Lakossági fórumra hívták Szentesre Posta Imrét, a Rend-őr-köz-i-gazság című könyv íróját, szerkesztőjét, a Köztársasági Őrezred volt szakpszichológusát. A felkérést örömmel vette, hiszen, mint az a bemutatkozásából kiderült, itt született.
A fórumon sokan részt vettek, fiatalok, középkorúak és idősek is. Ennek az előadó, Posta Imre kifejezetten örült, hisz a mondandója mindegyik korosztálynak szólt. Bemutatkozásából kiderült, hogy Szigetszentmiklóson él, három gyermekes családapa, aktívan kerékpározik, s jelenleg a felesége tartja el a családot. Elmondta, hogy már gyerekkorában is szeretett volna katona lenni, s ezt az álmát valóra is váltotta. A szolnoki középiskolából a Zalka Máté Katonai Műszaki főiskola vegyivédelmi szakán folytatta tanulmányait, nemsokára azonban az akkor még létező Szovjetunióba ment, mivel már akkor is a legjobbat akarta magából kihozni. Kiváló diplomával végzett, majd a rendszerváltáskor hazavezényelték, s tanulmányait a Bolyai János Katonai Főiskolán fejezte be, végig színjelessel. Vörös diplomával, főhadnagyként avatták tisztté. Ezután Kiskőrösre került rögtön századparancsnok-helyettesként, emellett Debrecenben tanult tovább, ahol tiszteknek indítottak pszichológus képzést. A megszüntetett kiskőrösi katonai bázisról Tökölre került, de nemsokára azt a létesítményt is megszüntették, így a Büntetés-végrehajtási intézetben kapott munkát. Az ottani körülmények azonban nem voltak számára megfelelőek, így egy újsághirdetésre jelentkezve lett a Köztársasági Őrezred munkatársa.
Már a hadseregben láthatta, tapasztalhatta azokat a módszereket, amelyekkel nem értett egyet sem mint humanista, sem mint pszichológus. Már akkor feltűnt neki a vezetők alkalmatlansága, az állomány semmibe vétele. Hasonló tapasztalatokat szerzett a BV-ben is, majd lényegében ugyanezeket látta az őrezred szakpszichológusaként is. Be kellett látnia, hogy ezzel nincs egyedül, hiszen több páciense is arról panaszkodott, hogy a főnökség alkalmatlan, a saját ügyeikkel foglalkoznak, nem törődnek az állományukkal. Kiderült számára, hogy hiába dolgoznak pszichológusok a fegyveres erőknél, mivel 20 éve nem szűrtek ki egyetlen felső vezetőt sem. Megtudta azt is, hogy milyen összefonódások vannak az In-Kal Security, a Köztársasági Őrezred, valamint a politikai élet szereplői között. Feltűnt neki az is, hogy diploma és nyelvvizsga nélkül neveznek ki új vezetőket a testületek élére, annak ellenére, hogy az állam több száz millió forintot költött nyelvoktatásra. Rá kellett jönnie, hogy hiába megy panasszal egy hivatásos bármelyik vezetőjéhez, nem történik semmi, mert mindegyik benne van valamilyen korrupciós ügyben. Innen egyértelmű a következtetés, miszerint a jelenlegi felső vezetésnek - legyen az bármely szervezet – nem érdeke, hogy szakmai döntéseket hozzon. Mutyizás alapján történik a kiválasztás, tele van haverral, családtagokkal, egyéb rokonokkal az Őrezred, az ORFK, a BRFK, valamint bármelyik minisztérium. Ezt egyre többször lehet hallani. Azok, akik maguktól fölállnak, és otthagyják a minisztériumokat, vagy presztízsféltésből teszik, vagy félnek attól, hogy nagyon megütik a bokájukat.
Könyvének konkrét apropójaként a 2006-os események szolgáltak alapul. Az októberi tüntetések előtt ő már júniusban megkongatta a vészharangot, mert úgy gondolta, hogy valamit tenni kell ebben a lehetetlen helyzetben. Levelet írt előbb a felettesének, Szabó tábornoknak, majd mivel ő nem reagált, elküldte a levelet Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is. Azonban onnan visszajutott a levél Szabó tábornokhoz, aki behívatta magához, de nem tudta eltéríteni a szándékától. Ezután arra kérték, hogy álljon föl, és akkor nem lesz baj, mert ha köti az ebet a karóhoz, akkor ellehetetlenítik, szakmailag tönkreteszik, bevádolják hamis váddal, hamis tanúzással, rágalmazási pereket akasztanak rá és még etikai bizottság elé is viszik. Mindenhol ez az „alaphang”. Erre ő azt mondta, hogy jó, rendben van, lássuk mi lesz ebből.
Azonban lényegében semmi nem történt, nem indult fegyelmi eljárás, stb., viszont megfagyott körülötte a levegő, igyekeztek ellehetetleníteni a munkáját. Ez odáig fajult, hogy egyszerűen kihúzták a számítógépét a falból, illetve parancsba adták az összes kollégának, hogy ne engedjék oda a gépeikhez. Közben kikerült az őszödi beszéd, valamint kihallgatást kért Bene László országos főkapitánytól, aki lényegében nem vonta kétségbe, hogy igazat mond, de az adott politikai helyzetben nem állíthatta fel a rendőri vezetőket. Ezután a beszélgetés után sem történt semmi, ezért úgy gondolta, hogy akkor inkább ő lép elsőnek: feljelentést tett néhány kisebb dolog miatt. Csak ezután léptek fel ellene. Október negyedikén azonnali hatállyal felfüggesztették, elkérték a belépőjét és fél órát kapott, hogy összecsomagoljon.
Innentől kezdve indult be a dolog, elkezdték meghallgatni. Egy probléma merült fel: hogy vannak tisztességes rendőrök is. Azok meg jöttek, és azt mondták, hogy nevezze meg őket tanúnak. Ezt ő nem akarta, mert folyton azt kérdezték tőle, hogy kitől, kiktől vannak az információi. Azért is volt ez probléma, mert az az öt hivatásos rendőr, akik elmondták a konkrét dolgokat, azt kockáztatta, hogy kérdőre vonják, miért nem jelentette ezt azonnal. Tehát nekik úgy kellett tanúskodni, hogy úgy beszéljenek, hogy rájuk ne legyen túlzottan terhelő, de mégis mondjanak valamit, aminél nyilvánvalóan sokkal többet tudnak. Nehezen élte meg azt, hogy neki, mint pszichológusnak, mi is a szerepe, mit mondhat, hol bántja és hol védi az embereit, hogyan tudja ebből a történetből kihozni, ami benne van. Eközben egyre jobban azt látta, hogy erre rá lehet fűzni egész Magyarország lelki krízisét, nem csak a rendőrségi, ügyészségi mutyizásos krízist, hanem arra, hogy miről is szól gyakorlatilag ez a nemzeti politika. És hiába veszi fel bárkivel a kapcsolatot, ír levelet akár magának a köztársasági elnöknek, nincs jelentősége, mert a szekér megy magától tovább. Ebben az összeesküvésben benne van a teljes politikai elit, a politikai elit mögött meghúzódó gazdasági elit. Ez azért fontos, mert teljesen mindegy hogy melyik párt van hatalmon, mert a gazdasági elit az marad, s ők finanszírozzák ezt az egészet. Igazi változásokat azért nem lehet eszközölni, mert a kirakatban lévő politikusok ugyanolyan bábuk, mint a rendőri vezetők.
Mindezen tapasztalatok, beszámolók és történések vezettek odáig, hogy megjelent a Rend-őr-köz-i-gazság című, cinikus, néhol szarkasztikus, fanyar humorral átitatott könyv, amelyben a fentiekről s még sok más, nem éppen a kellemes kikapcsolódást garantáló, de mindenképpen elgondolkodtató dologról esik szó. A könyv mellékletében helyet kapott több levél, értékelés, jelentés és vizsgálati anyag is, amely alátámasztja a könyv ezeket megelőző tartalmát. Ha valaki eddig úgy gondolta, hogy az ország bajban van, a könyvben bizonyosságot kaphat, sőt! Kiderül belőle az is, hogy pontosan hol van baj, no meg, hogy mekkora.

Szentes, 2008. április 29.
Bognár Zsolt (The BitBrain)
http://bitbrain.blog.extra.hu