Viccnek is tragédia, de komoly dolgokról van itt szó. Egyszerűbb lenne egy oltással elintézni! Aki nem boldog, agyonlőni, oszt ennyi. Általában a "boldoggá" avatottak, akik később szentekké "lettek" igen sokat szenvedtek, már ha igaz. Miután megölték őket, megboldogulhattak. Hála, optimizmus, jó cselekedet, megbocsátás. Immár több mint százezer óvodás és iskolás van, aki nemcsak alaposan megismerte ezeket a fogalmakat, hanem rendszeresen gyakorolja is. Legalábbis sokat beszél róluk. Pontosabban arról, hogy miként is kellene csinálni. Ám nem mindenkinek őszinte a mosolya az immár mozgalommá terebélyesedett kezdeményezés hallatán. Vannak, akik szerint a Jobb Veled a Világ Alapítvány programja kifejezetten káros és veszélyes.

Van valami diszkrét bája annak, ha két, a szakmájában elismert pszichológus egymásnak ugrik. Jelesül az úgynevezett boldogságórák kapcsán esett egymásnak a program fővédnöke és a magyar pedagógiai pszichológia meghatározó szakértője. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervizor, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emerita és Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan-szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa között afféle örökrangadó van kialakulóban.

A Bagdy Emőke nevével fémjelzett Boldog Iskolák és Óvodák címet viselő program lényege, hogy az önként jelentkező oktatási intézmények beveszik a tanrendjükbe az úgynevezett boldogságórákat.

A fővédnök következetesen állítja: ha álma megvalósul, a jövő nemzedékét kiegyensúlyozottabbnak, sikeresebbnek és elégedettebbnek látjuk majd. A professzor asszony meggyőződése, hogy „gyermekeink a jövőbe vetett hittel, bátran járják végig a felnőttséghez vezető utat, majd boldogságra képes emberré válhatnak”.

Gyarmathy Évának viszont arcára fagyott a mosoly, amikor tudomást szerzett a kezdeményezésről. Az egyik online hírportálon folytatott vitában nem kevesebbet állított,

mint hogy ha ez elterjed, „mi leszünk ismét a legvidámabb barakk.

És a gyerekek, amikor kikerülnek a szürkésítőből, akkor már tudják, hogyan kell elfogadni az elfogadhatatlant. Kivéve persze azt a néhányat, akik pszichiátriai diagnózist kapnak, mert elutasítják, hogy az a dolguk az életben, hogy kövessék az utasításokat.”
Átadták a nyírteleki Kastélykert óvoda és bölcsőde új ?
Fotó: Balázs Attila



Hozzátette azt is, hogy például a dán és a finn gyerekek nagyon boldogok. Annyira, hogy akár boldogságórákat is lehetne tartani nekik, azt is kibírnák. A szókimondó pszichológus – kolléganőjéhez hasonlóan – látni véli a jövőt. Igaz, ő kevésbé rózsaszínben. Attól tart, hogy hamarosan eljöhet a Mátrix ideje, és döntenünk kell: a kék vagy a piros pirulát választjuk.

A kék segít, hogy boldog tudatlanságban azt gondoljuk, ez a világok legjobbika, a piros megmutatja a valóságot.

Szerinte a fő kérdés, hogy a felnövekvő nemzedékkel vajon akarjuk-e láttatni a valóságot, vagy inkább meghagyjuk őket a lelki szegényeknek kijáró sajátos boldogság állapotában.

Az üzletemberek és önjelölt próféták megérzik a hiányokat, és ahol kereslet kínálkozik, ott megjelennek. A boldogságóra-biznisz mint egy állatorvosi ló mutatja a nem megfelelő oktatási rendszer gyengeségeit: az oktatás résztvevői rosszul érzik magukat, és ha valaki a hagyományos oktatási kereteknek megfelelően kidolgozott módszertant kínál, arra kritikátlanul lecsapnak. A hiénák és keselyűk mindig ott vannak, ahol pusztulás van, és az oktatás éppen oszladozik, tehát megjelenésük érthető, bár nem elfogadható. A gyerekek agyával nem lehet kísérletezni az oktatási intézményben, ahol megbízható, szakszerűen alkalmazott, a gyermekek természetes fejlődéséhez és az adott kultúrához igazodó módszerekre volna szükség – fogalmaz Gyarmathy Éva.

Úgy tűnik, egyre többen választják azt a bizonyos kék pirulát. Eddig több mint ezer oktatási intézmény, több mint százezer óvodás és iskolás, valamint több mint hétezer pedagógus döntött a boldogságórák mellett.

Vagyis a program célcsoportja, a gyerekek kapcsán aligha beszélhetünk önkéntességről. Voltaképpen az intézmények és a harmincórás képzésen részt vevő oktatók részéről sem mindig a lelkesedés a döntő. A kezdeményezés népszerűségének paradox módon szomorú oka van. A programmal házaló Jobb Veled a Világ Alapítvány jellemzően nyitott kapukat dönget, az intézményvezetők örömmel bólintanak a visszautasíthatatlan ajánlatra. Elvégre a projekt kitalálói adnak tanmenetet, tanári kézikönyvet, munkafüzetet és képzést is, amelyen boldogan vesznek részt a boldogtalan iskolát megváltoztatni akaró pedagógusok. És persze a gyerekek is boldogok, amikor nem matematikát és történelmet kell tanulniuk, hanem eljátsszák, hogy boldogok, hogy hálásak, és elénekelhetik a bugyuta dalokat arról, hogy boldogok.

Látszólag ez egy szép, kerek történet. Minden érintett elégedett és boldog. Látszólag. Mert van itt egy bökkenő. Mint arra a szakember rámutat, a boldogságórák anyaga a furcsa, ezoterikus, New Age-jellegű szemléletre épül. A prófétája egy látomások által megvilágosult énekesnő, Bagdi Bella (aki amúgy csupán névrokona a fővédnöknek). Ő készíti fel a pedagógusokat olyan pszichológiai feladatokra, mint amit például a pozitív pszichológia vagy az autogén tréning jelent. Mivel a képzések egyre terjednek, tudásközvetítőkre is szükség van. Vajon mi a biztosíték arra, hogy nem alakulnak szektává ezek az ezoterikus szeánszok? – teszi fel az egyáltalán nem költőinek szánt kérdést Gyarmathy Éva.

Bagdy Emőke az irányzat egyik kiváló képviselőjének, Sonja Lyubomirskynek a Hogyan legyünk boldogok? című bestsellerére hivatkozik, egyben határozottan visszautasít minden kritikai hangot. Mint válaszreakciójában kijelenti: a boldogság igenis tanítható!

Vajon a Prima Primissima díj oktatás és köznevelés kategóriájának 2013-as nyertese mit keres egy ismeretlen előéletű, bizonytalan képesítésű, önmagát személyiségfejlesztő trénerként meghatározó énekes és író mellett névvel, arccal és (relaxációs) programmal? Talán a boldogságot – gondolhatnánk némi szarkazmussal. Talán a pénzt – gondolhatnánk automatikusan. És lehet, ez utóbbi vélekedésünkkel nem is tévednénk nagyot. A Jobb Veled a Világ Alapítvány oldala igencsak beszédes. Egyebek mellett arról árulkodik, hogy a – cégbejegyzés tanúsága szerint – mindössze hét munkatársat foglalkoztató program meglehetősen jövedelmező. Az alapítványi beszámolóból kiderül például, hogy 2018-ban 115 millió forintot meghaladó bevételt könyvelhettek el, ebből 113,5 milliót különböző gazdasági szervezetek dobtak össze támogatás gyanánt. Ez a tétel már azért is elgondolkodtató, mert – noha állami vállalatokról is szó lehet – jótékony homály fedi a boldogságórák mellett elkötelezettek kilétét.

Bagdy Emőke és Bagdi Bella munkakapcsolatának amúgy némi fénytörést ad, hogy a professzor asszony sosem titkolt ellenérzéssel viseltetik az álpszichológusokkal szemben, sőt kifejezetten harcra buzdítja kollégáit a laikusokra veszélyes kuruzslók és sarlatánok ellen. Márpedig Bagdi Belláról még költői túlzással sem mondható el, hogy az emberi lélek hivatalosan kiképzett szakértője lenne. Bagdy ide, Bagdi oda, a boldogságóra-mozgalom üstökösként tör utat magának a magyar közoktatásban.

Nem minden gyerek boldog. Sőt nem minden gyerek képes arra, hogy boldognak tettesse magát. Sokan vannak, akik éppen ezeken a boldogságórákon élik meg a legnagyobb kudarcot, azt, hogy képtelenek boldognak lenni.

Így aztán még boldogtalanabbak lesznek, mint voltak. Ők azok, akikből – Gyarmathy Éva szavaival élve – nem sikerül „boldog robotot” és „alattvalót” gyártani. Ám ők lesznek azok is, akiket ezeken a speciális órákon olyan elemi erővel ható impulzusok érnek, amelyek kiváló táptalajként szolgálnak a depressziónak és más pszichés problémáknak.

Persze az sem kizárt, hogy az alapítvány fiókjában már ott lapul a terv, amely kifejezetten a boldogságra képtelenek számára kínál majd relaxációs gyakorlatokat. Természetesen felár ellenében, CD-melléklettel és színezővel.
Link