"Azt hitték"? Mi lenne, ha tudták vona és a maiak tudnának, mi is ez a vetített világ? Az életem bármikor visszaadom, nem az enyém, de van néhány bökkenõ, melyet át kell még holokosztolni addig.
A hivatalos statisztikák szerint 1104 ember veszítette életét 26 esztendõvel ezelõtt azokban a véres napokban, amikor a mai napig nem teljesen tisztázott, pontosan ki lõtt kire és miért. Egyesek számára ez már csak történelem, mások számára az idõk ködébe veszõ emlék. Az áldozatok szüleinek, hozzátartozóinak viszont soha el nem múló fájdalom. December 22-én a Ceausescu-rezsim megdöntése közben életüket veszítõkre emlékezünk.

Minden vég egyben valaminek a kezdete. Nicolae Ceausescu sötét diktatúrájának vége egyben egy szabad(abb) Románia kezdetét jelentette. Minden vég azonban áldozatokkal is jár sajnos - azokban a zavaros napokban hét szatmári fiatal veszítette életét. Emléküket Szatmárnémetiben a Közigazgatási Palota falán lévõ tábla õrzi. Ciul Ioan Marinel post mortem hadnagy, Zimbru Grigore post mortem alhadnagy, Salajan Raluca diák, Szabó Antal, Sófalvi György, Király Mihály, Gergely Csaba katonák - áll a kõbe vésve.

Családtagok, közigazgatási és politikai vezetõk itt helyezik el évrõl évre a megemlékezés és az kegyelet koszorúit. Nem volt ez másként idén sem.

Az ünnepség, mint minden évben, az ortodox egyház képviselõinek szertatásával kezdõdött. Annak ellenére, hogy a szatmári áldozatok több mint fele magyar, egyetlen magyar szó, egyetlen magyar ima sem hangozhatott el. Idén sem. Pedig valamikor több százan azt hitték, egyenlõ jogokért adják vérüket...

A koszorúzást a szokásoknak és a kijáró méltóságnak megfelelõen a rokonok, családtagok nyitották meg.

Háborús veteránok, csendõrség, rendõrség, tûzoltóság, a politikai pártok képviselõi, intézményvezetõk következtek, majd az ünnepséget a katonai egységek díszmenete zárta.Link