Milyen G-nap? A G-pontot birizgálják és persze a "csúnya beszéddel" nyitják a lezárt agyú bandát is a Reset-napra. Egy éve már a G-napnak. Nagyinterjú az irodalomtörténésszel arról, hogyan beszél a magyar politikus. Onnan indulunk, hogy Simicska zseniális, de aztán jön gecizés, elkúrás, fingóverseny és beszarás. Széplelkûek keressenek másik cikket.

Interjúban kimondható, cikkben leírható az a szó, hogy geci?

Már igen.

És 2015. február hatodika, a G-nap elõtt?

Elõtte nem.

Hát milyen szó ez?

Telitalálat. Ma már szinte lehetetlen úgy gecit mondani, hogy ne idézõdjék fel Simicska akciója.

Védjegy?

Olyasmi. Nem véletlenül választotta.

Választotta? Úgy tûnt abban az interjúban, hogy spontán jött a kifejezés.

Akkor spontán zseniális. Négy betû, s rengeteg mindent jelent. Mondhatta volna kulturáltan, hogy Orbán megbízhatatlan, Orbán gonosz, Orbán hazug, Orbán alávaló, de az nem ütött volna ekkorát.
Életrajz

Kálmán C. György (Budapest, 1954. április 22.) egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista.

1990 óta tanít a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén. 1990 óta a Literatura szerkesztõje, 1993 óta a Café Babel szerkesztõbizottsági tagja, 1992-1995 között a Beszélõ szerkesztõbizottsági tagja volt. 2000 és 2004 között tanszékvezetõ egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának titkára.

Kutatási területe a mai magyar irodalom intézményes-szociológiai meghatározottságai.

A média azóta is zavarban van. Az írott sajtóban kipontozzák, az egyik kereskedelmi tévében pedig a bemondó így oldotta meg a helyzetet: „Gé, pont, pont, i.”

Mondom, hogy remek! Még a sajtót is szívatja. Sehogy se jó, úgy sem, ha beidézik pontosan, korrektül, és úgy sem, ha elhallgatják, vagy mesterkélten kipontozzák. Simicska röhög mindenkin.

A G-nap fordulópont a magyar politikai nyelvezetben?

Inkább csak fontos állomás, hiszen az irány nem változott.

Mióta tart az eldurvulás?

A rendszerváltás óta, de különösen a 2010-es kampányhoz közeledve kapcsolt magasabb fokozatba a verbális brutalitás, akkoriban hallottuk elõször olyanokat, mint a pofátlanul magas végkielégítés.

A pofátlanul nem trágár.

Nem, de rettentõen erõs.

Már Antall József úgy tartotta: „A politikában a gazember annyit jelent, hogy nem értek vele egyet.”

Föl is kaptuk rá a fejünket. Miként arra is, amikor az akkori egyik leginkább szabad szájú képviselõ, bizonyos Orbán Viktor megbotránkozást keltve lehazugozta a miniszterelnököt. És ma? A minap a fõvárosi közgyûlésben Tarlós István mondta valakire, hogy ez össze-vissza hazudozik itten, de a kutya se törõdött vele. A hazugozás bevetté vált, unalmas, sablonos, súlyát veszítette. A politikában és a mindennapokban is nyersebb lett a beszéd, 1990 elõtt például azt, hogy kirúgás, csak egészen indokolt esetben használtuk, brutálisnak számított, hivatalos szövegben végképp nem fordulhatott elõ, az volt helyette, hogy állásából elbocsátották.
Fotó: Pál Anna Vkitória
Fotó: Pál Anna Vkitória

Kádár még kacsintott, és azt mondta, „haladunk a szocializmus útján”. Így: út-ján. Hozzá képest másik univerzum Antall és Tölgyessy, Csengey és Kis János, Orbán és Fodor, még Csurka és Torgyán is.

A rendszerváltás igazán ígéretes idõszak volt nemcsak a politikában, hanem a sajtóban is. Új, nyelvezetében is friss elit váltotta a régi, nyelvezetében is poros elitet, akkor indult a Magyar Narancs, és született meg a néha vicces, néha durva, viszont szellemes újságírás. Aztán pár év alatt ellaposodott a média és a politikai beszéd egyaránt.

Kádárnál kádáros volt minden, ma viszont igazán széles a merítés. A sajtó elé is kikerülõ, kilökött politikusok között észben, mûveltségben, szókincsben, artikulációban, hangerõben, hangszínben, tempóban, gesztikulációban látni a paréjtól az úriemberig mindenfélét.

Kádár idejében senki sem mutatkozhatott a fõtitkárnál okosabbnak, igazodni kellett még a beszédstílusához is, így ki sem derült, kinek mennyi az esze. A mostani paletta kétségtelenül színesebb, de rejtély, hogy gyenge kommunikációs képességûek miért kerülnek az elsõ vonalba.

Tán hogy minden választói csoportot megszólítson a párt.

Németh Szilárd a lakótelepiek egy részét, Tállai András vidékiek tömegét? Lehet benne valami. Sose beszéltem velük, elképzelhetõ, hogy a szakterületükön felkészültek, de elképesztõen beszélnek. A jóindulatú feltételezésem az, hogy ki van ez találva. A kevésbé jóindulatú pedig az, hogy egyszerûen így alakult.

A Fidesz csúcsán milyenek a kommunikátorok?

Érdekes ellentétpár az Orbán-Lázár-duó. Mindkettõ profi, de míg Orbán kidekázza nyilvános megszólalásait, Lázár állandóan nyilatkozik, hetente tart rémesen hosszú sajtótájékoztatót. Lázár spontán, Orbán viszont minden ízében megcsinált. Rogán szintén kitalálta magát azzal, hogy bement a bulvárba, mutogatja a feleségét, a gyerekeit meg a kutyáját. Sokáig rivaldában állt, kicsit elhasználódott, az utóbbi idõben háttérbe húzódott.

Frakcióvezetõbõl miniszter lett, utóbbi nyugisabb munka.

Attól még szerepelhetne. A csúcson létezik ciklikusság: ha leamortizáltak a harcok, ha kiderül, milyen lakóparki villában laksz, gyógyulni kell, hogy a kellõ pillanatban ismét bevethetõ légy.

Tarlós hogyan beszél?

Meghökkentõ alak, és ezzel a Fidesztõl független akaratot harcolt ki magának. Külön világ, elszabadult hajóágyú. Sajnos hihetetlenül durva, állandóan és mindenkivel hadakozik, folyamatosan meg van sértve, amit bántóan nyersen juttat a másik tudomására, ráadásul azt hiszi, hogy szellemes, ironikus, miközben ritkán az. Azt a szerepet játssza – valószínûleg õszintén -, hogy szeretett fõvárosát még a Fidesszel szemben is megvédi. Saját magát adja, de ettõl még nincs kétségem afelõl, hogy idõnként, ha túlszalad amúgy rugalmas keretein, helyre teszik. És hadd említem még Deutsch Tamást, aki valamikor a vezérkar tagja volt, de ma már semmi szerepe. Sok év megfeszített munkájával dolgozta le magát talajszintig, pedig õ, ha nagyeszûnek nem is, legalább üdítõ színfoltnak számított. Vidámnak, felszabadultnak. Alternatívnak.

Radikális, liberális, alternatív – ezzel a szlogennel indult a Fidesz. Orbán volt a radikális arc, Fodor a liberális, Deutsch az alternatív.

És végül Orbán maradt radikális, pontosabban ismét az lett, Fodor nem eresztette a liberális imidzst, csak Deutsch cserélte az alternatívot bunkóságra a Twitter-huszársággal.

A mai Orbán nagyon másképpen radikális, mint mondjuk a Hõsök terén, Nagy Imre újratemetésén. A beszédére rá se ismerni.

Mert megtanították beszélni, lassítani a tempót, mélyíteni a hangot, megtanították neki, hogy még véletlenül se használjon tájnyelvi kifejezést. Tájszólása ugyan sosem volt, de egy-két szaván, mondatlejtésén, apróságokon érzõdött, hogy vidékrõl jön. Rengeteget dolgoztak vele. Vagy õ saját magán. És persze a többi fideszes is változott, de az õ változásukat Orbán változása irányította: hozzá váltak hasonlatossá. Volt korszaka Rogánnak, Szijjártónak, mindenféle szóvivõnek, sõt még Kövérnek, Deutschnak és Kubatovnak is, amikor kiköpötten úgy szólalt meg, ahogy Orbán. Gémesi Györgyre emlékszik? Õ az MDF-bõl indult, aztán rövid idõre a Fideszhez csatlakozott, amikor, végtelenül érdekes, az Orbánhoz hasonuló Deutsch Tamáshoz hasonult! Még a mondat közbeni õzései is pont olyanok voltak. Érti?! Egy felnõtt, kialakult személyiségû ember pusztán attól, hogy köztük dolgozott, néhány hónap alatt átvette a modorosságaikat.

Ekkora Orbán aurája?

Lehet. Vagy ugyanaz a beszédtanáruk. Vagy mindkettõ.
Fotó: Pál Anna Viktória
Fotó: Pál Anna Viktória

Melyek a fideszes beszéd sajátosságai? Kedvencem, hogy mondat közben indokolatlan helyen tartanak szünetet.

Az én kedvencem meg az, hogy értelmetlenül is kiteszik a mutatószókat. Azt mondják, hogy „a szék, az ott áll az asztal mellett”, s nem azt, hogy „a szék az asztal mellett áll”. Azt mondják, hogy „a véleményem az, hogy…”, ahelyett, hogy azt mondanák: „Véleményem szerint…”

Vagy akár riszálás nélkül is simán mondhatnák a véleményüket.

Ennyire ne tegyük magasra a lécet.

Mire való a túlbeszélés. Idõt nyer a rétor?

Fenét. Az a cél, hogy a hatévesek meg a hülyék is értsék az üzenetet. Félnótásokra kalibrálták a Fidesz-nyelvezet: a szókészletet lebutítani, az ismétlést is ismételni. Az ismétlés királya maga Orbán Viktor. Úgy ismétel, hogy pár szót változtat ugyan, ám azzal még primitívebbé teszi a megfogalmazást.

Merkel, Cameron, Hollande és Obama is így beszél?

Õk is igyekszenek egyszerûen fogalmazni, de nem mennek le óvodásba.

Mit gondol a Jobbik nyelvezetérõl?

Pont olyan primitív, sulykoló, régimódi, mellveregetõ, kardcsörtetõ, mint a Fideszé, csak a tartalma kicsit más.

LMP?

A nyelv, a kommunikáció szempontjából az LMP egyenlõ Schiffer Andrással. Schiffer jól beszél, gazdag szókinccsel, pontosan, vannak gondolatai, de állandóan sértõdött, agresszív, ha nem is oly durván, mint Tarlós. Hisztis. Ritkán sikerül a probléma fölé emelkedve, mosolyogva keresnie a megoldást. Hiába okos, népszerû így sose lesz.

Arról a politikusról mit gondol, aki az elmúlt húsz év legnagyobb hatású retorikai teljesítményét nyújtotta?

Ki is lenne õ?

Õszödön esett a dolog.

Ja!

Ott nem gecizés volt, hanem elkúrás. Mindkettõ brutális szó, mindkettõ botrányt robbantott ki. Végül is ez a két kifejezés okozta a rendszerváltás utáni két legnagyobb földindulást.

Hát, ha mindentõl eltekintünk… De persze nem lehet mindentõl eltekinteni. Sõt igazából semmitõl sem lehet eltekinteni, na, mindegy, szóval Gyurcsány üdítõ figura, mert könnyedén beszél, mer és képes hangulatot csinálni és váltani, képes felszabadult lenni, imádja a színpadot. De a legnagyobb baj is az vele, hogy imádja a színpadot. Egy hatásos mondatért, ütõs slusszpoénért felrúgja mindazt, amit addig felépített, akár egy országot is. Hajlamos szentimentalizmusra, teatralitásra, bohócságra, ripacsságra. Jó elemekbõl rakja össze gyakran katasztrofális beszédeit. Retorikában õstehetség, de teljesen elásta magát, belõle már nem lesz igazán sikeres politikus. Kár volt a trágárságért.
Fotó: Pál Anna Viktória
Fotó: Pál Anna Viktória

A sajtó is trágárodik. Elég ránézni a mi interjúnkra.

Mi csak idéztünk! Amúgy engem nem zavar az értelmes trágárság. A netes sajtó nyelvezetét pedig kifejezetten kedvelem, naná, hiszen a már emlegetett Magyar Narancsból nõtt ki. Jó ez, már ha jól csinálják. Szellemességgel, viccességgel jól állunk. Néha azért kéne valami mélyebb, tartalmasabb is.

Nézzünk rá a mi interjúnkra.

Haha.

Mit szól a 888 maszturbálós, politikusfeleséges ámokfutásához? Azt még mi se idézzük.

A 888 a hírportál piac leggyengébb szereplõje, de nem voltam vele türelmetlen, hiszen csak most alakult. Ez a szörnyûség viszont leverte a biztosítékot. A 888-on az elsõ perctõl azt éreztem, hogy nagyon akar.

Mint a fingóversenyzõ kiskatonák: aki a leghangosabb szellentõ címre aspirál, tutira összeszarja magát.

Pont ez történt G. Fodorral. Összeszarta magát.

Merre tart a közbeszéd nyelvezete? Egyre többen szarják össze magukat?

Lehet. De ez unalmas. És büdös.

Ön hogy érzi magát ebben a szarban?

Szarul. Nem is lehet máshogyan. Miközben mulattat is, hiszen viccesek ezek a túlkapások. A hatalom irányított kommunikációjában viszont nincs semmi emberi. Mintha gépek beszélnének. Kormánypárti és ellenzéki ugyanazt a bullshitet nyomja. A minap a szocialista Gõgös Zoltán szövegére kaptam fel a fejem, mert olyan jó ízesen beszélt a rádióból, aztán kezdtem figyelni a tartalomra, és elkeseredtem.

Látta A miniszter félrelép címû húszéves Kern-filmet?

Sajnos nem.

Agresszív, túlintonált, együgyû a parlamenti viták mentek benne, míg Kern Dobó Katát hajkurászta az Astoriában. Jókat röhögtünk.

Most meg már az agresszív, túlintonált, együgyû parlamenti vita a valóság. Hát errõl beszélek. A rendszerváltás éveiben – miközben persze ültek virtigli bunkók is a parlamentben – szép számmal akadtak kiváló szónokaink, akik bonyolult helyzeteket is képesek voltak világosan vázolni. Beszédük széles, finom skálán mozgott, lehetett játszani az erõvel. Most meg csupa elerõtlenedõ erõs küzd egymással, kiveszett az irónia, a szarkazmus, a visszafogott kifejezésekkel operáló, mégis kíméletlen, virtuóz kritika. A régiek sunnyogtak, megkerülték a választ, a maiakat viszont a betanultság jellemzi, ahogy Kuncze Gábor fogalmazott, a papagáj-kommandó szemlélet. Mára az egyszerûség és a durvaság maradt, ritka a jó teljesítmény, elvétve hallani érdekesen felszólalást. Kéne valaki, aki normális nyelven, normálisan szólal meg. Nem túl bonyolult feladat, de valahogy nincs ilyen.

Értenék a választók?

Nem hülyék.

Az imént dicsérte Orbánt, milyen hatékony a lebutított szövegeivel.

Most még hatékony, de ha nem változtat, ráun a nép, hogy minden fekete-fehér, és tõmondat tõmondat hátán, ráadásul a tartalom nem stimmel a valósággal.

Simicska kell ide, hogy pezsegjen az élet. Vajon mivel tudná túldobni tavalyi rekordját?

A legecizést lehetetlen túldobni. Abszolút világrekord. Innen nincs följebb. És nincs lejjebb sem. Innen semerre sincsen.
Link