Ha az eredete nem is, a magyar de logikailag annyi bizonyos, hogy a magyar közelebb áll az eredethez mint az "idegen" nyelv. Bocs, hogy elvittem a témát. Csak kb. Órákat tudnék előadni erről a témáról. Ne haragudjatok.

Itt újra:https://www.youtube.com/watch?v=2PctB...PctBWfodeY

Erről az egész okfejtésről nekem az a játék jut eszembe, amikor a gyerekek egymás mögé ülnek a lócán és az utolsó odasúg egy szót az előtte ülő fülébe, amit aztán az imigyen tovább ad a neki háttal lévőnek, majd ő is megcselekszi ezt és így tovább, és így tovább...
A legutólsó, aki a sort nézve ugye az első ki kell mondja a hallott "szót".
Ekkor tör ki mindenkiből a nevetés...
Biztos Ti is játszottak már ilyet.

Nagyszerű példa arra, hogy a Tér, az Idő... és a "fül" mire lehet képes vagy képtelen.

Összetett eredmény, amit kapunk és bizony nehéz eldönteni utólag, hogy ki vót a "süket".
Viszont azt tudjuk, hogy a kapott információt mielőtt tovább adjuk valamilyen módon és százalékban próbáljuk feldolgozni.
Azaz értelmezzük, értelemmel ruházzuk föl. Mindenki a saját "batyujából" válogatja össze hozzá a kellékeket.
Ez az a nemes tulajdonság bennünk, amit a "birkásítással" úgymond le akarnak fejezni.
... és van már fej nélküli test bőven a piacon.
Az Ember egy minőség. Én a Magyart is annak tartom és elfogadom, hogy nem vagyunk egyenlőek, hiszen nem egy/én-ként élünk.

Ha csak a Grandpierre Attila által említett Királyi Szkíták kirajzására gondolunk, akik tanítóként érkeztek a Föld különböző tájaira, akkor elvileg már meg is van a kezdet (legalábbis egy bizonyos pontig visszamenőleg).
Aztán Ők kihaltak s lassan az eredeti értelem is a szavak és a cselekedetek mögül.



Most eszembe jutott a gyerek szavunk. Viszonylag rideg szónak tartottam eddig.
Most viszont az ugrott be, hogy tán pont a gyere szóból indul, ami a leendő anyában megfogalmazódó vágy, egy lélek "lehívására", befogadására irányul.

Nem tudom, az is lehet, hogy téves az egész gondolatmenetem...