okt. 6.
Az 1840. évi 29. törvénycikk nem korlátozta a bevándorlást és a letelepedést, a szabad kereskedelmet, gyáralapítást, bármely mesterség gyakorlását. 1840 és 1850 között soha nem tapasztalt betelepedés kezdődött, 76 000 olyan galíciai jött be Magyarországra, akiket az orosz cár oda száműzött. Uzsorások és körmönfont taktikák, a gazdasági hatalom megragadásának aljas módszerei - mindent megszálltak. Tönkretették Hegyalja örmény és görög borkereskedőit. Megszállták a magyar terménykereskedelmet. A magyart több helyen földtúrónak használták és mindenből a lehető legnagyobb hasznot fölözték le.
Pest, Eperjes, Szeged, Varasd, Óbuda, Temesvár, Pécs, Esztergom, Szombathely, Rábahídvég, Kőszeg, Nagyenyed, Buda, Nádas, Pozsony, Szered, Vágújhely fellázadt, zavargások törtek ki.
A kormány azonban megvédte az uzsorásokat. 1867 után jogaik tovább bővültek.
IX. Vilmos, hesseni választófejedelem törvénytelen gyermeke volt Julius Freiherr von Haynau (1786-1853). Magyarországi működését még osztrák részről is meglepő hallgatás övezi. Karl von Schőnhals táborszernagy, a „fegyvertárs és jóbarát", sok kiadást megért könyvében (Biographie des k.k. Feldzeugmeisters Julius Freiherr von Haynau, Wien 1875) megelégszik annak nagyvonalú megállapításával, hogy „Nem ő volt a törvény, hanem csak a karja."
Rudolf Bartsch főhadnagy, aki nagyon szerény lélekelemző módszerekkel közeledett a bresciai hiéna felé (Haynau - Eine psychologische Studie, Wien 1907), az Aradi 13 Vértanú esetében csak annak közlésére szorítkozik, hogy
„Aztán elkezdődött, aminek nem lett volna szabad megtörténnie."
A későbbi táborszernagy a hanaui zsidó patikus lányának, Rebekka von Lindenthalnak volt a törvénytelen fia. Apja Hesseni Vilmos őrgróf, majd herceg. Utóbbi minden jel szerint káplár-természetű, hiú és zsarnok, aki rendszeresen árulta alattvalóit katonának a brit hadseregbe. (G. Armstrong - The Rothschild Money Trust)