Imre lett leszólva... nem is az, hogy pénzbe kerül.
Fussd át mégegyszer és értelmezd!

Emlékszel hogy voltunk lent a Balatonon?
Innét írtam egy E-Mail-t, lefoglaltam a szobákat, visszaigazolták, hogy ezen és ezen a napon, - 12. után (akkor szabadulnak fel az addig használt szobák), de este 6 elõtt személyesen intézzem el a többit a Recepción.
Minden úgy ment ahogy az kell. Röpke 10 perc alatt el volt intézve, kitöltve a szükséges adatok, ellenörizve a személyiség, kifizetve, szobák kulcsa a kezemben. (Kivéve a WC-deszkát, ha még emlékszel rá )
Az ember eldönti, hogy megéri-e neki az adott lehetõség egyben tudomásul veszi, hogy mibe kerül. Ezt akkor lehet megszervezni, ha mindkét fél tudja mit kap és mit ad.
A tábor x-összegbe kerül és akik szervezik, azok minden olyan információt pontosan meg kell adjanak, amiért bizonyos összeget követelhetnek.
Egy szerzõdés akkor eredményes amikor mindkét fél egyetért. Egyik se teheti meg, hogy a bizalomra épít - miközben õ nem adja meg ugyanazt a másik felé.
Elõleg is csak annyi lehet - amennyi az összérték töredéke, és leszögezve azt, hogy visszamondás esetén ezt nem kapja vissza. Mindez olyan határokkal, hogy pl. 36 órával elõtte le tudja mondani, ennél kevesebb intervallumnál veszett az elõleg...stb.
Megtörtént velem is, hogy egy házaspár laptopját fel kellett újítani, billenytücsere, tisztítás, software uppdate, viruskontroll... elvittem, visszahoztam, néhány ujdonságot megmutattam - hogy értesüljenek az összes változásról. Amikor javítottam, észrevettem, hogy a Display-t nem lehet rendesen felhajtani, feszült a tengely és a tartórésze, beragadt, jó két órai munkával azt is megjavítva - olyan volt mint az új amit most hoztak ki az üzletbõl.
Visszavittem, a végén megjegyeztem, hogy elöre nem látott hiba miatt extra 2 órát dolgoztam a gépen... - ahogy ezt kimondtam, abban a pillanatban a feleség (privát ház, kb másfél milliós értékben) megjegyezte - szó szerint nyersen és megvetõen, hogy csak annyit fizet amennyit megbeszéltünk, "- Walter, (vagy ahogy a férjét hívták) fizesd ki!. A férje ott ült mellette, szinte ledöbbenve. Pár másodpercig hallgattam, majd azt mondtam, hogy -Természetesen... - feláltam, elköszöntem a nõtõl aki megfogta a laptopot és elviharzott, a férj mondta, hogy hozza a pénzt addig elökészítettem a kézpénzfizetési blokkomat, kitöltöttem és megkaptam a pénzt a számla ellenében. Lekisért a belsõ Loggiás Hall-ból a földszintre, és a lépcsõn odasúgta felém, hogy sajnálja és szeretné, ha ezt a százfrankost még eltenném. A számla összege 160.- Frank volt (valójában egy órai átlagkereset az informatikai privátszektorban) "Kétszer is házhoz jõve" és valójában azon agyaltam elõtte, hogy azért kétszázat minimum megérdemelnék. Leértünk a lépcsõn, megköszönöm a kedvességét, a pénzt visszautasítottam, egy cégtulajdonos ugyanis nem fogadhat el borravalót, az a havibéres munkásoknak jár. Elbúcsúztam, rohadtul keserü szájízzal, nem a pénz, hanem a férj és az én felém tanusított lekezelõ hangsúly miatt. Gondolom az élettárs se érezhette jobban magát és szégyelte a felesége modorát.
De valójában a nõnek igaza volt; -Megmondtam - szóban - mennyibe fog kerülni amit el is fogadott de be is tartatott.

Egy rendezvénynek is kellenek a szabályok, hogy bebiztosítsa magát, de ugyanakkor az önvédelmet sem szabad túlbiztosítani. Ha ez történik, attól a pillanattól kezdve nincs egyensúly, s ha bárki ezt észreveszi, akkor vissza kell lépnie.

Nem néztem utána milyenek voltak a szervezési körülmények, de csak abban az esetben fogadok el bizonyos szabályokat, ha az meg tud gyözni arról, hogy érdemes. Ez vonatkozik a mai svájci lehetöségek és kötöttségek elbírálására is, mert ebben a világban is egyre több alkalommal szembesülök (németeknél meg pláne) tisztességtelen, csalással elért nyereséget elért haszonlesõkkel. A változó világban senki nem képes elöre felkészülni ezekre, de bizonyos tapasztalatszerzés figyelmeztethet arra, hogy ne túl sürün csaphassanak be.

Nem a - szinte hivatásos - ingyenélõkrõl, a lágyszivü embereket hazugságokkal megkörnyékezõk "segítségérõl", alkalmi csalókról beszélek ... azokat már egyre jobban megvetem, elkerülöm. Elvárom viszont a tisztességes "ezt ajánlom fel - ezt kérem érte" azaz az érték-ellenérték egyensúlyának betartását
Egy albán, jugoszláv, kifizet egy státuszszimbólumnak számító BMW, AUDI stb. autóért tízszer annyit is mint amennyi az én "fájdalomhatár" szintem, amikor új kocsit kell választanom a régi helyett. Amennyit nekem megér a dolog, annyit invesztálok bele (persze a felsõ toleranciahatár az erre fordítható pénz mennyisége). Ha nem tudom mit tud az amit kiválasztottam magamnak és zsákbamacskaként ajánlják fel nekem, akkor már nem is érdekel.

Amit Imre, saját szerepérõl leírt - abban nem találok ismeretlen tényezõt.
A többi részlet viszont homályos - de ebböl a távolságból, ez érdektelen a számomra.
Nem nekem kell döntenem. Majd kiderül. De ahogy fentebb már írtam, tényleg azt szeretném, ha utólag jó hireket hallanánk RÉKÁniából.

gerry !
Amit irtal az mind igaz!
A mai vilagba mindent elore TUDNI kell,hogy miert es mennyit fizetunk!
Igazan BALATONON furcsa volt ,hogy [color=#ff0000]elore[/color] kellet fizetni!!Es meg IGEN emlejszem a WC teto munkajara

Amit EN most valoba (jo hiszemuleg)gondoltam,hogy a REKA szervezest olyan MAGYAR emberek fogjak rendezni ,akik nem csalasos alapon allitjak ossze azokat az arakat, amik ott kotelezo modon keletkeznek.
Igen hibat kovettem el.!
Nem hinni es gondolni kell!
Hanem TUDNI!
A hit es a gondolat NEM = a TUDASSAL!

En is remenykedem,hogy eredmenyes lesz a talalkozo!
Mar csak azert, is mert nem fogom rontani a jelenletemmel Imre eloadasat!

Józsi, Imre nem ad elő. Egyelőre nem is vagyok olyan állapotban (előadható) és nem is ezért gyűlik a nép, legalábbis remélem.

Imre,elo -ado,vagy elo-veszd,az mindegy.
A szavakkal lehet jatszani ,sott meg az emberekkel is.
Az majd ott fog eldolni,hogy valojaba lesz-e ertelme erolkodi a tovabbi (eggyut mukodesnek).