Magyarul: ki nem xarja le a mocskos deviáns zsidó hordát? Persze nem lehet, mert ki kell irtani, így nem maradhatnak. Bizonyos szempontból rendhagyó iromány van születõ félben, ugyanis nehezen tudnék megjelölni még egy olyan témát, amellyel kevésbé van kedvem foglalkozni. Lerágott csont. Mégis megpróbálkozom ritkábban elõkerülõ szempontok ismertetésével. Elõször azonban leszögezem, aki a következõkrõl tud, még nem tud semmit, aki még ezekrõl sem, nos, annak szép álmokat kívánok, csicsikáljon békésen, míg teheti.

Akkor is unalmas lenne számomra, ha személyesen érintett lennék, és ha csak és kizárólag az lenne a háttérben, amit a fõsodratú média immáron 70 éve, amolyan kötelezõ fogásként az étlapon tart. Elég sokatmondó, hogy egyetlen olyan történelmi „valóság” van, amire vonatkozólag tagadó kérdések feltétele is bûncselekmény.

Egyetlen nép fájdalma lehet csak oly mély és igaz, hogy kötelezõen együtt zokogjon vele a világ.

Bizony, ezen írás apropóját a Saul fia címû csodálatos alkotás adta. Azonban rögtön az elején leszögezem, magával a filmmel, annak minõségével nem foglalkozom. Az sem érdekel, hogy egy bizonyos, hatalommal és befolyással rendelkezõ világerõ tagjai és a kívánságukat lesõ, lelküket eladók népes tábora nagy csinnadrattával és kellõképpen színpadiasan körbenyalatják nemesebbik felüket egymással. Ha van gusztusuk hozzá, hát nem bánom, az õ dolguk, és az is igaz, hogy akinek nem tetszik, ne foglalkozzon vele.

Ennél azonban sokkal fontosabb a háttérrel foglalkozni, a mélyben és a sötétben meghúzódó törekvéseket megismerni. Az, hogy ez egy üzlet (is), teljes evidencia. Ez azonban csak a házi kedvencek egymást túllicitáló versengésében szempont. Ki tud mélyebbre nyalni, melyik csahos kutya tud a leginkább behízelegni, a gazdája kedvére tenni. A hatalmat birtoklók, és még inkább bitorlók számára, ez csak alamizsna.

Sokkal fontosabb megérteni, hogy miért is kell terítéken tartani ezt a fogást.

Nos, létezik egy világerõ, mely a világ eddigi értékeinek a legteljesebb pusztítására tör. Saját értékei nincsenek. Nem tehet mást, elbitorol, hamisít vagy elpusztít. Miért teszi ezt? Erre nem adható racionális válasz. A ráksejt miért pusztítja el a gazdatestet, okozva ezzel saját halálát is? Gyümölcsérõl ismerszik meg a fa. Ízlelgessük csöppet, értsük meg a nagyon mély mondanivalóját.

Nézzük csak! Milyen világban is élünk? Kétségtelenül ez minden világok legmodernebbike. Modern az, ami a modus szerinti, új módot, modifikációt, vagy újmódit, divatosat jelent. Ez önmagában csak egy jelzõ, azonban

társul hozzá egy szuggesztiók által beléje forrasztott minõségi elem is, méghozzá az, hogy minden, ami modern, szükségképpen jó, a legjobb.

Fejlõdés, haladás, modernizáció, evolúció, piac, tõke, technika, egyenlõség, értéksemlegesség, forradalom, forradalmi felfedezések, felvilágosodás, demokrácia, kommunizmus, liberalizmus, ûrkorszak… Hallottuk már ezen túlontúl is ismerõs kifejezéseket? Ezzel szemben király, királyság, elnyomatás, korrupt egyház, sötét középkor, barlanglakó, õsember, bunkó emberállat, birodalom, diktátor, vallás, babona… Ugye, ezek is ismerõsek?

Mindezek szerint a múlt elmaradott, ostoba, babonás, háború dúlta katyvasz. Ezzel szemben a mai világ a létezõ legjobb, mi ugyan közvetlenül tapasztaljuk, hogy nincs vele rendben valami, de megnyugtat minket az, hogy azért ez még így is a legjobb. És nem utolsó sorban a „Happy End” felé robog rendíthetetlenül.

boschchristcarryingthecross_1.jpg

Hieronymus Bosch – A keresztet vivõ Krisztus

Nos, ezek a legsötétebb és legaljasabb szuggesztiók, de vizsgáljuk meg, hogy hoztak-e változást? Vessük pillantásunk a fa gyümölcseire is! Minden korok legjobbikában, legszebbikében és leggazdagabbikában a „nõk” nem szülnek. A fehér ember népesedési rátája az egész világon alulmúlja a reprodukáció minimumát. A „férfiak” festik, borotválják magukat, legnagyobb hõstettük részegen verekedni egy focimeccs után, vagy szétkokszolva gyúrni a tükör elõtt. Háborúk természetesen nincsenek, csak jogos önvédelem és terrorizmus. Szólásszabadság, mindenrõl lehet véleményed és meg is oszthatod, kivéve persze, amit büntetnek. A kapcsolatok, barátságok, beszélgetések helyét átvette a cyber-tér. Hivatás nincs, csak munka, bérért. És persze karrier, meg ami utána marad: szépségük romjaiba görcsösen kapaszkodó, kikent-kifent, botoxos öregasszonyok. Oh, az a hazug tükör. És persze a peckes öregedõ kakasok, ráncbarázdákba fulladó tetoválásaikkal. Régi bulik nagy eltompulásainak emlékei. A legjobb barát illúzióját keltõ TV. A fiatalok túlnyomó többsége kábítószer ismerõ, kipróbáló, vagy fogyasztó. A legnemesebb cél gazdagnak lenni, pénzt gyûjteni, szórakozni, szétesni, tompulni, bulizni. A többség számára már a gondolkozás sem megvalósítható.

Öt perces várakozás telefonnyomkodás nélkül elképzelhetetlen. Mûvészet? Na, ne vicceljünk! Festészet? Foltok egy vásznon. Szobrászat? Egymásra hányt gumicsizmák. Zene? Traktor és kalapács. Irodalom? Harry Potter és holokauszt. Építészet? Acélkaptár. Film? Saul fia. Könyv és olvasás? Ugyan már.

Bízom benne, ennyi éppen elég volt. Csak a szellemi fogyatékos és az abszolút közönyös nem látja, hogy diametrális a viszony a tapasztalati és a tálalt valóság között. Az elõzõekben felsorolt mocsoktengert kell eladni, mint valami nagyszerû és csodálatos dolgot az emberek fejébe kell verni. Az ellentét normálisan szembeszökõ, teljesen egyértelmû kellene, hogy legyen. De mint azt láthatjuk, nem az. Nos, ezért kell a múltat és annak ismerõit végképp eltörölni, a valódi értékeket még nyomokban hordozó reziduumokat megsemmisíteni.

A hazugságipar mindent behálóz. Már az óvodásoknak szóló meséktõl kezdve, az ember nem találkozik mással, csak hazugsággal, hamisítással és aljas sugalmazással. Az iskolák, az oktatás, a média és a szórakoztató ipar csúcstechnológiás fegyverek az emberek elhülyítésében. Ráadásul úgy, hogy minél többet ismer az ember az általuk tálaltakból, ezzel együtt minél „mûveltebbnek” és „képzettebbnek” hiszi magát, annál megvezetettebb, annál kiszolgáltatottabb. Értsük helyesen, csak ismerni vagy aszerint, abból merítkezve élni, különbség. Óriási erõfeszítés bármit is kibogozni az igazság foszlányaiból. Így aztán a többség számára a megvilágító jellegû írások megmaradnak összeesküvés gyûjtõnév alatt futó baromságnak.

A film szorosabban vett témája kétségtelenül a flotta zászlós hajója. Mondhatni, trójai faló. Az emberi szenvedés és elnyomatás örvén, kihasználva a jogos érzelmi reakciókat, a szomorúság, meghatódottság, düh, sértett igazságérzet közé bújva beemeli legpusztítóbb, legaljasabb mételyeit. Az ember elérzékenyülve önnön „nagyságától” és „nemességétõl”, csoportokba szervezõdve tüntet deviációk mellett. Mondván: az csak más, attól csak színesebb a világ.

Megmondom nyíltan, ha valaki esetleg nem értené. A világ hõsiesség, igazi férfiasság, igazi nõiség, bátorság, önfeláldozás, aszkézis, nemesség, istenközelség nélkül, nem színesebb, hanem egy kiüresedett, keselyûk rágta csontváz. Halovány árnyéka, rémképe eredeti önmagának.

Aquila

Link