Ti, hogy àlltok?
Leraboltàk a fél patikàt a betegek...Ablaknàl nem tudunk expediàlni mert a betegeink nem hallanak minket...illetve épp szembe köpnek a lyukon...
Ezért nyitott ajtónàl dolgoztunk, de senkit nem engedtünk be. Így 3x mentünk az ajtóhoz, cseréltük a gyógyszereket, elmondtuk, hogy ez is meg az is hiànycikk, ez is az is elfogyott. Természetesen a mobil kàrtyàs terminàl is befuccsolt. 16.00-kor feladtuk, fàztunk és ismét beengedtük a betegeket a tàra elé kettesével... Felesleges megfàznunk, este felé hideg van. A kolléganőmnek ugràl a vérnyomàsa, leszakad a làbunk. Màr egymàshoz se szólunk, mindenki kimerült. A fiókok üresek, nincs időnk feltölteni őket. A szàmlàk nincsenek lezàrva, a készletek nincsenek fenn. Azért van az àru a kosarakban mert 2 kolléga ott maradt túlóràzi. A receptek nincsenek ellenőrizve...ami ebben a feszült àllapotban veszélyes. Lassan elfogy a SAJÀT kézfertőtlenítőnk. Maszkok?????
Mindannyian csalàdanyàk vagyunk. A gyerekeink otthon az iskolàból, egyedül.
Enniük KELL, főznünk KELL, vàsàrolni KELL.
PIHENNÜNK KELL MERT NEM FOGJUK KIBÍRNI.
Csokit eszünk sütit meg szendvicset, hogy energiànk legyen és àllandóan kàvét főzünk.
Màr nem mosolygunk és nem beszélgetünk a betegekkel. Egy hete sem tart ez az àdàz àllapot.
Nemcsak az orvosoknak nehéz. A gyógyszertàrak a kereskedőkhöz tartoztak, most hirtelen az egészségügyé lettünk.
Velünk ki törődik??????