Csatlós írta Dávid diktálta, de nincs itt szélsõjobbos összeesküvés...és mintegy varázsütésre megindul a médiakampány. A bõ háromszáz évvel ezelõtt indult szabadkõmûves mozgalom egy pillanatra sem szûnt meg létezni. Gondolta volna, hogy mind a mai napig legalább egy tucat páholy mûködik Magyarországon, amelyekhez összesen több száz szabadkõmûves tartozik? Utánajártunk, hogy igazak-e a szélsõjobboldal által kreált összeesküvés-elméletek, tartanak-e orgiákat, és hogy a hangoztatott humanizmus ellenére miért nem engednek be nõket bizonyos páholyokba.

„Negyvenéves lehettem, amikor úgy éreztem, hogy amit meg kellett tanulni, azt már megtanultam, ami pozíciót el lehetett érni, azt elértem, szóval beállt a világ, azt éreztem, már mindent tudok, már unatkozom” – mondja Dávid András, akinek egy ismerõse vetette fel a gondolatot: mi lenne, ha felkeresné a szabadkõmûveseket, hogy ezzel valami új irányt vehessen az élete? Andrásnak akkor még fogalma sem volt arról, hogy mit csinálhat a huszadik század végén egy szabadkõmûves, a mozgalomról csupán a történelem- és irodalomórák alapján volt némi homályos elképzelése. Végül egy kis keresgélés és kérdezõsködés után rátalált egy páholyra, és 1989-ben a párizsi Grande Loge (Nagypáholy) magyar nyelven mûködõ Martinovics Páholyában szabadkõmûvessé avatták.

Késõbb kilépett a Martinovicsból, és 15 évvel ezelõtt a Jászi Oszkár Páholy mellett állapodott meg, amelynek három éven keresztül fõmestere is volt.

Andrást a páholy nyilvános e-mail címén keresztül értük el, õ mesélt nekünk a jelenkori mozgalomról, és hogy a mostani tevékenységük eltér-e bármiben is a felvilágosodás korabelitõl. Persze kíváncsiak voltunk arra is, hogy igazak-e a szabadkõmûvességgel kapcsolatos hiedelmek, és vajon az értelmiségi kõmûvesek alkotják-e a világ politikai elitjét, mozgatják-e a világgazdaság motorját. Az alábbiakban ezeket a legendákat próbáljuk meg tisztázni.
“

Nem mûködünk szektaként, nem tartunk orgiákat sem.

András rögtön az elején leszögezi: az a szóbeszéd például egyáltalán nem igaz, hogy a beavatási rituálé csuklyás, maszkos, latin könyvek felett élvezõ emberek gigantikus orgiája lenne.

Szex helyett viszont többször is kihallgatják az illetõt, mielõtt bekerülne a társaságba.

„Meg kell, hogy ismerjük a jelentkezõt. Ez nem agymosás, hanem egy kölcsönös megismerési folyamat, amelynek során rákérdezünk, hogy miért akar szabadkõmûves lenni, és fordítva: õ is nyugodtan kérdezhet tõlünk. Ha úgy látjuk, hogy a potenciális tag nyitott és jóindulatú, akkor szabad a pálya. Kizáró ok leginkább csak a szélsõségesség lehet, ideális esetben viszont jobb- és baloldali beállítottságú emberek is vannak köztünk” – teszi hozzá.

Az elbeszélgetések után egy meghatározott rituálé szerint avatják be a jelentkezõt. Ennek részleteirõl nem árul el sok mindent az interjúalanyunk, mondván, hogy a sok szimbolikus gesztus miatt úgyis érthetetlennek tûnne a szertartás az olvasó számára. A különbözõ forrásokból, tanulmányokból azonban arra következtethetünk, hogy valószínûleg gyertyákat és kardot is használnak a ceremóniák során.
Forrás: Wikipedia
Szabadkõmûves szertartás a 18.században

Ilyen lehetett egy szabadkõmûves szertartás a 18. században.
Minden egy kocsmában kezdõdött

A szabadkõmûvesség a 17. századi Angliában született, és bár a szó eredetére többféle magyarázat van, valószínûleg a szabadkõmûves kifejezés (angolul: freemason) azokra a nagy tudású középkori kõfaragókra utal, akik céhektõl függetlenül dolgoztak. A mozgalomnak nem véletlenül szinonimája az állandóan építkezõ kõmûves: szabad szellemünket szerintük ugyanúgy folyamatosan fejleszteni kell, ahogy egy épületet tégláról téglára haladva kell felhúzni.

A modern szabadkõmûvesség kezdetének a páholyok nagypáholyokba rendezõdését tekintik: 1717-ben négy londoni szabadkõmûves páholy a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadóban nagypáhollyá (Premier Grand Lodge of England) egyesült, ezzel elkülönítették magukat a többi szabadkõmûves egylettõl. (Wikipédia)

Innentõl kezdve a szabadkõmûvesség története meglehetõsen bonyolulttá válik, mivel a páholyok Európa- és világszerte is több táborra szakadtak, és különbözõ irányzatokat képviselnek mind a mai napig. Leegyszerûsítve azt is mondhatnánk, hogy vannak ortodox és neológ irányzatok.

Az egyik legfontosabb momentum, hogy az 1730-as években az angol mozgalom elérte a kontinenst, és a francia polgárosodó rétegnek nem kellett sok idõ, hogy magáévá tegye a pápaság intézményét elvetõ, szabad gondolkodást hirdetõ trendet. A francia forradalmat követõen egész Európában és Amerikában is elterjedt a mozgalom. Több tekintélyes listát is találunk arról, hogy a világtörténelem során kik tartoztak a szabadkõmûvesek közé. Voltaire-tõl kezdve, Oscar Wilde-on, Mozarton és Liszt Ferencen át Rooseveltig, Nagy Frigyesig és Dmitrij Mengyelejevig sok mindenkit elkapott a szellemi szabadság láza.

A szabadkõmûvesség mindig is a katolikus egyház által üldözött törekvés volt, a pápák az 1700-as évek közepétõl egymás után bocsátották ki bulláikat, amelyekben igyekeztek valamilyen módon elhatárolódni a szabadkõmûvesektõl, ördögtõl valónak tekintették a mozgalmat. A reformer Ferenc pápa viszont – úgy néz ki – e téren is megengedõ lesz. Legalábbis a nagypáholyok ezt várják tõle, mivel megválasztásakor szinte mindegyik üdvözölte az argentin egyházfõt.

Fotó: MTI / Koppán Viktor
Dégi Festetics-kastély

A dégi Festetics-kastély az egyik legnagyobb hazai szabadkõmûves gyûjteménynek adott egykoron helyet

Magyarországon idõnként bûn volt, idõnként pedig megtûrt tevékenységként tartották számon a mozgalmat.

Az elsõ magyarországi szabadkõmûves páholyt lengyel emigránsok alapították 1770-ben, de hamarosan létrejött a magyar mozgalom is Pozsonyban. Martinovics Ignác és Kazinczy Ferenc az elsõ szabadkõmûvesek közé tartozott. 1795-ben aztán betiltották a mozgalmat, amely csak a kiegyezés után éledhetett újjá, a 20. század elején pedig többek között már Kosztolányi, Ady, Wekerle Sándor, Csáth Géza és Apponyi Antal is szabadkõmûves volt. A hazai szabadkõmûvesek egyik legnagyobb könyvtára és központja a – fenti képen látható – dégi Festetics-kastélyban mûködött, az itteni hatalmas Szabadkõmûves Levéltár alapján több kutatómunka is született. A gyûjteménynek 1945-ben veszett nyoma.
A gondolkodó középosztály hobbija

A magyarországi kommunizmus alatt polgári csökevénynek tartották a mozgalmat, 1919-ben be is tiltották, a 60-as évektõl kezdve is csak megtûrt tevékenységként tartották számon, de azért itt nem volt komoly állami propaganda ellene, mint a Szovjetunióban.

1989-ben – az egyesülési törvényt kihasználva – már teljesen legálisan alakulhatott újjá a két legfontosabb nagypáholy: a Szimbolikus, majd a Magyarországi Nagyoriens. (A hazai szabadkõmûvesség huszadik századi története részletesebben a Magyar Narancs egy korábbi cikkében található meg.)

E két társaság a mai napig létezik, de több ponton is eltér egymástól. A legfontosabb különbség talán az, hogy míg a szimbolikusok a brit vonalat követik, tehát az Istenbe vetett hit elvárás a belépéskor (ez lenne az ortodox irány), addig a hazai Nagyorienshez tartozók a latin (francia) hagyományt ápolják: itt nem kikötés a vallásosság.

András csak a Jászi Oszkár nagypáholyáról beszélhet: „a Magyarországi Nagyoriens alá jelenleg hét-nyolc kisebb páholy (ebbõl egy szegedi és egy pécsi) tartozik.” A tagok inkognitója miatt pontosan nem lehet megmondani, hogy jelenleg hány szabadkõmûves él Magyarországon, de pár száz emberrõl van szó. András szavaival: a „gondolkodó középosztály”, ügyvédek, orvosok, újságírók, egyetemi tanárok, pedagógusok, mûvészek kerülnek be a szabadkõmûvesek közé, elsõsorban a középkorú vagy az idõsebb korosztályból.
Kétszáz év alatt nem sok változott

Valaha a szabadkõmûvesség a progresszív gondolkodás szinonimája volt, és bár kívülállóként nem látunk bele, hogy a mostani tagok törekvései mennyire számítanak haladónak, az biztos, hogy a szabadkõmûvesek jelenlegi mûködése, szervezeti felépítése meglehetõsen konzervatív.

Ennek egyik oka, hogy a szabadkõmûvesség túlélte a történelem viharait, és az élettartamát tekintve mára utolért bizonyos egyházakat, például a metodistákat – jóllehet, az egyházzal való összehasonlításnak általában nem örülnek a szabadkõmûvesek.

A mozgalom elpusztíthatatlansága részben arra vezethetõ vissza, hogy egyetlen páholy sem szûnhet meg, csak alvómódba kapcsolhat. Aztán azonnal felébred, amint hét mesterfokot elért szabadkõmûves úgy dönt, hogy újra mûködtetni szeretné a páholyt.
Forrás: reddit.com
Szabadkõmûvesek

A páholyok felépítése országonként eltérhet. Egy dolog közös bennük, mindegyik páholy hierarchikus

Az egyenlõséget, testvériséget hirdetõ mozgalom egy jól bevált hierarchikus rendszerre épül. A szabadkõmûves páholyok még mindig inasokból, legényekbõl, mesterekbõl és a fõmesterbõl állnak. András szerint azonban ez a sajátos felépítés nagyon jól mûködik már az idõk kezdete óta. A különbözõ fokozatok és bizonyos szabályok betartása nélkül ugyanis nem lenne hatékony a munka – így nevezik a szabadkõmûvesek hivatalos összejöveteleit.

A munka mindig egy-egy elõre kidolgozott téma megvitatását jelenti, amelyet minden esetben a szabadkõmûves rituáléval vezetnek fel.

„A rítus – nagyjából három-ötféle van – alapjaiban minden páholyban ugyanaz. Nem kell nagy ördöngösségre gondolni: úgy képzelje el, hogy mondjuk meggyújtanak egy gyertyát, majd azt körbejárják kétszer. Ez a ceremónia keretet biztosít, egyfajta iránymutatást jelent ahhoz, hogy aztán miként vitassuk meg a dolgokat. A rítusnak szabályai vannak, csakúgy, mint ahogy a vitának is” – meséli András.
Az egyik szabály például az, hogy nem lehet beleszólni a másik mondandójába, hivatalosan pedig csak egyszer lehet hozzászólni a vitához. „Ennek a szigornak tradicionális okai vannak, száz évvel ezelõtt még több ezer ember vett részt egy munkán, nagy felfordulás lett volna, ha mindenki többször beleszól a vitába.”
„Általában elõre kidolgozunk egy éves témavonalat, idén a hit és tudás témakörét jártuk körbe, tíz elõadás volt ezzel kapcsolatosan. Persze, alkalomadtán a tematikától el is lehet térni. Az éppen aktuális elõadó egyébként sosem a hétköznapi szakmájához köthetõ anyagot ad elõ, hanem elmélyül valami teljesen más témában. Olyan 15-20 percig tart a prezentációja, ezt követõen vitatja meg az elõadását a társaság.”

“

Amikor valakit felvesznek inasnak, õ is egyenlõ testvére lesz a többieknek, csak a feladatai szintjén tér el társaitól. Egy évig tanulnia kell, azaz egy évig csendben kell maradnia.

A frissen beavatott inasoknak nemhogy elõadni, még csak hozzászólni sem lehet a vitákhoz a munkák során.
Egy év eltelte után a szabadkõmûvesbõl legény lesz, akinek már jóval több szabadsága van. A legény feladata is a tanulás, és ahogy a feudalizmusban, itt is vándorolnia kell a tanulónak. Csak épp nem mûhelyrõl mûhelyre, hanem a páholyok között kell mozognia. Mivel különbözõ profilú páholyok vannak, a „vándorlás” lehetõséget ad az embernek, hogy eldöntse, a jövõben melyik társasághoz szeretne tartozni. „A Leonardo Páholyban például sok a mûvész, ott inkább mûvészeti kérdésekkel foglalkoznak, míg mondjuk a Jászi Oszkárt inkább a társadalmi kérdések érdeklik.”
Késõbb a legénybõl mester lesz. Egy páholy csak akkor mûködik, ha legalább hét mestere van. Mindig van egy már megfelelõ tapasztalattal rendelkezõ fõmestere is, akit minden esetben legfeljebb három évre választanak meg.

Forrás: tortenelemportal.hu
Szabadkõmûves festmény
Kifejezetten tilos vallási és politikai meggyõzõdésrõl beszélni

Vannak dolgok, amiket kifejezetten tilos szabadkõmûvesként megtenni. Elõször is nem szabad firtatni a társaságon belül a másik vallásosságát. „Nem vagyunk istentagadók, csak egyházellenesek. Ennek ellenére tudom, hogy egyházi ember is van köztünk” – jegyzi meg Dávid András.

A másik politikai meggyõzõdése sem lehet téma, és politizálni sem szabad. „Persze, bizonyos témák, mint most a menekültkérdés, néha kikerülhetetlenek, de pártpolitikával egyáltalán nem foglalkozunk. Egyébként politikus is van köztünk, habár nem elsõ vonalbeli.”

Az aktuális kérdések, ha vita szintjén nem is, jótékonykodás formájában azért beszivároghatnak a szabadkõmûvesek közé. Az adományozás ugyanis kötelességük a páholyoknak, András szerint mindig ott próbálnak segítséget nyújtani, ahol éppen a legégetõbb társadalmi szükség van rá.

„Néhány évvel ezelõtt, a cigánygyilkosságok során egy lány szülõk nélkül maradt. Az õ oktatását finanszíroztuk egy évig, legutóbb meg a Keletinél lévõ tranzitzónába szállíttattunk mobilvécéket.”

Az adományok feladója egyik esetben sem a szabadkõmûves páholy volt, itt is igyekeztek titokban tartani kilétüket, és civilként adták át a támogatásokat.
Nem az örök élet titkát õrzik

Ha valaki elárulja a szabadkõmûves titkot, annak ott kell hagynia páholyát. Bár szeretnénk az ellenkezõjét hinni, de Dávid András állítása szerint sajnos a titok nem a bölcsek köve, még csak nem is a világuralom megkaparintásának terve. Kizárással jár azonban, ha valaki elárulja a rituálék szabályait, vagy ha lebuktatja a másikat. „Magadról elmondhatod, hogy szabadkõmûves vagy, de a másik nevét nem árulhatod el.”
Forrás: Wikipedia
Szabadkõmûves szimbólumok mûvészi ábrázolása (1846)

A Nap és a Hold fontos szabadkõmûves szimbólumok
Minek kell titkolózni a 21. században?

Dávid András azt mondja, hogy Magyarországon sok szabadkõmûves félti az állását, ezért nem szeretik nyilvánosságra hozni a másik életüket. „Az egyetemi tanárok, újságírók nem szívesen fedik fel, hogy szabadkõmûvesek. Gondoljon csak bele, egy olyan lapnál, amelyet mondjuk az egyház vagy a jelenlegi kormány támogat, elég okot adhat a kirúgásra, ha az egyházellenes kõmûvesek közé tartozol.”

Valószínûleg sok más munkahelyen sem néznék jó szemmel, ha kiderülne az egyik kollégáról, hogy mindenféle rítusokkal, a nyilvánosságra nem tartozó vitákkal üti el az idõt esténként. Az eddig felsorolt szabályok mégiscsak azt a képet erõsíthetik, mintha egy szektáról lenne szó.

Ráadásul, ha valami titkos, az mindig gyanús is. A szabadkõmûvesek bonyolult szimbólumrendszert használnak (a kalapács például a folyamatos szellemi és lelki építkezést fejezi ki, míg a körzõ a körre, amely meg a világ tökéletességére, a világegyetemre utal), ami így még homályosabbá teszi tevékenységüket egy kívülálló számára. Dávid András szerint a rítusok szimbolikáját egy beavatatlan teljesen értelmetlennek tartaná, sok belépõ is idegenkedik attól, hogy a rituálékban részt vegyen.
“

Az újonnan érkezõket hosszú idõn keresztül tanítjuk a szimbólumok használatára. Elkezdjük az alapoknál, és arra építjük fel a gondolkodásunkat. Amit felépítettünk, az voltaképpen sosincs befejezve, magyarán mindig minden változhat, nyitottnak kell maradni.

Bár a társaságok „titkosak”, a szabadkõmûveseket valójában könnyû megtalálni, a magyarországi Nagyoriensnek még honlapja, páholyainak pedig külön gyûjtõoldala is van. Az Angliai Egyesült Nagypáholynak az épülete látogatható, rendezvényekre ki is bérelhetõ, sõt kifejezettem reklámozzák is magukat. Bár a magyar páholyok között nem divat a toborzás, néha õk is tartanak nyílt napokat.

„Évente két-három alkalommal tartunk nyitott munkát a szélesebb közönség számára, de általában marhára nem érdekli az embereket. Ez egyébként lehet, hogy a mi hibánk, rosszul reklámozzuk a nyílt napot, vagy csak rossz a témaválasztásunk.”
Nõkkel együtt nem olyan hatékony a munka

Ha eddig azt gondoltuk, hogy a szabadkõmûvesség csupán egy jól konzerválódott mozgalom, amelyben a szigorú hierarchia is csak a hatékony mûködést szolgálja, akkor ezt most bíráljuk felül. Egy esetben biztosan nem pusztán hagyományõrzésrõl, hanem egyenesen maradiságról van szó. A legtöbb páholynak ugyanis nincsenek nõi tagjai (kivételek azért akadnak: ilyen a Tolerancia és Testvériség nevû budapesti székhelyû vegyes páholy, sõt vannak kifejezetten csak nõi páholyok is).

Dávid András szerint, ha a jövõben reformokat vezetnének be a Magyar Nagyoriens szabadkõmûvesei, akkor az egyik mindenképpen a koedukáció lenne. „Bár a brit irányzat nem, de a legtöbb külföldi országban a latin irányzat már felvesz a tagjai közé nõket, és a magyar egyesületeknek is követniük kellene a példát” – mondja.

„Jóban vagyunk a nõi szervezetekkel is, de valahogy a legtöbb férfi még mindig azt gondolja, hogy amint egy nõ is ott van a munkák során, egyszerûen megváltozik a férfiak magatartása, egyesek harsányabbak, mások halkabbak lesznek a vitákban. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy csak a nõkön keresztül tudunk megújulni. A nõk egyszerûen rámenõsebbek és nyitottabbak. A férfiak viszont sokszor azt hiszik, hogy minden úgy van, ahogy azt õk elképzelik.”
Forrás: Wikipedia
Szabadkõmûves jelképek

A szabadkõmûvesség legfontosabb jelképe a kõmûves derékszög (szögmérõ) szárait keresztezõ körzõ. Az így keletkezett négyszög közepén általában egy G betû is van, amely a nagy geométerre, a világegyetem építõjére utal. A Világegyetem Nagy Építõmestere a felsõbb lényt, a felsõbb értelmet jelenti, ugyanakkor a latin irányzat követõi általában nem használják az építõmester kifejezést.
„Trianonról is a szabadkõmûvesek tehetnek”

Elsõsorban a szélsõjobboldali retorikában fordul elõ viszonylag gyakran az összeesküvés-elmélet, amely szerint a szabadkõmûvesek a maguk képére formálják a világot, globális gazdasági uralomra törnek. Az olyan portálokon, mint az Alfahír vagy a Kurucinfó, a szabadkõmûves ugyanolyan szitokszó, mint a cionizmus vagy a zsidó. Szeretik például azt hangoztatni, hogy Trianon is azért történhetett meg, mert a békeszerzõdést megfogalmazó gyõztes hatalmak a nemzetközi szabadkõmûves közösség legbefolyásosabb emberei voltak. Dávid András szerint azonban „csak azt felejtik el Trianon megemlítésénél, hogy a magyar fél részérõl is kivétel nélkül mindenki szabadkõmûves volt”.

Ezzel együtt van némi alapja a a konspirációs elméletnek. „Mûködik a testvériség nemzetközi szinten is, a szabadkõmûvesek kapcsolatban vannak más országok szervezeteivel is.” A hazai páholyok jelentõségét és legitimációját például az adja, hogy a francia vagy a brit nagypáholyok elismerik az itthoni egyesületeket. Ennek megfelelõen jó kapcsolatot ápolnak a központi szerepet betöltõ páholyokkal, '56-ban is ezeknek köszönhetõen maradhatott fenn emigrációban a magyar szabadkõmûvesség. „De az osztrákokkal is jó kapcsolatot ápolunk, és létrehoztunk egy közép-kelet-európai együttmûködést is, mert ugyan Európában élünk, de a régiónknak saját problémái vannak, amelyeket idõnként együtt kell megvitatnunk.”
“

A szabadkõmûvesek a franciákon meg a belgákon keresztül bejutottak az Európai Parlamentbe is

– büszkélkedik Dávid András.
Fotó: iStockphoto / Agromov
EP, EU, Európai Parlament, Strasbourg, szabadkõmûvesség

Mivel az EP-ben minden egyesület regisztráltathatja magát, így a páholyok – amelyek Magyarországon is egyesületként mûködnek – is bejegyeztették magukat. Az Európai Parlamentben minden évben tartanak egy napot az egyesületek, egyházak számára, amikor meghallgatják õket. A szabadkõmûvesek közül 20-25 fõ szokta ilyenkor képviseltetni magát.Link