Bejelentkezés
A SZENT ISTEN ÉS FÁRAHÓVO, A CIGÁNYOK KIRÁLYA
Valamikor réges-régen a cigányoknak is volt királya. Ezt a királyt Fárahóvónak hívták és olyan nagy hatalommal bírt, hogy nem félt még a kék égben lakó Szent Istentõl sem.Fárahóvo nem szerette a birodalmában megtelepedett, más nemzetekbõl származó embereket, állandó üldöztetésben s kegyetlen bánásmódban részesítette õket, ütötte-verte, sanyargatta mindegyiket.
Kérdezte a Szent Isten:
- Testvérem, cigányok királya, miért ütlegeled és miért kínozod a messzirõl érkezett idegeneket? Miért akarod szegényeket elpusztítani?
Fárahóvo felfuvalkodottan válaszolt:
- Miért ne, ha úgy tartja a kedvem! Nem rettenek meg senkitõl a világon!
Nem ismerek senkit sem, akinek ilyen mérhetetlen hatalma és tudománya lenne, mint nekem! Nem félek még tõled sem!
Így felelt erre a Szent Isten:
- Lehet, hogy a földön te vagy a legerõsebb, de én fönt lakozom a mennyekben és az én tudományom végtelenebb, mint a tiéd!
- Te sem tudsz többet, mint én! - feleselt vissza öntelten Fárahóvo.
Akkor a Szent Isten azt mondta:
- Hagyd békén ezeket az ártatlanokat, Fárahóvo! Ne bántsd õket, mert lesújt reád az ég! Ha nem távoztatod el szívedbõl a gõgöt és a gonoszságot, nagy szigorúsággal és méltósággal én eljövök ellened és ítéletet teszek fölötted!
De Fárahóvo király nem figyelt oda az intelmes beszédre, továbbra is gyötörte a jövevényeket.
- Nem hagyok nekik békét, mert módfelett ravaszak és nem tisztel engem egyikõjük sem! Hódoljanak elõttem és végezzék el õk is, amit a többi alattvalónak kiszabok, ne élõsködjenek a népemen! - kiáltotta fennhangon.
A Szent Isten megint figyelmeztette:
- Nagyságos cigánykirály! Ha már ki is hajtod az idegeneket a mezõre, legalább ne dolgoztasd õket halálra! Nem fogom eltûrni, hogy elveszejts közülük akár egyet is, mert õk is az én teremtményeim és elöljáró emberek õk a szentéletûek soraiban!
Ám Fárahóvot, a cigányok királyát nem lehetett eltántorítani az akaratától.
Fölfelelt az Istennek:
- Elfogom mindegyiket és igát rakok a nyakukba! Velük huzatom az ekéimet, s velük töretem majd föl a mezõk földjét! Aki a szántást tisztességesen elvégzi, annak meghagyom az életét és ételt teszek eléje, de aki nem akar dolgozni, annak kegyetlenül elszakítom az élete fonalát, mert addig kínozom, amíg csak el nem pusztul!
És szólt a Szent Isten:
- Nem engedem, hogy ezt megcselekedd, cigányok királya! Én most leveszem rólad a kezem és elhagylak téged, de jegyezd meg jól, hogy figyelni fogom szüntelenül, mit teszel velük!
Megdühödött akkor Fárahóvo király, hogy a kék égben lakó Szent Isten õellene fordult, elõszólította nyomban az összes katonáját és rátámadt seregével a jövevényekre. Azok kétségbeesetten menekülni kezdtek elõlük, de a cigánykirály katonái utánuk eredtek, s egészen a tengerig hajszolták õket. Az idegenek a parti sziklák pereméig hátráltak, de ott már nem volt más választásuk, minthogy a vízbe ugorjanak. Egymás után vetették magukat a hullámok közé.
Amikor a Szent Isten ezt meglátta, fogta az aranypálcáját, a levegõbe suhintott véle és a menekülõk elõtt abban a szempillantásban kétfelé nyíltak a hullámok. Száraz lábbal kelhettek át a túloldalra.
Ám Fárahóvo ebbe nem törõdött bele. Varázsláshoz folyamodott, hogy katonái követni tudják a szökevényeket.
- Menjetek utánuk! - parancsolta nekik. - Száraz ösvényt teremtek a tengerben én is, akár a jó Isten!
Az õ varázslására is kettévált a tenger, s a katonák megindultak, hogy elfogják és rabszíjra fûzzék a menekülõ idegeneket. Már majdnem átértek, amikor a Szent Isten ismét suhintott egyet az aranypálcájával, mire a félrehúzódott tenger összezárult, a cigány katonák pedig belevesztek a tajtékos vízbe.
Fárahóvo király ott maradt egyedül a parton.
Akkor odament hozzá a Szent Isten:
- Hová lettek a katonáid, cigánykirály? - kérdezte tõle.
- Belefulladtak a tengerbe! - válaszolta Fárahóvo. - Meghaltak a hullámok között!
- Azzal dicsekedtél, hogy a te hatalmad mérhetetlen, és azzal dicsekedtél, hogy senkinek sincs olyan nagy tudománya, mint neked! Bizonyítsd hát be, hogy igazat beszéltél! - mondta neki a Szent Isten. - Mentsd meg a katonáidat és hozd vissza õket a halálból!
- Visszahoznám, de nem tudom! Nincs olyan varázsképességem, hogy ezt megtegyem! - felelte amaz.
A Szent Isten akkor így szólt:
- Belátod-e már, Fárahóvo, hogy én uralkodom mennyek és földek minden ereje és tudása fölött? Belátod-e, hogy sokkal nagyobb a hatalmam, mint a tiéd? Meggyõztelek-e már, cigányok királya? Tudd meg, hogy a katonáid nem fulladtak bele a tengerbe, pikkelyes bõrû halemberekké változtattam õket mind egy szálig és úgy fognak élni a rettenetes mélységben félig emberek, félig halak módjára! De én kegyes leszek hozzájuk és fölszabadulhatnak a varázslat alól, ha mához egy esztendõre böjtöt fogadnak értük a megmaradt cigányok! Ha azon a napon nem esznek egyetlen falat zsíros húst sem, akkor visszavarázsolom õket és kétlábú halandóként folytathatják ismét a földi útjukat! Ám ha a cigányság nem tartja meg a böjtnapot, a katonáid mindörökre ott maradnak a hullámok között és halemberek lesznek a világ végezetéig!
De Fárahóvo, a cigányok királya visszautasította az ég urát és nem fogadta el a kegyet. Így maradtak a katonái mindörökre halemberek. És a Szent Isten újra megkérdezte:
- Elismered-e, hogy hatalmasabb vagyok, mint te?
- Most már elismerem a hatalmadat, Szent Isten, tudom, hogy te vagy az erõsebb! De a jövevényeket akkor sem fogom békén hagyni soha!
- Te még mindig szembe mersz vélem szállni?
- Nem véled szállok szembe és nem a te haragodat akarom kihívni magam ellen! Bosszút kell állnom rajtuk, mert miattuk pusztultak el a vitézeim! Fölkutatok az országomban minden idegent, és rabigába fogom mindegyiket, és hét halállal halnak majd meg, úgy megkínozom õket!
És ahogy mondta, úgy tett.
Továbbra is sanyargatta, gyötörte az idegeneket: láncosgolyót kovácsoltatott a lábukra és járomba fogta õket; szántatta vélük a végeláthatatlan földeket.
Múlt az idõ, peregtek a napok, eltelt háromszáz esztendõ. A Szent Isten megelégelte a cigánykirály cselekedeteit.
- Miért nem tisztítod meg szívedet a bosszúállás bûnének fertelmétõl? - vonta kérdõre. - Miért raksz reájuk jármot? Miért kínozod õket? Még mindig nincs benned könyörület? Csordáid és méneseid vannak, ökreid és lovaid, amiket az ekék elé foghatnál! Ne gyötörd azokat az ártatlanokat, hiszen azokban is vér és szív van!
- Csak hadd dolgozzanak! - felelte a cigányok királya. - Ezek nem az én fajtámból valók.
És a Szent Isten akkor fenyegetõ arccal fordult Fárahóvo felé:
- Nem félsz, hogy letaszítalak a trónodról? Nem félsz, hogy még azt sem engedem meg ezentúl, hogy a népednek királya legyen?
- Ó, Szent Isten, te mindenható ura vagy mennynek és földnek! Tudom, hogy nem szökhetem meg félelmes igazságod elõl, tégy a belátásod szerint! - válaszolta amaz.
Akkor a Szent Isten így szólt:
- Ítéletet tartok fölötted, Fárahóvo! Elveszek tõled minden kiváltságot és erõt, amivel idáig hatalmaskodtál, és rettenetes átokkal megátkozlak téged! Megbocsátottam neked háromszáz esztendõn keresztül, raktáraid tele voltak búzával és gabonával, ételed és italod bõségesen volt, de te nem nyughattál mégsem, ellenem lazítottad még a népedet is! Most megtagadlak benneteket és azt akarom, hogy ne legyen királya a cigányoknak soha többé! És országuk se legyen, idegen királyok uralkodjanak fölöttük, amíg csak a világ világ lesz!
Így maradtak király nélkül a cigányok. Országuk sincsen azóta, egyik helyrõl a másikra vándorolnak, mert sehol sem tûrik meg õket az idegen népek; úgy bánnak velük, mint Fárahóvo a jövevényekkel.
A Szent Isten átka beteljesedett szóról szóra.
Gábor Tócsi, sz. 1929. Bánffyhunyad, Erdély
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2016. January 14. 06:20:35
- 2016. January 14. 09:57:34
- 2016. January 14. 14:28:08
- 2016. January 14. 17:55:15
- 2016. January 15. 08:41:54
- 2016. January 15. 19:24:10
- 2016. January 16. 11:23:41