Csak a nyugati támogatással elsöpört tekintélyuralmi rendszerek visszaállításával lehetne stabil viszonyokat, mûködõképes államokat teremteni Afrikában és a Közel-Keleten. Így vehetnénk elejét az onnan induló népvándorlásnak - véli Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa.
A biztonságpolitikai szakértõvel a jelenlegi bevándorlási válság kérdései mellett a jövõ hasonló kihívásairól beszélgetett a Helyi Híradók.
Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértõvel a Helyi Híradók készített interjút a migrációs válság hátterérõl, lehetséges megoldásokról.

- Feltûnõ, hogy a bevándorlók mennyire ragaszkodnak a Magyarországon át vezetõ útvonalhoz. Miért próbálnak meg mindenáron erre jönni, hogyha kerítéseket építünk, és már a törvényeink is szigorúan büntetik a határsértést?
- A Duna-medence az írott történelem kezdete óta fontos közlekedési útvonal volt, még mielõtt egyáltalán utak épültek volna. Eleinte magán a Dunán közlekedtek, késõbb már gyorsabb volt a szárazföldön haladni. Nemcsak a török hódítók jöttek a Kárpát-medencén keresztül, de a Római Birodalomnak, Bizáncnak és a frankoknak is fontos volt ez a vidék stratégiai elhelyezkedése miatt. A Közel-Kelet felõl ugyanis itt lehet a legrövidebb úton és nem mellesleg a legbiztonságosabban megközelíteni Nyugat-Európát. A mostani bevándorlók is ezért ragaszkodnak hozzá: javarészt sík terepen, rendezett, stabil államokon át és békés emberek között vonulhatnak. Elég ránézni Európa domborzati térképére: ha Szlovénián és Horvátországon keresztül próbálnának Ausztriába jutni, folyókon, hegyeken, vad tájakon kellene átjutniuk.

- Európa legnagyobb zsidó közössége él itt, és ha egy terrorszervezet merényletet kísérelne meg ellene, most könnyen a célpont közelébe juthatna.
- Lassan ott tartunk, hogy minden összeesküvés-elméletet számításba kell vennünk, de erre így sem látok reális esélyt. Egyrészt a magyar zsidóság nem egy helyen él, ahol rá lehetne támadni, másrészt a mostani bevándorlók gyakorlatilag mind továbbmennek, nem próbálnak meg itt elvegyülni. Nyugat-európai merényletekre azonban biztosan lehet számítani, hiszen kétségtelen, hogy a zûrzavart kihasználva iszlám harcosok jutottak most akadálytalanul Európába. Õk késõbb lépnek majd akcióba, egyelõre nem érdekük kiváltani a népharagot és bezárni a kapukat saját maguk elõtt. A kiábrándult, „kiugrott” terroristákkal is lesz még gondunk, akik most szintén menekülnek, egykori bajtársaik elõl. A szakirodalom szerint az olyan ember, aki kegyetlen harcokban, gyilkosságokban vett részt, nemigen tud szabadulni a múltjától, és idõvel újra kitör belõle az agresszió.

- Európa vezetõ politikusai még nagyon messze vannak az egyetértésrõl. Hogyan lehetne a leggyorsabban és legbiztonságosabban kezelni a válságot?
- Ahogy már sokan elmondták, rövid távon a Szíriával szomszédos országok támogatásával lehetne enyhíteni a nyomáson. Libanon, Jordánia és legfõképp Törökország szír menekültek millióit fogadta be, az ENSZ ennek ellenére idén csökkentette a támogatásukat. Ott, „helyben” a nálunk elköltött pénz töredékével látványos eredményeket lehetne elérni. Ha jobb körülményeket teremtenénk a táborokban, kevésbé lenne vonzó a hosszú és viszontagságos út az ismeretlenbe. Emellett sokkal megfontoltabban kellene nyilatkozniuk az európai vezetõknek, és a mára milliárdos iparággá erõsödött embercsempészetet is le kell törni valahogy. Sok a teendõ, de a migráció olyannyira összetett folyamat, hogy tartósan nem lehet egyetlen beavatkozással megszüntetni az okait. Hosszú távon pedig – és ez elengedhetetlen – rendezett, mûködõképes államokat kell létrehozni Irakban, Szíriában, Afganisztánban és Líbiában.


- Arról is sokat beszélünk, hogy a „küldõ országokban” kellene élhetõ feltételeket teremteni, így a vándorlás legfõbb indítékát vehetnénk ki az egyenletbõl.
- Mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, a szóban forgó közel-keleti és afrikai országok demokratizálásával nemhogy békét nem teremtettünk, de véres háborúkat robbantottunk ki. Ezek az államok gyakran íróasztaloknál születtek, és a valóságban nem is mûködtek, mûködnek európai értelemben vett államként. Ha megkérdeznénk egy ottani átlagembert, elmondaná, hogy a diktatúra idején jobb volt az élet, mint most, mert mûködött az ország. Talán egyetlen európai politikus sincs, aki ezt nyíltan kimondhatná, de a diktátoroknak még vissza kell térniük, ha tényleg békét szeretnénk. Hiába számoljuk fel az Iszlám Államot, lesz helyette más, a hatalmi ûrbe újabb terrorszervezet fog betörni. A demokráciát nem lehet exportálni, az államoknak maguknak kell eljutniuk odáig. Az iszlámot sem szabad megpróbálni kívülrõl megreformálni. A családi, nemzetségi és törzsi kötelékek túl erõsek ahhoz, hogy lényegében a semmibõl nemzetet, parlamentáris váltógazdaságot lehessen létrehozni.

- Egy korábbi tanulmányában azt jósolja: a népvándorlások, a globális átrendezõdés kora lehet a 21. század, amibõl csak ízelítõ a mostani migrációs válság.
- A túlnépesedés miatt a globális átrendezõdés és az ezzel járó népmozgások elkerülhetetlenek. A népességi viszonyok átalakulása ráadásul az egyes országok világpolitikai súlyát is nagyban befolyásolhatja. A nyugat-európai államok az évszázad közepére valósággal eltörpülnek majd Ázsia, Afrika és Dél-Amerika fejlõdõ óriásai mellett. Ráadásul népességük szerkezete is megváltozik: 2050-re Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország minden harmadik lakója muzulmán lehet a jelenlegi trendek szerint, akiknek szülei, nagyszülei bevándorlók voltak. (Ezzel párhuzamosan megtörténhet, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában is újra kell majd osztani a helyeket.) Napjainkra a legtöbb biztonságpolitikai szakértõ egyetért abban, hogy bolygónk túlnépesedése és az ezzel járó környezetszennyezés a legnagyobb globális biztonsági kihívás. Akár a népességrobbanásról, akár a klímaváltozásról beszélünk, az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még tehetünk valamit a teljes összeomlás megelõzésére. A mostani migrációs válságra adott válaszaink így nemcsak a közvetlen jövõnket befolyásolják, de Európa világpolitikai kilátásait is meghatározhatják. Az öreg kontinens egyelõre lassan mozdul, pedig vennünk kell ezt az akadályt, ha a késõbbi, sokkal nagyobb kihívásoknak meg szeretnénk majd felelni.

Link