Akkor tessenek figyeni! Magyarországon a korrupcióval kapcsolatos bejelentések megtételének rendszere viszonylag elmaradott és kiforratlan. Ennek legfõbb oka, hogy állami oldalról gyenge a vonatkozó jogi szabályozás, a gazdasági szereplõk csupán csekély hányada alakított ki önálló belsõ eljárásrendet, a civil társadalom részérõl pedig egyelõre nem alakult ki kellõ nyomás, hogy valamiféle változás kezdõdjön ezen a téren.

A helyzet a környezõ országokban sem sokkal különb, egyedül Románia emelte törvényi szintre a whistleblowing intézményét, amire leginkább az erõs uniós nyomás miatt került sor.

Hiányosságok

Törvényhozás, államigazgatás:

- Nincs külön whistleblowing törvény

- A meglévõ törvények csak érintõlegesen szabályozzák a problémát (állami alkalmazottak jogviszonyát szabályozó normák; MT – rendkívüli elbocsátások, alkalmazott nem köteles jogellenes döntést végrehajtani; BTK: közérdekû bejelentõ védelme, köztisztviselõ köteles jelenteni a tudomására jutó korrupciót)

- Üzleti titok védelme túl tág teret enged a munkaadónak retorziók gyakorlására, nehezíti a bejelentéseket

Vállalatok világa, etikai kódexek:

- Nincsenek egységes standardok az etikai kódexek tekintetében, azok nem minden esetben szabályozzák kielégítõ módon a bejelentések megtételének menetét

- sok fõleg kis és közép vállalat nem rendelkezik egyáltalán etikai kódex-szel vagy egyéb belsõ eljárásrenddel

- A létezõ vállalati bejelentõ rendszerek sokszor nem felelnek meg az adatvédelmi elõírásoknak, lehetõséget adnak a munkavállalók megfigyelésére, illetve egymás feljelentgetésére

- Szakszervezetek gyengesége, hiánya. Számos országban (pl. Németország, Franciaország) a szakszervezetek segítik a bejelentést tenni kívánó munkavállalót, illetve bajba jutott bejelentõt

- Számos nemzetközi példa utal arra, hogy egy vállalat vezetése nem feltétlenül érdekelt a korrupció felszámolásában (Siemens, Enron)

Társadalom, civilszféra:

- A magyar társadalomban sokan ellenérzéssel kezelnek bármiféle bejelentést, feljelentést, aminek érthetõ történelmi okai vannak

- Az emberek nagy hányada nem ismeri a jogait, nem tudja hova fordulhat a problémáival

- Csekély bizalom a rendvédelmi szervek, hatóságok iránt

- A civil szervezetek terén sem alakult ki még egy kellõen erõs nyomás, amely valamiféle változást indukálhatna ezekben a kérdésekben. Kevesen jártasak igazán a témában.


Lehetséges megoldások

A) Egységes whistleblowing politika megalkotása, mint az angolszász országokban, ha kell külön szervekkel,
B) hatékony szabályozás megteremtése a jelenlegi jogi környezet keretében

Mind két esetnek a politikai akarat megszületése a feltétele. Ez részben civil oldalról, részben a pártok irányából indulhat (utóbbi esetben valamelyik pártnak úgy kéne éreznie, hogy képes lehet politikai tõkét kovácsolni egy ilyen kezdeményezésbõl.

Mivel a társadalom érzékenysége a témában csak hosszabb távon változhat, a vállalatoknak pedig minden bizonnyal csak egy töredéke érdekelt tiszta viszonyok létesítésében, nem várható, hogy úgymond magától megteremtõdjenek a whistleblowing feltételei (Tehát, hogy az emberek egyik napról a másikra bátrabbá, aktívabbá válnak, kiállnak a jogaikért, csupán a jó érzésükre hallgatva fellépnek a környezetükben tapasztalt korrupció ellen. A cégek pedig önállóan kialakítanak egységes etikai kódexeket, tisztességes belsõ eljárásrendeket és ezeket be is tartják, tartatják.).

Ezért minden bizonnyal a törvényhozónak kell megtennie az elsõ lépéseket az ügy érdekében. Ehhez a következõ lépésekre lehet szükség.

- az említett hiányos és gyenge jogi szabályozás megerõsítése (pl. munkajog, adatvédelem, információ szabadság, büntetõjog), esetleg új törvények megteremtése (whistleblowing)

- ismeretterjesztés, a lakosság felvilágosítása a témában

- munkavállalói érdekvédelem erõsítése (pl. szakszervezetek)

- etikai kódexek kötelezõvé tétele (egységes standardok alapján)

- valamiféle erkölcsi minõségbiztosítás bevezetése a gazdasági szférában


Legfrissebb információk (2009.04.15)

A Gyurcsány-kormány utolsó ülésén elfogadta az IRM-által kidolgozott antikorrupciós csomagot. Ennek értelmében 2009 õszétõl a kormány felállítja a Közérdekvédelmi Hivatalt, amely a korrupcióval kapcsolatos bejelentések kezelésére, kivizsgálására lesz hivatott. Az antikorrupciós csomag része továbbá a közérdekû bejelentõk védelmérõl szóló törvény, amely szabályozza a bejelentések megtételének módját, és felsorolja a bejelentõk védelmét szolgáló rendelkezéseket. A törvény lehetõvé teszi, hogy a közérdekû bejelentõk a segítségükkel elhárított kár értékétõl függõen jutalomban részesüljenek.

(az IRM honlapján olvasható törvénytervezet)

Két magyar eset

1. A Köztársasági Õrezred ügye

A Köztársasági Õrezred (KÖ) szakpszichológusa Posta Imre több ízben jelentette parancsnokainak, hogy „az állomány körében rendkívül rossz a hangulat, mindennaposak a szóbeszédek visszaélésekrõl, a vezetõk alkalmatlanságáról, korrupció gyanúját felvetõ beszerzésekrõl, a kiképzés teljes elhanyagolásáról, és arról, hogy a szakmai szempontok helyett a mutyizás érvényesül a kiválasztásnál”. A KÕ vezetése nem reagált ezekre a jelentésekre, ezért Posta a miniszterelnökhöz fordult. Ennek eredményeként elõbb egy háromnapos belsõ vizsgálatban az õrezred vezetõje tisztázta, hogy a pszichológus állításai közül semmi sem igaz, majd fegyelmivel elbocsátották állásából, mert "magatartásával a tisztesség követelményét megszegve járt el, elõidézve az ORFK Köztársasági Õrezrednek és tagjainak helytelen megítélését." Posta ezután munkaügyi pert indított és feljelentést tett. Az elöljárói hatalommal való visszaélés miatt folytatott nyomozást a Budapesti Katonai Ügyészség megszüntette, részben bûncselekmény hiányában, részben pedig azért, mert nem sikerült bizonyítani az állításokat.

Egy jól mûködõ bejelentõket védõ és bejelentéseket ösztönzõ törvény megvédhette volna Postát állása elvesztésétõl. Az esetnek több tanulsága is van. Nincs közismert (törvénybe iktatott) gyakorlata annak, hogy egy bejelentéssel kihez, hova lehet fordulni, és ha a bejelentésre nem érkezik megfelelõ válasz (ha a felettes nem reagál), akkor mi következõ lépés. A bejelentõ nincs védve a munkahelyi meghurcoltatás, eltávolítás ellen, jóhiszemû cselekedete ellenére sem. Az ilyen ügyek kivizsgálása nem elég transzparens.

2. Megtorlást kaptak a hírTV-nek nyilatkozó munkaügyi ellenõrök

2009. június 8.
Link