Métisz (görögül: Μήτις) az értelem és a megfontoltság istennõje a görög mitológiában, ókeanisz, Zeusz elsõ felesége,[1] Athéné anyja.

Métisz Ókeanosz és Téthüsz titánok leánya, az istenek második nemzedékének sarja, mai fogalomkörrel élve Zeusz nagynénje.

A görög mondavilág szerint Zeusz Métisztõl kapta azt a füvekbõl készített mérget, amelyet apja italába kevert, aki ennek hatására sorra kihányta korábban elnyelt gyermekeit. Zeusz így kezdhette meg Kronosz megbuktatására indított harcát. Hatalma megszilárdítása után a fõisten hálája jeléül elhatározta, hogy feleségül veszi Métiszt. Ám Zeusz nagyszülei, Gaia és Uranosz figyelmeztették a fõistent, hogy Métisztõl születendõ leánya értelemben és okosságban túltesz majd rajta, a következõ fiúgyermek pedig erõben lesz nagyobb nála és ledönti égi trónusáról.[2] Tanácsukra Zeusz lenyelte várandós nõt. Vele együtt az Olümposz ura magát az isteni bölcsességet is bekebelezte, de már túl késõ volt: Zeuszt hamarosan elviselhetetlen fejfájás gyötörte. Az istenek szánakozva állták körül, hogy mitévõk legyenek. Ekkor Héphaisztosz, (más források szerint Prométheusz vagy Hermész) Tritón [3] tengeristen rézbaltájával felnyitotta Zeusz fejét, amelybõl egy istennõ emelkedett ki sisakban és teljes fegyverzetben: Athéné. Métisz tovább élt Zeusz belsejében és jótanácsokkal, jóslatokkal segítette. E monda kapcsán a tudósok sokszor rámutatnak az azonosságra, hogy Zeusz ugyanúgy nyelte le Métiszt, ahogyan apja, Kronosz a gyermekeit.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából