és a divatba jött szocializmus összefüggéseiről szóló mondatait: szociáldemokrata mozgalom lendülete magával ragadott sokakat a polgári eredetű ifjúságból. Divat lett a szocializmus, Pesti szalonokban szmokingos fiatal “urak” vitatták Marx tanításait, az estélyi ruhás ifjú “hölgyek” bólogattak nekik megértően.
A nagyvárosi sznobizmus felfedezte a proletárságot.
Ami nyugtalanság és elégedetlenség volt a fiatal emberekben, “intelligens” zsidó fiúk alacsonyabbrendűségi komplexuma a szocializmusban csapódott le.
Kötelező olvasmány lett a szociológia - higított formában - vagyonszerzésben elpohosodott, cukorbajos apák büszke rémülettel nézték a forradalmár fiaikat, akik illatos fürdőszobában is a Népszavát olvasták.
Schöpflin valamelyst érthetővé teszi, hogy a szocialista-szociáldemokrata, majd a kommunista mozgalmak vezetői miért éppen a zsidók köreiből kerülnek ki.

Ady megítélése szempontjából Schöpflin találó tartalmat hordozó mondatai amiatt lényegesek, mivel Ady nem a birodalmi nagypolgári hanem éppen e baloldali kispolgári rétegnek a tagjaival került kapcsolatba.

Leszámítva természetesen a szépirodalmi életbe elegyedő Hatvany Deutsch Lajost s még egy-két személyt, akikre Adynak mint pénzcsapra és hírnevének növelőire volt szüksége.

A személyiségére komoly hatást tett emberek - néhány kivételtő eltekintve radikális, zsidó, kispolgári liberális és/vagy szocialista “szellemi keresztapjai” - közül többen radikális szabadkőműves társasághoz tartoztak.