Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Pi bölcsője

GondolatokMegtudtam, hogy volt bölcsőm. Nem is akármilyen...





Hozzaszolasok

2 #11 gerry
- 2019. December 17. 17:45:12
Hamu - akar a franc küzdeni, ahogy provokálni se akarlak.

Nekifutok még egyszer. Beírtál hozzászólásként három sor idézetet a Borbola féle Magyar nyelv cikk alá (azóta megnéztem, rengeteg magyar név eredetével foglalkozó írás van a neten) és - mint már írtam - soha nem voltam jó nyelvtanból, csak sokat olvastam és valószínüleg ennek hatására számtalan alkalommal a vizuális memóriám segített abban, hogy ne kövessek el túlágosan sok nyelvtani hibát, valamint (úgy gondolom) az átlagmüveltségü embereknél egy kicsit bõvebb a szókincsem, bár sose hasonlítgattam össze magam másokkal. Ugyanakkor tisztelem azokat az embereket akik véleményem szerint müveltek, sokoldaluak és megpróbálok tanulni azoktól.

Ezt a három sort:

R: ár, ér, ír, or, őr, úr, űr
szr: szar, szár, szer, szír, szór, szőr, szúr, szür, szűr
pr: pár, per, pír, por, pör


Egyes "kritikus vénával ellátott" tagoktól az évek alatt sokszor megkaptam azt, hogy hosszú lére eresztem a mondanivalómat, ami részben igaz is, két okból. Egy; Nem szeretek tõmondatokban beszélni / írni. Kettõ; amikor írok soha nem tervezem meg elõre azt, hogy mit fogok "kifejteni". Elkezdem és vagy - egy számomra - értelmesnek tünõ vélemény alakul ki a végére vagy írás közben belekavarodok abba amit írok és az a vége, hogy törlöm az egészet. Néhanapján azért elteszem magamnak amit írtam és késôbb visszaolvasom ami rádöbbent arra, hogy semmi értelme megtartani, ritkán viszont megíndíthat bennem egy új gondolatsort...

Elolvastam amit beírtál... többször is. Bocsáss meg de tényleg nem értem. Elfogadom azt, hogy Te mint szellemi dolgozó tudod miért írtad le ezeket, de nekem néhány percnyi fejtörés után a következõ kérdés ugrott be: Hogy került a csizma az asztalra. Meg minek? (ha a fentebb leírt nyelvtani kibõvitésed a három sor alatt olvasom, valószínüleg nem is reagáltam volna).
A hozzászólásoknak van (kellene, hogy legyen) egy alapja ami esetleg tanít, vagy felkelti az érdeklõdést a téma iránt, irányít, gondolatébresztõ hatása van ami vitára serkent...
Mint feljebb írtam; szószátyár vagyok, nem ez a legszebb tulajdonságom de már nem hinném, hogy erre a néhány évtizedre új (jobb, okosabB)) karaktert formálhatok ki magamból... 'igy "ez van".
Szerinted miért kérdõjeleztem meg tõled a leírtak fontosságát illetve szükségességét.

Amit látok - de ne vedd sértésnek - túlérzékeny vagy. Egyrészt feleslegesen, másrészt támadásnak veszel egyszerü "tõmondatban feltett" kérdést és védekezésként bizonyítod ennek miértjét: "Budapesten ezek provokáló kérdések..."
Abból kiindulva, hogy '81 óta külföldön élek, esetleg más következtetést is le tudnál vonni... Ennek ugyan semmi köze a jó- vagy rosszindulathoz, viszont ha egy emberre, nem támad rá napi rendszerességgel közvetlen életkörülményeinek negativ hatása akkor egyszerübben, talán "tisztább fejjel" képes gondolkodni mint egy indulatokkal, dühvel, félelemmel vagy kilátástalansággal szembenézõ személyiség. Innen /én/ így látom!
Azt nem tudom te, vagy sokan ezen az oldalon milyen életkörülményekkel rendelkeznek, elég hosszú az az intervallum amit akarva-akaratlanul végig kell minden embernek harcolnia bölcsõtõl a sírig. Az saját kálváriámat én jártam végig, másokra nem tartozott, túléltem és ehhez a néhány váratlan szerencsés pillanat mellett szükségem volt tiszta fejre, békére. Épp' ezért senkit nem itéleg el/meg elõre. Idõvel persze mindenkiben kialakul a vélemény azokról akikkel kapcsolatba lép és az is természetes emberi tulajdonságunk kit tartunk szimpatikusnak és kit nem. Ez ellen nem sokat tudunk tenni. Néha nem is értjük mi okból alakul ki empátia vagy ellenérzés a másikkal szemben. Sokáig próbáltam a negatív hatásokat megszüntetni. Nekem soha nem sikerült, ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom. Nem vagyok haragtartó, Az érzéseim nem dominánsak olyankor se, ha durván letámadnak. Viszont adós se szeretek maradni, ezért azt - ha lehetõségem adódik rá - ésszel oldom meg. Annyiból amennyi rendelkezésemre áll. Eddig többnyire elegendõ volt.
Azt, hogy te minek látsz, neked kell tudnod ahogy a megoldást is magadnak kell megkeresned.
Remélem elég szószátyár voltam most is - De nekem ez megy... így a szógyökök orientációját már rég nem tartom célirányosnak.

szép estét.
s_Laptop
1093 #12 vian
- 2019. December 17. 19:11:00
Van itt még valaki, aki számít a 2 hangos magyar szavak ősiségében.
http://www.osfogalmak.hu/02/pdf/ratki...lenyeg.pdf

Mindjárt le is írom, csak előveszek egy új lapot.
1093 #13 vian
- 2019. December 17. 19:16:07
.
Hogyan lett Mátyás királynak udvari bolondja!?

s_beszel

Él a Naprendszerben és hol, hát épp Magyarországon egy nyelvelős udvari bolond, ráadásul a történelem előtti alkotmányból.
Ez a bolond annyira bolond, hogy folyton csak azt hajtogatja, hogy az emberiség ŐS-ÉLŐ szavai a 2-hangos szavak, meg azt IS, hogy ezekből nő ki az összes többi, meg hogy ilyen ŐS... ŐS-ÉLŐ szava, a magyar nyelvnek van a legtöbb a NAP-világon.

Sőt állítá azt IS, hogy mindebből viszont az következik, hogy a magyar nyelv, nemhogy NEM finnugor, türk, szláv eredetű, de semmilyen más nyelvi eredetű, SE!

Azt IS hajtogatja még a balga, hogy a magyar ŐS-ÉLŐ szavak értelméből ered, azok értelmére épülve létezik, AZ/EGY (Magyar) Tudás-Vallás, amelynek kiváló tételei szanaszét-szóródva megtalálhatók a föld kisebb és nagyobb vallásaiban IS, csakhogy többnyire összekeveredve igen sok csacsisággal, maflasággal sőt néhol, elég nagy kupac szemétséggel IS.

Leginkább viszont az azubi ősmagyar agymenése, hogy a Magyar Tudás-Vallás legidőszerűbb tétele szerint, van jobb rendszer mint a demokrácia! „demokrácia” egyébiránt idegen szó Sicc!

És ez a jobb társadalmi rendszer nem más és más nem, mint a Szelíd (és/de ERŐ-teljes) Nemzeti (és Nemzetközi ) Tizedes Rendszer..röviden ha úgy tetszik SzeNTR.

Ennek a bolondnak eleinte úgy nézett ki a pletykagép címe, hogy "udvari bolond 01."

A Király hamar megelégelte ez a 01-es kivagyiságot és a címet "udvaribolond0320"-ra módosíttatta...egyébiránt mostanság.....@.gmail.com

Ettől a kis zűrzivatartól eltekintve, vagy tán épp annak okán a Király-ék a
(Királynő/né, no meg a Király) és az udvari bolond kapcsolata, azóta IS felhőtlennek mondható! Sőt mi tömb és egyre inkább!

Most már aztán belekezdhetek végre a a régen várt mesébe, mely elregéli kigyelmeteknek, hogy ez a kapcsolat, miként IS keletkezett.

Jelesül ugye azt, hogy …. Hogyan lett Mátyás királynak udvari bolondja.
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény legény, aki egyszer csak fogta magát és felkerekedett. Elindult Budára, és bizony nem máshoz, magához a királyhoz.
Tele a feje okossággal arról, hogyan, s miként kellene megzabolázni azt a sok kevély, dölyfös nagyurat, akik mostanság sokkal jobban értenek a nép sanyargatásához, mint sok minden máshoz, amikhez meg egyébiránt és leginkább, érteniük illene, kellene.

Alig, hogy a vár kapujához ért, már kezdte IS mondani a magáét.

Az alabárdosok meg rögvest elkezdték kergetni elfele, lehetőleg igen jó messzire.

Merthogy mint kitudódott, nem volt bejelentkezve, nem volt jó csókosoktól ajánlólevele, péze SE vót, és még a nevét SE ismerte senki.
Az indoklást azért még megtódták azzal, hogy a Királynak persze rengeteg a halaszthatatlan dóga és nem ér rá mindenféle gyüttmentekkel eltékozolni a drága idejét!

Ám a legény egykönnyen nem adta fel, merthogy igen szívós, szívózós fajta fából faragták.

Elébb utóbb, csak visszasündörgött a palota falához és mit lát? Látja ám hogy valami díszes uraság féle egy erkély korlátjának támaszkodva, éppen rá szögezi szúrós tekintetét.

Kapott az alkalmon, s már kezdé IS sorolni a sérelmeit.

Az erkélyen álló úr hallgatta egy darabig, aztán egyszer csak odaszólt néki.

Az bizony tényleg úgy van, hogy a Királynak rendre igen sok a dóga és segítsége IS csak nagyritkán akad.

Több SE kellett a legénynek, válogatottnál válogatottabb szidalmakat kezdet szórni a Királyságnak mi több a Királynak címezve, mivelhogy micsoda dolog az, hogy szóba sem áll vele, mikor pedig ő mennyi fontos dolgot cipelt ide, abba a nagyon okos fejibe.

Hallván az úr a szidalmakat üzen az őröknek, eresszék hát be azt a türelmetlen, szitkozódó fattyút.

Rohan a fiú a nagykapun befele, nem IS gondolná szegény, egyenest vesztibe.

Mert, hogy hát az erkélyen elmélkedő úr nem más volt, mint maga Mátyás király, persze épp korona nélküli fedetlen fővel.

Éktelen haragra gerjedve, ment maga IS a fiú elibe…. és már szabta IS ki a törvényt.

Az ilyen meggondolatlan, türelmetlen, hőbörgő, szitkozódó alattvaló jussa…. a kötél.

Megfogták a fiút és izibe sötét tömlöcbe vetették.

Az meg csak verte a fejét a falba, aludni sem tudott, csak hallgatta ahogy az ácsok kipkop-ácsolják a bitófát.

Jönnek IS érte hajnalban az alabárdosok, jól megragadják és már viszik IS a vesztőhely fele.

Bár alacsonyan járt még a NAP, de a Király maga IS, személyesen, megjelent a színen.

Kezdett nagyon vészterhesre fordulni a dolgok állása, menete.

A fiú utoljára, még jó alaposan körül nézett a palota gyönyörű kertjében.

Ám aztán, egyszer csak, hirtelen, így fordult a Királyhoz.

Messze földön híres, bölcs és igazságos Mátyás Király!

Az a hír járja széltébe’ hosszába’ a birodalomban, hogy kigyelemed előtt, lehet egy utolsó kívánsága, szegény pórul járt magamfajtának.
Ami igaz, az igaz, szólt vissza a Király! Ám legyen úgy te gaz! No ki vele, mi az!

Mondom hát… így a legény.

Van ott a kert közepén egy csodálatosan szép kis csemete meggyfa, annak IS egy még gyönyörűbb, ámde épp eléggé vékony, szép virágos ága.

Hé Bakó, arra kössetek!!! Nagyot dobbant a Király szíve és meg is enyhült azon nyomban.

A kivégzés elmaradt, sőt hamarost meghívta a fiút ízes magyar munka-lakomára.

Idővel még arra IS sort kerített, hogy a meghallgassa, mit IS hozott a fiú abban a nagy okos fejében…….

Miután meghallgatta, már vissza SE engedte.

Azóta már nincs egyedül a Király, tengersok gondjával, együtt teszik a dolgukat, az ő bolondjával.

No és még és már, csak néhány utószó, a rend kedviért és a miheztartás végett?

Nem az az udvari bolond, aki mindig kimondja az igazat.

Még az sem, aki mindig az igazat mondja ki?... Oda is lenne sok vigasság, hóka-móka

A nyelvelős udvari bolond (a történelem előtti alkotmányból) az, aki, bárhol és bármikor kimondhatja az igazat………Még a Király szavába IS belevághat!

Persze sokkal több esze van annál, hogy ezt bármikor és bárhol meg IS tegye.

1. Először IS meg kék győződnie arról, hogy a királyi testőrség jelentős erőfölényben van-e, az adott helyen és időben.

2. Meg kék még győződnie arról IS, tud-e még most IS gyorsabban futni az ubi mint azok, akik nagyon nem szeretik az igazságot….. alkalmasint még, hallani SE!

Hogy mi az ubi dolga, amikor a Király-ék távol van, az viszont már, egy másik mese!

s_vigyori
116 #14 livia
- 2019. December 17. 21:07:21
Vian! Ez tanulságos mese volt.Tetszett.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.10 masodperc
334,809 egyedi latogato