Mivel szerdán megy Orsós raportra Vlagyimirhoz és nekem is akkor lesz tárgyalásom a jóbikos idióták "miatt", így miért is ne! Bár ez már inkább az ötödik lehetne. Ugye milyen idióta parajnás baromságokat tudnak fizetésért írni egyesek? Erõs cím, mi? Nem véletlenül. Szíria az elmúlt négy évben folyamatosan nagyon kemény hely volt. De mostanra a háború annyira eldurvult, hogy már azt is visszasírjuk, amikor még csak Asszáddal nem tudtunk semmit kezdeni.

Elmondom, mi van most:

Soha nem volt még ekkora esély arra, hogy az Asszád-kormány visszafoglalja Aleppót, Szíria legnagyobb városát, a felkelõk központját.
A várost két hete folyamatosan ostromolja az orosz légierõ, miközben a szír kormánycsapatok a Hezbollah-val együtt nyomulnak elõre a földön.
Aleppó fõ utánpótlási útvonalát elvágták Törökország felé.
Ha a város elesik, a felkelésnek gyakorlatilag vége.
Nyilván ez Oroszország célja is, ezért hiteget mindenkit a csütörtöki békekonferenciával, miközben folyamatosan lövi a várost.
Szíria két oldalán már sorban áll a török és szaúdi hadsereg, akik bármikor beléphetnek az országba.
Ha belépnek, a gyakorlatban Iránnal szemben fognak harcolni.
Elkerülhetetlennek látszik, hogy ebbe Oroszország is beszálljon.
Törökország pedig NATO-tagország, akik szintén az oroszok ellen harcolnának.

Tessék, pár pontban le is van vezetve, hogyan lehet elérni, hogy Szírián belül egymásnak essen az egész világ. Kicsit most részletezzük is, hogy ki miért csinálja, amit csinál.

Oroszország

Az oroszok célja egyértelmûen az, hogy valamilyen módon visszaállítsák az Asszád-kormányt, illetve Szíria területét az Asszád-kormány vezetése alá. Ennek leginkább az az oka, hogy Oroszországnak a Közel-Keleten csak két nagy szövetségese van: Irán és Szíria. A helyzet viszont úgy hozta, hogy Irán befolyása egyre erõsebb, ezért a gyakorlatban az oroszok versenyeznek a bukott szír kormány kegyeiért az irániakkal.

A szírek háborúját mostanra nem a szírek vívják. A helyzet akkor romlott el igazán, amikor az oroszok is beszálltak a háborúba. Most orosz légi támogatással harcolnak az iráni Kudsz brigád csapatai (állítólag a Kudsz vezetõje, Kasszem Szulejmáni felelõs az egész háború stratégiájáért, ami rettenetesen ijesztõ dolog, mert kevés nála okosabb katonai vezetõ van a térségben), valamint a szintén iráni Hezbollah terrorszervezet (ami még a Kudsz szerepénél is ijesztõbb, mert nincs még egy ennyire kompetens terrorcsoport talán az egész világon).

Szaúd-Arábia

Az õ szerepük viszonylag egyértelmû. Szaúd-Arábia szélsõségesen szunnita, egészen pontosan vahabita királyság, Asszád kormánya viszont síita, egészen pontosan alavita. Ráadásul a szaúdiak legfontosabb térségen belüli ellenfele, Irán támogatja a legjobban az Asszád-kormány és a síita félhold visszaállítását. A szaúdiak sokkal szívesebben támogatják (és támogatták) a szunnita felkelõket – még akkor is, ha radikális terroristák – vagy az Iszlám Államot, mint Iránt. A felkelõk és Aleppó eleste nekik kifejezetten rosszul jönne.

Törökország

A törököknek több szempontból is érdekes a felkelés. Egyrészt, õk is inkább támogatják az ISIS-t, miközben névleg ellene harcolnak. De igazából a törököknek csak a kurdokkal van baja a térségben, és az összes lehetséges alkalmat megragadják arra, hogy bombázhassák õket, miközben azt mondják, az Iszlám Államot, vagy az Asszád-ellenes felkelõket lövik. Nagyon szeretnék elkerülni, hogy a kurdok a török határ mentén létre tudjanak hozni egy önálló államot a Szíriából kiszakított területekbõl, mert ez esetleg felbátoríthatja a határok másik oldalán élõ kurdokat arra, hogy nagyobb autonómiát követeljenek (a semminél).

Ráadásul a törökök viszonya az oroszokkal is egyre rosszabb, mióta az orosz légierõ elkezdte bombázni azokat a felkelõket, akiket a törökök támogattak, majd a török légierõ lelõtte az oroszok vadászgépét.

Asszád-kormány

Nem szeretnének meghalni.

Felkelõk

Nem szeretnének meghalni.

Iszlám Állam

Õk mintha ezt az egészet kihagynák most, a harc szinte teljesen Szíria nyugati részére korlátozódik. Igazán amúgy is Irakban erõsek, ami innen azért elég messze van.

Az Egyesült Államok és a nyugati koalíció

Síri csend, a távolban tücskök ciripelnek, ördögszekereket hord a szél.

Amerika és a nyugatiak próbálják tárgyalással és diplomáciával megoldani a dolgokat. Ezek a háborúk rendezésének el nem ismert formái, pedig rengeteg konfliktus elkerülését köszönhetjük nekik. Az a baj, hogy a Nyugatnak továbbra sem nagyon van fogalma arról, hogy mit is szeretnének Szíriában elérni. Mert az országot valakinek vezetnie kell majd, nincs hatalmi vákuum, valaki nyerni fog a küzdelemben. Csak azt nem tudjuk, ki lenne a legjobb. Olyan illúzió valószínûleg már senkiben sem él, hogy erõszakkal lehetne demokratizálni a közel-kelet bármely országát, hiszen ez nem sikerült annyira jól Afganisztánban és Irakban sem.

Ráadásul nehéz úgy tárgyalni az oroszokkal, hogy

még a tûzszüneti tárgyalást megelõzõ pár napban is izomból lövik Aleppót,
és elõre kimondták, hogy számukra a tûzszünet nem jelenti azt, hogy le is tennék a fegyvert.

Ugyan Szíriában – Ukrajnával ellentétben – tényleg az orosz hadsereg harcol, ezért az orosz vezetésnek sokkal nagyobb befolyása van az eseményekre. Ukrajnában a tûzszünetek ellenére sem tették le a fegyvert. De ha az orosz kormány most azt mondja, hogy le kell tenni, akkor le is fogják.

De ez egyelõre nem áll érdekükben.

A helyzet fokozódik. Az eddigi fokozódásról itt olvashat tovább.
Link