A hír24 kapott megbízást, hogy "ismeretlen magyarok" cím alatt kizárólag zsidó "mûvészek" és holkoszt-cáfolatok köztudomásra hozatalát segítse. Egy is egy pregnáns darabja ennek annak a bohózatnak, amit ezek a mocskok nemzeti bûrkötetbe bújva mûvelnek. A 102 éves Ata karrierje végigkísérte a XX. századot – fotózta a dél-amerikai indiánokat, az '56-ban Nyugatra menekülõ magyarokat és divatfotósként is maradandót alkotott.

Az 1913-ban, budapesti értelmiségi zsidó családban Görög Etelka néven született fotós édesanyja, G. Beke Margit írónõ, valamint a skandináv irodalom egyik legjelesebb fordítója, édesapja, a Horthy-rendszer beköszöntéig latin-magyar-történelem szakos tanárként dolgozó Görög Imre pedig Dosztojevszkij- és Tolsztoj-fordítóként kereste kenyerét, így nem volt kérdés, hogy gyermekük is a mûvészi pályát választja majd.
Miért Ata?

A kérdésre maga a mûvésznõ adja meg a választ Sándor Anna kitûnõ interjújában: “Mikor elkezdtem beszélni, nem tudtam kimondani a nevemet, s Etelka helyett Atát mondtam. Anyám pedagogizálva azt mondta, hogy nem kell engem kijavítani, nevezzem csak magamat nyugodtan Atának. Így maradtam Ata. Ehhez az is hozzájárult, hogy még kétéves sem voltam, mikor író anyám, G. Beke Margit megírta rólam az Ata könyvét, ami 1915-ben jelent meg a Singer és Wolfnernél.”

A lányról már gyerekként kiderült, hogy szívesen rajzol, így tizennégy évesen Jaschik Álmos rajziskolájába kezdett járni, majd az egyik legismertebb magyar modern grafikusnál, Bortnyik Sándornál tanult alkalmazott mûvészetet, ahol megismerkedett a Victor Vasarelyként világhírûvé vált Vásárhelyi Gyõzõvel, valamint Kandó Kálmán unokaöccsével, a festõ Kandó Gyulával, akivel 1931-ben pedig házasságot kötöttek.

kando

Kisvártatva Párizsba költöztek, de komoly anyagi nehézségeik miatt 1935-ben visszatértek Budapestre. Ekkor érdeklõdése a fotográfia felé fordult, ipaengedélyét Pécsi Józsefnél szerezte meg. 1938-ban újra a francia fõvárosba indultak, ahol Haár Ferencnével fotómûtermet nyitottak a Louvre és a Garnier Opera közt húzódó Avenue de l’Operán. 1940-ben a németek bevonulása vetett véget az épp felívelõ üzletnek. A Népszavának így mesélt errõl:

Sok megbízásunk volt, de bejöttek a németek Párizsba és a mûterem ment a fenébe. Ezután hazatoloncoltak minden külföldit, aki nem rendelkezett megfelelõ papírokkal. Minket is.

Visszaköltöztek Magyarországra, ahol hamarosan szintén romlani kezdett a helyzet. A zsidó származású Atának azonban szerencséje volt, hiszen nem zsidó férje miatt családjával ellentétben biztonságosabban mozoghatott a városban. A lehetõségeit ki is használta, hiszen a világháború végéig lakásukban tizennégy zsidót bújtatott, férje pedig Kassán mentett meg százakat:

Férjem fantasztikus dolgokat mûvelt a nyilas éra alatt. Az általam hamisított SS-karszalaggal Kassára ment, ahol az Auschwitzba tartó vonatokból sok száz embert menekített ki.

1998-ban Jeruzsálemben ezért a Világ Igaza kitüntetést adományozták nekik, igaz, Gyula ezt már nem érhette meg.

A világháború után alig két évvel, 1947-ben újra Párizsban próbáltak szerencsét. Ata elsõ dolga a Sorbonne pincéjében elrejtett fényképezõgépének megkeresése volt, de sajnos nem akadt a nyomára, így pedig képtelen volt újrakezdeni a munkát.

Szerencsére az épp Párizsban élõ Robert Capa segített rajta:

Tényleg ellopták a Rollidat? Mit csinálsz most? Hogy fogod a gyereket eltartani? Fogd ezt a Rollit, remélem, ez segít rajtatok!

A milicista halálával és a nomandiai partraszállás során készített fotóival élõ legendává vált Capa a gépen kívül fotólaboránsi állást is adott neki a néhány hónappal korábban általa alapított Magnum fotóügynökség laborjában, a Pictorial Service-ben, ahol 1952-ig dolgozott.

Az ott kapott fizetés azonban három gyerekkel és egy munkát nem találó férjjel egy háztartásban élve nem volt elég, így férje 1949-ben a hazatérés mellett döntött, remélve, hogy Magyarországon képes lesz megalapozni a család anyagi hátterét, Ata és gyermekei pedig akkor majd követik õt. A vasfüggöny közbeszólt, a pár nem találkozott többé, nemsokára pedig elváltak.

Néhány hónappal késõbb a Magnumnál Ata megismerkedett a huszonöt éves holland fenegyerek fotóssal, Ed van der Elskennel, aki négyévi együttélés után feleségül vette, 1954-ben pedig Hollandiába költöztek.
atakando9
Ed van der Elsken és Ata, 1953
ata-kando-por-ed-van-der-elsken
Ed van der Elsken: Ata, 1953

A házasság nem tartott sokáig, a fotós pedig újabb idegen országban maradt egyedül a három gyermekével. Nem adta azonban fel, így hamarosan Álom az erdõben címmel gyermekeirõl készített fotósorozatot, mely könyv formában, akkor tizennégy éves fia egyetlen hosszú mesévé összeálló szövegeivel együtt jelent meg.

6ca26-14

Több holland bolt az állítólagos rejtett erotikus utalásokra, illetve a gyermekek túl rövid nadrágjaira hivatkozva nem akarta árulni a könyvet, noha óriási kereslet mutatkozott iránta. A fennmaradt elsõ kiadású példányok ma a gyûjtõk féltve õrzött kincsei.

ata2

Az 1956-os magyar forradalom leverése után, november 10 és 20. között egy holland fotóriporternõvel, Violette Corneliussal a magyar-osztrák határnál és Bécs környékén készített fotótörténeti jelentõségû fotókat a Nyugat felé özönlõ magyar családokról és gyermekeikrõl.

ATA-2p29-9a-3_B

Úgy gondoltuk, ha gyerekeket fotózunk és próbálunk semlegesek maradni és elkerülni a politizálást, akkor könnyebben kiadják könyvünket.

VIC-463-2

A cím nélküli Piros Könyvet, – amely nevét borítójának színérõl kapta –, alig három hét alatt állították össze, hogy még karácsony elõtt elkészülhessen, bevételét – akkori árfolyamon negyedmillió dollárt – pedig jótékony célra, a magyar menekültgyerekek segítésére adományozták.

ATA-10p22-17-6_B

Természetesen a tördelõ, a nyomda és a fényképészek is ingyen dolgoztak, hogy ezzel is segíthessék az ügyet.

ATA-9040-1

Éjjel-nappal talpon voltam, úgy éltem mint a menekültek, a lábamon a cipõ két hétig nem száradt meg és csak a magammal vitt pálinka mentett meg a fagyhaláltól. Több száz felvételt készítettem, folyamatosan küldtem õket a nyomdába. A legdrámaibb találkozásom Sárika volt, akinek a szülei menekülés közben meghaltak, õ pedig sohasem nézett a lába elé, csak az égre, és azt mondogatta megállás nélkül: Mindjárt jön anyu és hoz nekem egy babát.

ATA-1p5-9-9a_B

A könyv Magyarországon csak 1999-ben jelent meg Édes hazám, isten veled! címmel.

Az ötvenes évek végén neves francia és holland divatcégeknek készített fotókat, melyek egyikével 1959-ben, az év legszebb divatfotójának megtalálására kiírt pályázaton Ezüst Díjat nyert.
atakando5
Dior fotózáson

Ekkor már egy középiskolában tanított, de 1961-tõl már a holland Iparmûvészeti Akadémián és az Utrechti Grafikai Fõiskolán is tartott órákat.

Divatfotós korszakában ismerkedett meg egy fotómodellel, Barbara Brändlivel, akit késõbb egy venezuelai építész, Le Corbusier indián származású asszisztense vett feleségül. Barátságuk a házaspár Dél-Amerikába költözésével sem szakadt meg, sõt, 1961-ben Ata is Caracasba utazott, hogy barátnõjével a dzsungelben fényképezhessen.
atakando3
A Yanomami törzs egyik férfitagja, 1961

De csak a dzsungel széléhez értünk, az õserdõbe természetesen mi így ketten nem tudtunk behatolni. S nem igaz, hogy a sors mit hoz: találkoztunk azzal az egyetlenegy emberrel, aki be tudott vinni minket a dzsungelbe. Ez a szóban forgó személy egy francia pap volt, aki a bennszülöttek segítségével egy kis repülõteret épített a dzsungel mélyén gyógyszer és egyéb fontos dolgok szállítására. Ez a pap évente egyszer járt azon a területen, ahol mi találkoztunk vele. A kis repülõgépen bevitt bennünket a dzsungel közepébe. Az itt talált indián asszonyok még soha nem láttak fehér nõt, merthogy ôk nem utazgatnak, úgyhogy bizony be kellett bizonyítanunk nõi mivoltunkat. Ezután gyönyörû hónapok következtek. Betekintettünk az indiánok életébe, s mindezt persze megörökítettem. Nagyon nagy benyomást tett rám, s tudtam, hogy ide hamarosan visszatérek.

letoltes

Így történt, 1965-ben néhány hónapot újra az Amazonas mellett töltött, az törzsekrõl készített fotói közül néhány a National Geographic magazin hasábjaira került, mások pedig azóta is magángyûjtemények és múzeumok kincsei.
atakando8
Gaijiro indiánokkal, 1965

Második dél-amerikai útján a perui bálnavadászok egyik hajójára is felkérdezkedett azzal az indokkal, hogy az óceánt szeretné fotózni. Végül a könyörtelen bálnagyilkosságok felé irányította a fényképezõgépét, megörökítve annak szörnyûségét:

Végignéztem, ahogy embertelen körülmények között gyilkolják a bálnákat. Ágyúval bombázták, majd a hajóra vonszolták és széttrancsírozták õket, hogy a halakat etessék a húsukkal. Miközben fotóztam, valószínûleg egy kis darab bálnatetem kerülhetett a fülembe. Borzasztó fájdalommal járt, és maradandó károsodást okozott.

4_

atakando

1980-ban a kaliforniai Sacramentóba, szociológiai és kriminológiai professzor fia közelébe költözött, majd 1999-ben a Wight-szigetre, tánccal foglalkozó lányai egyikéhez tette át a székhelyét. 2001-tõl újra Hollandiában él, az utóbbi éveket pedig egy bergeni idõsek otthonában töltötte.
ata-kando-koos-breukel-nederlanders
Koos Breukel csodás, 2012-ben készült portréja az akkor 98 éves Kandóról

Ata máig tökéletesen beszél magyarul, bár gyermekeivel franciául, unokáival pedig angolul kommunikál.
Link