Ahogy mondod Imre ugyanazok és a "java" felfelé bukik

"Szétesett német hadsereg – bűnözők a védelmi minisztériumban" -bűnözők a minisztériumban? Ki hitte volna, miért ki nem?!

https://privatbankar.hu/makro/szetese...ban-330245

Orosz ortodox metropolita: Mély tiszteletet vált ki az álláspont, amit Orbán képvisel

http://www.atv.hu/belfold/20191223-or...n-kepvisel

https://mki.gov.hu/hu/videok/kaukazus...-m5-hirado

Felpörgeti a kormány a lőterek építését, öt városban épülhet új sportlétesítmény
A 444 szúrta ki, hogy a hétfőn kiadott Magyar Közlöny tartalmaz egy kormányhatározatot, ami további honvédelmi sportközpontok építését rendeli el öt városban, több mint 4 milliárd forint összköltséggel.

Az építési költségek városonkénti eloszlása:

Baján 860 millió
Balassagyarmaton 874 millió
Szarvason 876 millió
Szigetváron 863 millió
Újfehértón pedig 883 millió
https://merce.hu/2019/12/24/felporget...tesitmeny/

Ebben a cikkben nincs benne az eredeti 444-esben igen a meghatározás

A Honvédelmi Sportszövetség meghatározása szerint ezek olyan lőterekkel is rendelkező multifunkcionális szabadidős sportlétesítmények lesznek, amik „közösségi programok, sportlövész, küzdősport, általános képességfejlesztő foglalkozások, valamint elméleti képzések megtartására lesznek alkalmasak”

Kész csapatépítő vidámpark ólinván

Ez már az " évértekelő " ?

Karácsonyi áhitat: 5 városban épít lőteret a kormány..
A honvédelmi sportközpontokban lövés mellett küzdősportolni is lehet majd.
jujdejó lesz..
https://privatbankar.hu/makro/karacso...any-330265

sztem olyan mintha hazánkból a világ kibucát akarnák csinálni...hagyjuk?

Milliárdokat oszt a kormány lőterekre,
Öt lőtér megépítéséről döntött a kormány, ezek egyenként közel 900 millió forintba kerülnek.
https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/n...97416.html

Osztogatnak a minisztériumokban is, a külügyeben, a nemzeti bankban is.
Csak a tűzoltókra és a tanárokra nem futja.
Amerikai rapper pánzadománya a los angelesi szegényeknek:
https://www.youtube.com/watch?v=u6o0L...e=emb_logo

Szevasztok, mindenki(k), elnézést kérve kell kezdjem, amit mondani akarok, mert nem illik szigorúan a tárgyhoz, sőt az illetlenség többrétű ennél. Mégis írok, mert kényszerhelyzetben vagyok, hiszen ez a tiétek az egyetlen fórum, ahol az elolvasás reményében bedobhatok valamit.

Az "Új Világrend" szavakba kapaszkodva tehát megosztom veletek a női kézilabda-világbajnokság alatt szerzett élményeimet és észrevételeimet.
Ha "sarkosan" akarok fogalmazni, itt megint egy kisebbfajta hazaárulás zajlott a szemünk előtt: ezt a sok tehetséges lányt arra kényszerítették, hogy - nyilván a gyorsabb globalizálódás és magyartalanodás nem is annyira burkolt céljából - lehetetlen legyen számukra KÉPességeik kifejtése, megmutatása, összehangolása stb.
Ez a Kim Rasmussen nem néz ki rossz gyereknek, de valahol ő is egy áldozat. Nem a saját nyelvén kell elmagyarázza amit akar , egy kis közösségnek, akinek szintén nem nyelve az angol, méghozzá kiélezett, sokszor drámai helyzetekben, amikor a nyelv árnyalatai és finomságai szárnyat adhatnának a lányoknak, ha volnának ilyenek (mármint árnyalatok és finomságok, mert a szárnyakat könnyebb elKÉPzelni, mint az angol nyelv finomságait.)
Tehát itt vagyunk, a KÉP-nél már megint: KÉPesek lesznek-e valaha is ezek a valóban tehetséges ( és KÉPileg igazán szép ) lányok arra, hogy tényleg játsszák a kézilabdát, vagy csak egy görcsös erőlködés az, ami jut nekik, meccsről meccsre?
Az én válaszom az, hogy nem lesznek KÉPesek, hacsak Rasmussen villámgyorsan nem tanul meg magyarul, legalább addig a szintig eljutva, mint Vlagyimir Golovin, akinek neve nyilván sokat mond a kézilabdát szeretőknek.
Rasmussen sejtheti, hogy valami baj lehet, mert ő maga mondta a VB előtt, hogy annyi tehetség van ezekben a lányokban, hogy nyugodtan érmet is szerezhetnek. Erre meg kell elégedniük a 14.-edik hellyel !?!
Valami nagyon nincs rendben, nemcsak a kézilabdaszövetség berkeiben, de másutt, sem, szinte az élet minden területén.
Vissza kell menjek az egyik nagyszerű "isten ajándékához" (orbáni kategória), az egyik tetűhintás volt főrabbihoz, aki azt nyilatkozta ki, hogy "ne legyen jó magyarnak lenni"...hát bejön neki elég jól, amit kívánt vagy kitűzött mint elérendő célt. Hiszen épp nektek nem kell bizonygatnom, mennyire nem jó magyarnak lenni ezekben az ellentmondásos, zavarodott, félreinformálástól nehéz időkben.
Igen, az információ, a közlés, a mondandó: szinte mindent egyszerüsítünk, mi magunk is, rövidítgetünk orrba-szájba, a vélt hatékonyság kedvéért, vagy sokszor csak a divatnak megfelelni akarásból kiindulva.

Vissza a kézilabdához: a legfontosabb, sorsdöntő (továbbjutás v. kiesés tétre menő) meccsünkön eladtunk egy hétgólos vezetést, és birói hiba ide vagy oda, EGY gól különbséggel az a román csapat vert meg bennünket, akinek, ha jól tudom , svéd edzője van. Igenám,de a svéd - vagy milyen - edző mellett szorosan ott állt a román csapatvezető is, aki kapásból fordította a fontosabb közlendőket!! Nekünk ilyenünk nincs, vajon miért? Amikor időkérésnél figyelhettük csapatunknál az arcokat, látható volt, hogy nem minden jut el a lányok tudatáig sem, nemhogy a lelkükig. Pedig a lelkesítés lenne a legfontosabb sok esetben, nem a száraz technikai információk.
Ha a szakmai részét veszem, abban is hibázott a derék Kim, hiszen épp a legtehetségesebbek alig-alig jutottak szóhoz, (pl. Vámos, Klujber) és inkább a fáradt rutinos "öregekre" (Tomori, Kovacsics) próbált támaszkodni, ráadásul egy végtelen egyszerű aranyszabályt - úgy tűnik az egész szakvezetés is - elfelejtett tudatosítani; azt, hogy nem egy-egy nagy góllal lehet legjobban megzavarni az ellenfelet, hanem sok kicsivel. Mit jelentsen ez? Például azt, hogy akár Háfra-átlövésről, akár mondjuk ziccerben elment Schatzl-ról van szó, nem a fölső sarok a biztosabb, hanem az alsó (azon egyszerű oknál fogva, hogy minden kapusnak gyorsabb a keze, mint a lába, és azt a tényt is elfelejteni látszik nemcsak Rasmussen, de az összes vele dolgozók, hogy a gólvonal elé pattintott lövés (amiről maga a lövő sem tudja pontosan, hova is fog pattani- csak reméli hogy végül a hálóba) az a kapusok rémálma. Mi alig lőttünk ilyen gólokat,s ha igen, csak véletlenszerűen, elvétve s nem tervszerűen.
Egy másik dolog, de ez már nem technikai jellegű, jóllehet a kézilabdában a technika szerepe főszerep, az az, hogy egy-az-egyben nem vagyunk jók, míg pl. a románok, szerbek, és sok más náció igenis kiválóak. Vajon miért? A Bátorság, hogy egyénileg verjem meg az előttem állót, az nincs kifejlődve, kifejlesztve, bátorítva. Mindent a passzjátékkal akarunk megoldani, egyfajta kényszer-kollektivizmus, egyéni kiválóságok szigorú alárendelése a mechanikus sémákat követő játéknak. Lehet, hogy másoknak ez az ideális, de egy magyar mentalitásnak nem elég csak a csapatmunka - jóllehet ezt sulykolják folyamatosan, hogy az egyén rendelje alá magát az elképzelt közösségnek (amelyik nem nézi jó szemmel az egyénieskedést(?))
A gyengébb képességűnek tartott román csapat épp azzal volt jobb, hogy a játékosai egyénileg sokat és bátran felvállaltak, szine egyetlen támadásuk nem volt, ami ne egyéni útkeresésből indult volna ki. Nyoma sem volt annak az erőltetett, felállt fal előtti ,gépies adogatásnak, amivel a mieink untattak bennünket. Nyugodtan improvizálgattak, mint akinek semmi sem sürgős, miközben mi ( pontosan, mint a felkészülési edzőmeccseken, Korea és Szerbia ellen ) saját magunkat stresszeltük bele a labda-eladásokba, rossz , elkapkodott befejezésekbe). Igy a románok megérdemelten nyertek, nem utolsósorban azt is meggondolva, hogy a "nekünk elég a döntetlen is" kísértete, mint már annyiszor, most is megbosszulta a naivitást. Aztán lehet ujjal mutogatni a svéd bírókra, ők ha hibáztak, nem hiszem hogy tervszerűen tették. A sors iróniája, hogy épp a svéd lányok később a németek kiejtésével bejuttattak minket az olimpiai tornára...ez is megér egy misét (nem a saját kezünkben van a sorsunk, mivel nem hisszük el, hogy így kell(ene) legyen...
Erről jut eszembe: az ellenfél nem egy szükséges rossz, hanem egy szükséges jó. Nélküle hogy tudnánk megmutatni a világnak, hogy mi vagyunk a jobbak (sőt, legjobbak) ?
Mai viszonyinkra kivetítve. az utált (figyelem: nem gyűlölt!) zsidóság nélkül, vajon öntudatra ébredne valaha is a magyarság? Igaz, hogy amikor öntudatosabb volt, épp a zsidók altatták bele évszázadokra nyúló álomba, de azt is vegyük észre, hogy "könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja"
Én az egész világgal közölném: mi vagyunk a legjobbak, azon egyszerű oknál fogva, hogy a nyelvünk, ami ugye arra hivatott, hogy a világot nemcsak leKÉPezze, de annak egy szebb, jobb változatát is el tudja KÉPzeltetni velünk, minden más nyelvnél alkalmasabb erre a kettős funkcióra/feladatra. Csak tudatosabban kell használni, óvni, terjeszteni (hazán belül is) ezt a minden másnál magasabb rendő idiómát, az "istenek nyelvét" ami önmagában (is) zene.
A világ jobban járna, ha nem(csak) angolul tanulna meg, de legalább valamennyi magyar tudást is magáévá tudna tenni.
Kezdeném Kim Rasmussennel, aki szerintem már sejt ebből a lehetőségből valamit, és mást nem tudok, mint erőt, egészséget kívánni hozzá Kimnek, az összes többinek meg azt, hogy ne annyira mi emberek "legyünk KÉPben", hanem sokkal inkább: a KÉP legyen mibennünk. (Nem a pénzvilágnak kell tudni megfelelni, a világ pénze feleljen meg nekünk - ha tud!)
KEEPfar(a)go