Kedves Enid! Valahogy én is így vagyok vele! Sohasem lehetek, vagyok biztos benne, hogy jól tudom, gondolom-e a dolgokat, nagy még bennem a bizonytalanság! Az élet egy tanulási folyamat és mint mondják: "A jó pap is holtig tanul!"

Kedves mormota!
Tetszik a hasonlatod, nagyon erőteljes kép arról, ahogy sokan megéljük mai világunkat. Csak abban vagyok bizonytalan, hogy ki vagy mi lenne ez a mongúz, és hogy meddig kell még várnunk rá. (Honnan jönne?)

Nekem, született optimistának lenne egy másik opcióm (ajánlatom ). Nem lehetne a kígyónak valami gyógyszert adni, amitől meggyengülne a gyomorsava, elmenne az étvágya?
Na, de ha mégis igen, akkor még ki kellene találni a gyógyszert...azt be is kellene adni...

Keepfargo is csak a keep-zeletét tudja használni, ráadásul kizárólag azokból a már beletáplált képekből szedhet össze újabb, nagyobb, vagy szebb képet, amiket eddig be tudott gyűjteni.

Ezekből a képekből, na meg egyéb kellékekből azt a képet tudom (majdnem csak és kizárólag ) felrajzolni (festésről, vag kifaragásról szó sincs - egyelőre) felvázolni, hogy egy egységesebb gondolkodás az, amire vágyik az emberiség, az pedig csak úgy valósulhat meg, hogy az összes eddigi világ-és életkép elégtelennek bizonyulván, egy régi-újat (?) kezdünk el követni. Ez lenne maga a békés paradigma-váltás.

A régi-új világképet pedig nem tudom másként elképzelni, csak a buddhista tanítással, mint ideológiával, életfelfogással. Egyedül ebben az élet-modellben van az ember úgy a helyén a többi értelmes létformák, ( beleértve távoli világokéit) között, hogy egycsapásra megérthető belőle az isten-ember küldetés, és a teljes hierarchia, plusz a reinkarnáció.

Egy kicsit bele kell tekints, többi kedves olvasómmal együtt a szemléleti különbségbe, a többi vallás és a Buddha követőié között. Pl. a kereszténység központi parancsa, a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" az nálunk, buddhistáknál az "együttérzés" (compassion) fogalmával találkozik, mint megfelelővel.

Ezt kicsit jobban kifejtem azért: a szeretet többet követel, nagyobb kihívás, és nem is annyira realista (ld. aki tenmagát nem szereti - mint a ma embere sem igazán - az nem tudja felebarátját sem szeretni, söt talán felismerni sem tudja már...)
Az együttérzés egy óvatos megközelítés, nem ró olyan nagy terhet senkire, ráadásul az egész élővilágra ki lehet könnyen terjeszteni.

A szeretet ellentéte a gyűlölet, az is egy erős érzelem.

Az együttérzés ellentéte a közöny, kevésbé ártalmas.

A jézusi tanítás érzelmektől fűtött, nagyon drámai, a térítő folyamatosan szenved.
A buddhai történet egy hűvös tanító letisztult, érzelmektől mentes, logikus megfigyelés- tapasztalatairól, emberismeretéről szól. Nincs benne dráma, de a jóindulat és a segítés igénye ugyanúgy megvan.

Jézus nem foglalkozott mással, mint a földi emberrel.

Buddhánál többször visszatér földön túli világok és közöttük a miénk leírása. Ilyen értelemben kozmikus dimenziói is vannak, nem ragad le a földgolyón, jól helyére teszi az embert egy nagyobb, univerzális összefüggésben is.

Ha volna rá igény, folytathatnám tovább az összehasonlítást, de talán majd egy másik, egyelőre meghatározatlan fórumon, mert ezt a fórumot nem akarom terjedelmes magyarázatokkal zavarni. (Ráadásul tettem egy ígéretet gerry-nek, hogy nem próbálok itt térítgetni, mert soknál kiverhetem a biztosítékot - igy annyit hozzá kell tegyek, hogy ez most már végleg az utolsó ilyen írásom)

Persze esélyeink ma még nem nagyok. Akiknek a keep-zelete leragadt pl. a konfliktusok tovább-mélyülésénél, ( és ez az elsöprő többség, nyilván, logikusan is ) azok ikább a világháborút vetítik elő mint lehetőséget. Ezekkel nincs az a megátalkodott buddhista aki konkurrálni tudna, ráadásul a "háború angyalai" mögött ott van a világ teljes fegyveripara.

Mi van a mi kezünkben; egy kolduló edény és egy kis csengettyű...

Keep! Engem érdekel. Majd szólsz, hogy hol a fórum.
Érdekel, hogy a buddhistáknak milyen beavató szertartásaik vannak?
Találtál-e valami párhuzamot közte és az eredeti magyar hitvilág között?
Szerintem ez a mai jujdejó keresztény maszlag nem méltó összehasonlítási alap.
Amennyiben netán valaki górcső alá akarja venni, akkor mindenképpen az ótestamentumba ássa bele magát. De bátran.

enid
Ha jól értelek, az ótestamentum jobban megmutatja, miért vagyunk ekkora bajban?

Nézd, nem vagyok szaki a dologban, de ha netán kiejtem a számon, hogy nem vagyok hívő, meg, hogy mit olvastam esetleg a bibliában. Már vartyognak itt Olaszországban sokan. Ma már az ótestamentum egy takaró, hogy "ja, persze abból olvastál" ("na ezér nem vagy hívő", az nem jó, olvasd az újat.
Talán az "ó" hitelesebb, mint az "új" vagy egyáltalán miért kellett átírni számunkra hivatalosan, mikor számunkra - ugyan nem hivatalosan -, azt folyamatosan "korrigálják".
?
Egyetlen példát mondok, ami azért elgondolkoztató:
Francia jezsuita teológus Jean Danielou szerint az Ú.T-i Szentlélek az Ó. T-i Gabriel (pontosabban gavri el, nem név, hanem amolyan tisztség inkább, de ez már nem ezzel a teológussal függ össze)
Tehát Gabriel egyszerűen Szentlélek név alatt vitték tovább.
Ez a kevés bizonyosság egyike. A másik, hogy Gabriel egy "ish", azaz egy hímnemű... figura.
Tegyük fel, hogy ez igaz. Akkor a SzűzMária, már nem is annyira szűz, mint inkább csak Mária.

Szóval nem mondom, hogy jobban megmutatja miért vagyunk ekkora bajban, de mindenképpen szükséges elem a puzzle kirakásában.

Nem tudom mindez milyen kapcsolatban áll, a magyarok ősvallásával.

Ra, Brahma, Krishna, Jahve, Zeus, Jupiter, Allah, ezeket vagy hisszük, és elfogadjuk, vagy nem

Sakyamuni-t vagy értjük, és elfogadjuk, vagy nem

(csak zárójelben: a sakya (saka) népcsoport állítólag skytha vérvonal - volt, míg ki nem irtották )

Keep!
Sakyamuni-t vagy értjük, és elfoga..., vagy nem
Még csak annyit, aztán fejezzük is itt be, mert Gerry vészjóslóan hallgat és ki fog vágni bennünket, mint a macskát sz... szokták.

Szóval a mondatod arra utal, hogy lehet érteni, de nem elfogadni.
Én az "azonosulni" igére hajtok. Ez most nem kekeckedés és nem kívánok semmilyen felekezetnek tagja lenni, sőt.
Egyszerűen érteni szeretnék dolgokat.

Enid
mindent lehet, de mi döntünk, a felelősség is a miénk..