"A terroristákat egy nagyon furcsa koalíció segíti"


A párizsi terrortámadások hatásait eltúlozza a média és a politika, és a terroristák is, mert mindegyiküknek ez az érdeke – mondta a VS.hu-nak adott interjújában Eyal Winter. Az [color=#990000]izraeli-német származású professzor[/color] közgazdaságtannal, pszichológiával, játékelmélettel foglalkozik a Jeruzsálemi Héber Egyetemen; most a Pallas Athéné Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem meghívására tartott elõadást Budapesten. Beszélgetésünkbõl az is kiderült, hogy miért nem vagyunk racionálisak a pénzügyi, és a politikai döntéseinkben.

Egyik tanulmányának címe Az információáramlás és a konfliktusok elmélyülése. A párizsi terrortámadások után rengeteg megkérdõjelezhetõ információ jelent meg az elkövetõkrõl, az iszlámról, a várható következményekrõl. Amerikában és Európában egy sor politikus is terjesztette ezeket. Hogyan fokozhat a dezinformáció egy ilyen válságot?

Errõl a témáról én is terveztem írni, mert elég határozott véleményem van arról, ahogy a párizsi terrortámadásokat kezeljük. Röviden: nagyon eltúlozzuk a merényletek hatását, következményeit. Annak, hogy valaki terrortámadás áldozata legyen Európában vagy Amerikában, még mindig nagyon kicsi a veszélye. A második világháború egyetlen ütközetében többen haltak meg, mint ahány embert a terror érintett a kõkorszak óta.

Bármennyire is tragikus volt, ami Párizsban történt, a francia családon belüli erõszaknak sokkal többen esnek áldozatul. Ez pedig azért baj, mert minél jobban eltúlozzuk a terror jelentõségét, annál nagyobb lesz a csábítás a terroristák számára egy újabb támadásra. Az õ kezükre játszunk egyszerûen. És ebben egy nagyon furcsa koalíció segíti õket.
Fotó: Mudra László
Eyal Winter, interjú

Mire gondol?

A kormányok, politikusok, a média és a terroristák mind a terrorveszély eltúlzásában érdekeltek. A kormányok azért, hogy a választóik védelmezõiként tüntethessék fel magukat. A média, amíg lehet, megpróbálja fenntartani a megnövekedett érdeklõdést, hiszen addig is több hírt fogyasztanak az emberek, és ez nekik bevételt hoz. A terroristáknak pedig azért jó, mert amíg ez tart, más dolgozik helyettük: más tartja fent a félelmet az emberekben. Ön szerint miért nem foglalkozik annyit a média, a közbeszéd a családon belüli erõszakkal, a közúti balesetekkel, vagy a fiatalkorú bûnözéssel? Utóbbi pedig óriási probléma az Egyesült Államokban. Mi lenne, ha a terrorral is olyan szinten foglalkoznánk, mint ezekkel?

A nagy nyilvánosság által képviselt hozzáadott érték egyszer csak eltûnne a terroristák számára. Vagy a figyelem fenntartásának költségei egyszer csak meghaladnák a nyerhetõ hasznot a terrorszervezet számára. Radikálisan csökkenhetne a terrorveszély. A Baader-Meinhof csoporttal, a Vörös Brigádokkal éppen ez történt, onnantól, hogy a nyugat-európai közvélemény nem figyelt rájuk, ezek a csoportok eltûntek. Pont ez volt az IRA-val is, amikor a nyugati világ az iszlám terrorra kezdett figyelni, eljelentéktelenedtek. A terror csak addig él, amíg beszélünk róla, amíg különlegesnek kezeljük.

Az iszlám terror merényletei vallásilag motiváltak. Ön egy cikkében a Time-ban idén éppen amellett érvelt, hogy a vallás által vezérelt politikai aktusok, döntések hatékonyabbak, mint a politikai ráción alapulók. Nincs akkor itt ellentmondás?

Nincs. Mivel az iszlám szélsõségesek is igénylik a nyilvánosságot, a nagy figyelmet. Hiszen a támogatóik, az utánpótlásuk mind attól függ, hogy kiváltják-e ezt a hatást, hogy mindenki róluk beszéljen. Minden csak addig éri meg, amíg el tudják érni, hogy róluk beszéljenek.
Fotó: Mudra László
Eyal Winter, interjú

El lehet túlozni mindezt? Európaiként azt látom, hogy egy európai fõvárosban öltek embereket, azért, mert úgy élnek, ahogy egyébként én is, de ezt az életformát a terroristák el akarják pusztítani. Miért ne érintene ez engem nagyon súlyosan?

Ez teljesen természetes érzés, mégis, ilyen helyzetben el kellene magyaráznunk, hogy mik a valós kockázatok. Ezt ugyanis mi, emberek általában nagyon irracionális módon ítéljük meg. Ezt kísérletek bizonyítják: ha az embereknek két fiktív szituáció között kellett eldönteniük, melyik a veszélyesebb számukra, szinte mindig rosszul választottak.

Ezért van, hogy érzékenyek vagyunk a terrorra: faljuk a híreket, tüntetünk, úgy gondoljuk, „ez holnap akár velem is megtörténhet”, ezért mondjuk, hogy „kifelé minden migránssal, zárkózzunk be!”. Ez azért is van, mert nem tudjuk megítélni, mekkora a valós veszély ránk nézve. Én ezt személyesen is átélhettem.

Ezt hogy érti?

A 2000-2002-es, úgynevezett második intifáda idején, amikor robbantásos merényletek voltak Izraelben buszokon, kávézókban, az utcán, az emberek hamar úgy reagáltak, hogy bezárkóztak. Szó szerint. Minden üres volt, a kávézók, a színházak, az utca. Én megéltem ezt a helyzetet. Majd megnéztem, hányan haltak erõszakos halált ezalatt az idõszak alatt Washington D.C.-ben, és kiderült, hogy csak ebben az egy városban többen, mint egész Izraelben. Pedig tízszer akkora a népesség nálunk, mint az amerikai fõvárosé. És sokan voltak, akik akkor Amerikába költöztek, akár Washingtonba is. Az életük védelmében, egy még veszélyesebb helyre, mint Izrael.

Ez a valós kockázatok teljes félreértelmezése. És ha ezt egyszer tudatosítanánk az emberekben, kevésbé félnének, és kevésbé lennének manipulálhatók. A pszichológia ismeri azt a tünetegyüttest, amikor valaki nem iszonyodik, mondjuk, a pókoktól, de nagyon fél attól, hogy arachnofóbiás lesz egyszer az életben. Ezt sokkal nehezebb kezelni, mint egy „egyszerû” pókiszonyt. A terror elleni félelem is ilyenné válik lassan: egy félelemmé a félelemtõl, ami beteggé tehet.
Fotó: Mudra László
Eyal Winter, interjú

Legújabb könyvében (Feeling Smart: Why our Emotions are More Rational Than we Think) azt írja, hosszú távon, evolúciós szempontból elõnyösebb érzelmek alapján dönteni, mint racionálisan. Akár a politikában, a közgazdaságtanban is. Látva az érzelmekre ható politikai populizmus megerõsödését egy sor országban, nekem azért ez nem tûnik olyan pozitív folyamatnak.

Amirõl ön beszél, az tényleg rossz dolog. Ugyanis valóban azt mondom, hogy legtöbb döntésünkben az a jó, ha az érzelmek vezérelnek minket, de a politikát éppen nem ide sorolom. A politikában valóban sokkal racionálisabban kellene viselkednünk. Mert az érzelmeinkre játszó politikusok legtöbbször hamis információk segítségével teszik ezt. Tökmindegy, milyen politikust választunk, szocialista, konzervatív, a legfontosabb, hogy konkrét problémákat jól kezeljenek, használható stratégiájuk legyen. De az ilyen technokratákat általában utáljuk, az erõs ideológiákat szeretjük. Pedig ez rossz. „Jobb lesz nekem két-három-öt év múlva, ha erre, vagy arra a politikusra szavazok?” – csak ezt az egy kérdést kellene feltennünk minden választás elõtt, és persze végiggondolni a válaszokat is.

Több kutatásában is a döntéshozatali mechanizmusokkal foglalkozik, például azzal, hogy eltérõ kultúrák együttes jelenléte hogy befolyásolja ezt. Az EU-t állandóan azzal piszkálják, hogy lassú, nem hatékony, nem tud normálisan döntéseket hozni. De mégis csak egy 28 tagú szervezetrõl beszélünk, hogy lehetne ezen javítani ön szerint?

Az EU éppen azért ilyen a döntéshozatalában is, mert 28 eltérõ kultúrájú, nyelvû ország alkotja. A gazdasági integráció és a kulturális közösség, közelség ugyanis két különbözõ dolog – utóbbi sokkal hosszabb folyamat. Csak sajnos nélküle nincs gyors, hatékony döntéshozatal sem. Az Egyesült Államok is túlesett ezen a folyamaton. Elõször is kell egy valóban közös nyelv. Az angol még nem tölti be itt ezt a szerepet. Másrészt egy ilyen közösség tagjainak valóban meg kellene ismernie egymást, egyszerûen tömegeknek kellene utaznia egyik országból a másikba, hogy kialakuljon valamilyen közös benyomás.
Fotó: Mudra László
Eyal Winter, interjú

Mi ezzel szerencsére nem állunk rosszul: mióta fapados járatok vannak, Budapest az olcsón lerészegedni vágyó nyugat-európai fiatalok tömegeit ismerheti meg nap mint nap.

Oké, de ez nem mond el mindent róluk, nem mutatja meg, milyen egy brit egyébként. El tudom képzelni, hogy sokan az itteniek közül úgy néznek rájuk: „idejönnek a sok pénzükkel, és felvágnak, olyanok, mint a gyarmatosítók” – ez persze nem jó. Gyerekeket, fiatalokat kellene nagy tömegben más országokba küldeni tanulni, hogy jobban megismerjék a velük élõ többi kultúrát.

Még abban sem vagyunk racionálisak, amiben a leginkább lennünk kellene: saját pénzügyeinkben. Ha van két befektetési lehetõség, és az egyik irreálisan magas hozamot kínál, akkor is hajlamosak vagyunk ezt választani. Ebben miért nem leszünk idõvel racionálisabbak?

Az életben a legjobban arra törekszünk, hogy a megbánást elkerüljük. Az emberek még akkor sem hajlandóak megszabadulni egy csökkenõ árfolyamú részvénytõl alacsonyabb áron, mint ahogy megvették, ha tisztában vannak vele, hogy a papír holnap még kevesebbet fog érni, és még többet veszítenek. Azért, mert amint eladják, szembesülnek vele, hogy rossz volt az eredeti döntésük. És akkor jön a súlyos megbánás. De amíg nem adják el, legalább ez az érzés elmarad. „Hátha valami mégis történik, és el kezd erõsödni az árfolyam” – ezzel nyugtatjuk magunkat, de valójában csak nem akarunk szembesülni saját rossz döntésünk húsba vágó következményeivel, és azt ezt követõ megbánással. Ezt már MRI-vizsgálatok is kimutatták: a megbánásért felelõs agyterületek nagyon aktívak, amikor pénzügyi döntéseket hozunk.

A szexuális szaporodás, az eltérõ nemek evolúcióbiológiai szempontból nagyon hasznosak a kórokozók elleni küzdelemben – errõl is írt egy cikkében. Vagyis racionális, hogy kétféle nemünk van, de közben érzelmek, vonzalmak irányítanak minket. Ez hogyan fér meg egymással?

Érzelemvezéreltnek lenni racionális a legtöbb helyzetben. Így mûködünk, és ez jó. Képzelje el, hogy lát egy embert, és felismeri az arcát: valahol látta már, egyszer beszéltek, de nem ugrik be, ki az illetõ, hogy hívják, mit csinál. Vagyis híján van azoknak az információknak, amelyek alapján racionális döntést hozhatna vele kapcsolatban. Valamilyen érzelmet azonban az az elsõ találkozás biztos kiváltott önben, és ez egybõl be fog ugrani majd: kellemes, kellemetlen emlék volt? Agresszív volt az illetõ, vagy kedves? Ezeket az információkat csak az érzelmeinken keresztül hozhatjuk a felszínre.
http://vs.hu/kozelet/osszes/a-terrori...1210#!s185

A rendõrség az egyetlen olyan szerv az országba, ahova szinte csak válogatott hülyéket vesznek fel. Ergo az hogy mindig "harangot kongatnak" hogy 400 rendõrt felavattak... röhögni kell, de tényleg, azt persze már nem teszik mellé hogy elõzõ hónapban 200 rendõrt szert le, mert elege van, a felettesei nem hagyják dolgozni, a fizetés nevetséges, a liberális jogszabályok, stb.

A terroristákat segítõ kormány-politikus-média koalícióhoz kapcsolódik ez a heti történés is:

Snowden szerint nem jó, ha különleges hatalommal ruházunk fel vezetõket, és erre Magyarország remek példa

Edward Snowden kedden Skype-interjút adott a Nyílt Társadalom Archívumának budapesti rendezvényén, ahol a modern terrorizmusról és az ellene folytatandó harcról beszélt.
Snowden szerint a válsággal szembesülõ politikusokkal az a legnagyobb probléma, hogy nem elég bátrak ahhoz, hogy ne hozzanak különleges intézkedéseket. Más szóval, a politikusok terror után nem elég bátrak nem cselekedni, a belpolitikai nyomás és harc, a leváltástól való félelem ugyanis abba az irányba hajtja a vezetõket, hogy drasztikus lépéseket tegyenek válságos, váratlan helyzetek, vagy szélsõséges esetben terrorista fenyegetések ellen.

Az egykori hírszerzõ utalt Orbán Viktorra és kormányára is. Azt mondta, a teremben ülõk bizonyára maguk is tapasztalhatták, hogy mennyire nem jó ötlet, ha különleges helyzetre hivatkozva kormányok különleges felhatalmazást kérnek maguknak, mert "erõs a csábítás, hogy a válság után ürügyet keressenek ezek megtartására".
http://hirek24.hu/hir/444/snowden-sze...emek-pelda

Földi László biztonságpolitikai szakértõ szerint ez "marhaság".
http://888.hu/article-snowden-a-terro...lgalataban

Milyen Alaptörvényt akar módosítani Kósa? Az illegitimet? Nem tudja mit beszél, lassan már orbán szintjére kerül...

Mindenki nyugodjon le a " piksába ".
" Isten útjai kifürkészhetetlenek ". Magyarország hallani sem akar a migránsokról.
Új utvonal ? Bulgária már védekezik. Talán Románia és Ukrajna rábólint de sem a szlovákok sem a csehek sem a lengyelek nem fogják átengedni õket. Az oroszok sem.
Kósa most nagyfiú.
Nobalfaxok hogy is van ez ?
Korrábban : Erdogan haver Putyinnal , most " ellenségek "
Most Orsós haver Putyinnal , holnap ?
Ujra életre fog kelni az 58. cikkely. Annak idején már Lenin is bevezette : az illegális határsértõket agyon kell lõni !
Rendôrség ? Mégis ki fogja megszüntetni a cigányterrort és a zsidómaffiát ?

Oszt’ most komolyan.. miféle terrorr? Ja amit generáltatok? Terrorveszély.. Tényleg úgy érziTEK jól magatokat, hogy miden Izaóra rajongó beveszi ezt? Na majd csinál TEK.