Helyes a meglátásod Vazul.
S mindez, érvényes azon "pénzintézetek részére is, kik arra aspiráltak, hogy a "hitelt felvevõ majd úgy sem tudja fizetni..." tehát, akkor joguk van /az amúgy kurvára felturbózott és elcsalt hitelt/, anyagi helyett, tárgyi vagyon elharácsolásával kiegyenlíteni. Természetesen, ezt nem tehetné meg, ha az "állam"mint a legfõbb hatalom képviselõje, valóban az állampolgári érdekek mentén szállna harcba. Mint tudjuk ez sajnos nem így van,. hiszen a bankok megvették kilóra a "politikusokat" bírákat és onnantól kezdve esélytelen az "adós" kilábalása. A forintosított hitel is egy nagy humbug, mert nem a szerencsétlen, amúgy is többszörösen becsapott és ellehetetlenített embert védi. Sajnos, ki kell mondani, hogy a bíróságok, hasonlóan megvásárlódtak, ráadásul,nem is ismerik ezeknek a nyaka tekert banki "ügymenetnek" az összes csalafintaságát, hiszen, maguk a bankok képviselõi is csak egyféle "mantrázásba" kezdenek, mert maguk sem tudják megmagyarázni, honnan is került elõ annyi svájci frank, ami ugye tudott, nem is került felvételre, de azért mégis ebben számolnak. Tudott dolog az is hogy sosem kaptak készpénzt, csak a bankok közötti "kartelezés" zajlott le, jó elõre számolva a fellépõ haszonnal.
Nos,a polgári életbe is ugyan ez a helyzet. Nem kell ahhoz hitelt felvenned, hogy "tönkre légy téve".
Elég, egy rosszul sikerült, kapcsolat, ami nem is oly biztos, hogy nem hasonlít as banki akciókhoz. Hiszen, amint a "papír forma" biztos, netán, egy-két gyermek is megjelenik a képben, a "terv" már meg is van valósítva.Ha nincs "házassági szerzõdésed" akkor neked reszeltek. Anyucika/?/ viszi a gyermeket-gyermekeket, és Te pedig fizetsz, mint a katonatiszt. Lehet, sõt biztos, hogy sok esetben már ott a másik személy, a nyomodban, mert "egyedül nem megy" és akkor már ketten röhögnek azon, hogy téged milyen rendesen sikerült kifosztani. Arról nem is beszélve, hogy a gyermeked, akár csak a töredékét kapja meg ennek a Te általad,vérrel-verítékkel, kinyögött pénzbeli "támogatásodnak. S mit tesz Isten/vagyis nem Õ/ az ügyvéd, ugyan azt mint a végrehajtó, a bõrt lenyúzza rólad, ebben pedig támoga/tóra/talál a bíróban, és valljuk be, szeretett, egykori "kedvesedben, aki már rég más lovon viháncol, a Te pénzedbõl, az már régen nem érdekli, hogy a gyermekeid esetleg, keresnek téged, ragaszkodnak hozzád, hogy Te mit és miért költesz még a maradék kis pénzedbõl rájuk. A fontos, hogy neki és újdonsült partnerének meglegyen a létbiztonsága a bérelt lakásban. HA netán úgy gondolod, hogy éhen tetszel dögleni, vagy nem tudod a számlákat fizetni, akkor az a Te bajod, Õ-õk széttárják a karjukat, mint a török a bazárban, semmi másra nem is kellettél eddig sem, csak arra, hogy támogasd ördögi tervüket. No látod, erre mondom, nem a zsidó az ellenség igazából, hanem "saját családod, a zsidó csak kihasználja a lehetõséget,/persze a haszna neki is megvan/. Szóval, mehetsz Te bíróságra/tudjuk kik ülnek a pulpituson/igazad egyféleképp lehet, feladod a munkád/ha még van/ és a minimális bérrel jelentkezel be és ez alapján kéred az új megállapítást. Senkit nem fog meghatni, ha netán, néhány hét alatt leadsz 15-20 kg-t, arra is biztosan van kitaláció.Szerencséd van, ha a lakásodat nem veszíted el, mert akkor van hol aludnod legalább.
Látod.,mégsem a zsidó az ellenség, hanem az,kiben legjobban bíztál, kire életed igyekeztél alapozni. Ezért mondom, keresztre velük, közszemlére, támogatóival együtt, ne fél, megoldódna hazánkban azonnal a családi helyzet tisztázása, nem lenne ennyi strici és elkurvult anyucika sem, de nem lenne bank sem, ügyvéd sem, aki erre és hasonló, "könnyen szerzett "pénzre aspirál.
Más lenne hazánk helyzete is és a népesség aránya is, hiszen, nagyon meggondolnák, néhány ilyen "vasárnapi, nyilvános matiné" után, hogy mit és miért is cselekednének.
Rendben, a megkövezés keleti rítus, de itt sem ártana egy néhány kamionnyit kézzel fogható nagyságban leszállítani megyei jogú városokba. Csak a rend kedvéért.
Akkor bizony nagyobb esélye volna a "fegyver elsülésének, fõleg visszafelé irányba".

Talpi - ez 40 éve így müködik szerte a világon.
Pontos forgatókönyvvel és a szegény, elhagyott vagy tõled megundorodott és ezért téged elhagyó nõk érdekében. Ez a többség és persze ennek ellentéte is jelen van, ahol a férfi, férj, hímnemü élettárs volt a görény.
Itteni történeteket is hallottam százszámra.
De... jó lenne ha végre felfognád azt, hogy a vesztes általában az aki a válásnál "emberibb" mint a másik.
A szerencsés és egyszerübb vállások azok ahol a volt házastársak azonos értékrendszert tudnak felmutatni. Akkor megoldható minden. Ha az egyik (és tapasztalataim szerint ezek többnyire a nõk, vagy a "gazdag" férfiak) kegyetlen - mert neki jogai és kötelességei vannak, akkor a másik szinte biztos, hogy veszít. Ez a te esetedben is így van.
De ha továbbra is ennyire nyilvánosan és egyértelmü utalásokkal - magyarázod a véleményedet a való világról akkor azt kell hinnem, hogy egy vesztes vagy, aki nem tudja önmagát helyrerázni.

Millió más ember élte át ugyanezt mint te. Ez a sors - amit befolyásolhatsz a jövõre nézve, vagy nézheted esténként szélesvásznon századszorra ugyanazt a filmet mint sokan mások; nõk, akik kibõgik magukat, férfiak akik leisszák magukat, elárvult, magányos emberek akik többet érnének annál mintsem végleg belevesszenek a saját multjukba.

A világ elöre megy, ha nem tartod a lépést, te maradsz le. A gyereked - amikor felnõ - keresni fog és nem mindegy, hogy mit talál.

................
Anyunak a második gyereke vagyok. Az elsö -részeges- férjétöl elválva, ott maradt egy kétéves kislánnyal egyedül, egy Somogy megyei kis faluból pestre költözött 6 elemit kijárt falusi lányként, az alig ismert Budapesten egy albérleti lakásban. A volt férj teljesen eltünt az életébõl. Aztán egy év múlva megismerte Apámat, aki akkor "menekült" el Erdélybõl Budapestig és a mellete lévö albérleti kisszobába költözött. Másfél évnyi ismerettség után, anyu akkor már terhes volt velem, megbeszélték, hogy összeköltöznek. Apu és anyu, az akkor még senkiföldje, romos, angyalföldi Petneházy utcában (ha már akkor is úgy nevezték, de erre gyakorlati okokból kifolyólag még nem emlékezhettem) talált kis telken mint annyi más ember azidõben, elkezdte felépíteni a saját házat-lakását. Ketten építettek fel mindent és amikorra én beleszülettem a világba, már egy 54 m2-es szoba konyha fürdöszobás, angol WC-s kis családi ház -sírva lázadó- valószínüsíthetõ örököse voltam... Hogy végül mégsem lettem azzá, már egy másik történet. Egy évre rá, hogy elkészültek vele, megjelentek az ajtó elõtt az addigra újjászületett feketekabátosok.
Növérem öt évvel idõsebb nálam, Apu az elsõ pillanattól sajátjaként nevelte, nevére iratta. Csak 14 éves koromban tudtam meg, hogy nem az édesnövérem, mégpedig a következõképpen:
Egy nap, apu és növérem együtt léptek be az ajtón, beszélgetve, nevetgélve.
Hogy ott voltam, leültek õk is az asztalhoz és növérem kihozott egy üveg bort a kamrából, apu felbontotta, és az asztalra került három pohár.. Csak néztem, most mi van?
Aztán elmondták:
A növérem nem édesnövérem és az elözõ napig soha nem találkozott az eredeti szülõ apjával. Az soha nem kereste és ö - mint gyerek (kb 7 éves korában anyuék elmondták neki de eddig) - nem kérdezösködött róla, mert valahogy nem tartotta illõnek. Viszont egy hónappal ezelött megkérdezte anyut és aput, tudják-e még hol találhatná meg az apját akit még nem látott. Szüleink persze tudták, és meg is mondták neki. Növérem megkérdezte, hogy nem baj-e ha felkeresi, mert szeretné megismerni. Persze, hogy nem volt baj. Aztán késöbb találkozott Apuval és Anyuval - elmentek együtt ebédelni a Dunapartra és ott mondta meg az apámnak, hogy elment, beszélt vele, elbúcsúzott és most már nem csak érzi hanem tudja, hogy apu az igazi apja. A "másikról" pedig soha többé ne essen szó.
Apámmal (és tesómmal) akkor koccintottam életemben elöször igazi borral (Szilvesztert leszámítva, mert éjfélkor, egy korty pezsgõre azért szabadalmazva voltam!), de ekkor tudtam meg családunk kis titkát, miközben azt is láttam, hogy apám szeme könnybe lábad...

Talpi. Valamikor - ha a legrosszabb esetet nézem, talán csak felnõtt korában, de - el fog jönni hozzád is a gyereked. Kit fog akkor benned megtalálni?
Azt az apját akire akkori döntésének tudatával felnézhet, vagy egy vesztest, akit csak sajnálni lehet?

Hidd el, azt kívánom sikerüljön jobban és ne kelljen évekig várnod a megváltásra. De a paklit nem mi keverjük hanem a profi kártyások akik többnyire hamisan játszanak.

GERRY megható a történeted - nekem is kezdett emelkedni a meg nem értésem amikor talpit olvastam, mert Lányom ugyan eben a cipõben jár - nem sikerült neki a pár választás - hosszú történet - de soha nem fogom azt megérteni - de értem mert a rendszer erre az erkölcsre nevelte - hogy az ember miért ilyen? Amikor az állat például a piros papagáj amikor párt választ az életük végéig tart és közösen nevelik fel utódaikat - és minden állat foggal körömmel védi kicsinyeit még az óriásnak is neki menve - ezt nem értem - kik vagyunk? Kik azok akik ember létükre elhagyják gyermekeiket - és azoknak egy olyan törést okoznak amely fájdalmas részükre - EGYSZERÛEN NEM ÉRTEM!?

tisztelettel:
id. Kiss László
ui: ilyen alapon én már húszezerszer elválhattam volna - de nem töretlenül még mindig együtt és halálom végéig ez így is lesz - a súlyos problémák ellenére is!

Az állatvilágban fajon belül nincsenek eltérõ értékrendek, vagy csak nagyon ritkán.

GERRY!
Ismerem a történetet, magam is hasonlón mentem keresztül, de úgy, hogy 10 hónapos korától neveltem Zoltán fiamat. Õ 15 éves korában kereste meg az anyját, többé sosem. Amúgy nem veszteség ért GERRY, megtapasztalás- Olyan, amilyet nem gondoltam volna, mert annyira de annyira MAGyarok vagyunk ugye. Nem síránkozok és nem jajongok, hanem leírom az aljasságok fokozatait. Sajnálom, ha ezt félre érted.Menj csak a professzor úr "tanulmányára" ugyan ezt írja, más szavakkal, akkor tényleg én vagyok a hülye?, vagy A PROFESSZORRAL EGYÜTT ketten.? Nem a "retur" jegyet akarom felkínálni, mert az a vonat már rég elment, nem, hanem a gyermekem iránti szeretetem mondatja ezek velem, a tudnád, mi minden történik valójába a gyermek körül, akkor, bár milyen békés a lelked, Te még kurva anyáznál is, sõt., megkockáztatom, megtaposnád mint bika a dombot.Errõl ennyit.

Édesapád elõtt pedig megemelem a kalapom. Tudod, az "akkor" volt, akkor még voltak férfiak-apák, manapság??