Mert mindenkinek a "szájába kell rágni", hogyan "mûködtették" a "világot". Összeesküvés-elmélet? Konteó? Gondolkozz logikusan! Medvegyev kijelenti, hogy ma már nem hivatkozhat senki arra, hogy nem jut információhoz! Ja, hogy nem néz utána? Az más kérdés. A történészek régi vitáját elevenítette föl egy szombathelyi történelembarát orvos, aki pontos okát adta annak, hogy miért nem ölhette meg Zrínyi Miklós költõt és hadvezért egy vadkan, miként az a császári leiratokban szerepelt. Dr. Nemes István újragondolta az 1664. november 18-án, a kursaneci erdõben történt eseményeket.

Dr. Nemes István, a Markusovszky Kórház arc-állcsont és szájsebészetének osztályvezetõ fõorvosa – akinek szakmailag besegített Tolvaj Balázs patológus orvosszakértõ is – több helyen publikálta kétségeit Zrínyi Miklós költõ, hadvezér és államférfira vonatkozó, évszázadok óta magát tartó vadkantámadás elmélettel kapcsolatban – írja a Nyugat.hu. Nemes doktor nemcsak a történelem megszállott kutatójaként, de éppen az ominózus vadkantámadáshoz kapcsolódó szakterület orvosaként is újragondolta az 1664. november 18-án, a Csáktornya közeli kursaneci erdõben történt vadászatbalesetet.

– Eredetileg történelemtanár szerettem volna lenni – nyilatkozta az orvos –, bár igazából inkább a történelemkutatás állt közel a szívemhez. Végül mégis az orvosi pálya mellett döntöttem, de a történelem szeretete mindmáig megmaradt bennem. Az utóbbi három évben olyan érdekes könyvek kerültek a kezembe, amelyekben megdöbbentõ tényeket fedeztem fel. Egyebek mellett Zrínyi Miklós halálával kapcsolatban is. Perjés Géza könyvtárban fellelt egyik 1965-ös mûvében olvastam Bethlen Miklós késõbbi erdélyi kancellár szemtanúként tett vallomását Zrínyi haláláról. Bethlen leírta a sebeket, amelyeket a halott férfin látott a hintóban, ahol az ölében tartotta kora nagy egyéniségét. Bethlen pulzust tapintott a hadvezérnél, amikor befutott az erdõbe hozzá, ami még csak a klinikai halál állapotára utalt. A csuklóján pedig körömnyomokat fedezett fel, olyanokat, amilyeneket vaddisznó nem ejthet. Ez a tény arra utal, hogy Zrínyit lefogták, és minden valószínûség szerint meggyilkolták.

Nemes doktor szerint "egy politikai állásfoglalással zárták le annak idején a Zrínyi-tragédiát, amelybe a vadkantámadás elmélete igen jól beleillett." Könnyû és következmények nélküli ez a magyarázat. A történészek azóta sem merték ezt cáfolni (annyit jegyeznénk meg meg, hogy a dörzsöltebb töritanárok azért mindig hozzátették: egy vadkannak álcázott császári ügynök is végezhetett Zrínyivel – A szerk.) Az orvos úgy véli, a tanúk elmondásai részlegesek, ellentmondásosak, és nem lehet kizárni a befolyásoltságot sem. A „vaddisznópárti" történészekrõl a szájsebésznek nincs jó véleménye, "szívós, összetartó és ellentmondást nem tûrõ társaság", mondta róluk, "akiket szinte lehetetlen meggyõzni." Hivatkoznak például Eszterházy Pál nádor véleményére, aki ott sem volt a vadászaton.

– Boncolás nélkül nagyon nehéz szakszerû álláspontot kialakítani, de a testen lévõ külsérelmi nyomok sokat elárulnak, s ezek engem arról gyõztek meg, hogy nem vaddisznó okozta a költõ-hadvezér halálát – mondta Nemes. – Minden sebet értékeltem, külön-külön azt vizsgálva, hogy ejthette-e vadkan vagy sem. A körmös sérülések például egyértelmûen cáfolják a vadkanelméletet, de más sebek is kétségessé teszik ezt. Bethlen akkori tanúvallomását már régen ki kellett volna szúrnia akár orvosnak, akár történésznek.

Nem vaddisznó okozta Zrínyi halálát Nemes István szerint

A Nyugat közli a tanulmányával szép, de visszhangtalan sikereket elérõ orvosi csapat következtetéseinek lényegét is. Ez valóban figyelemre méltó. „...A Zrínyi Miklós halálát okozó jobb oldali, mély nyaki sebet elvileg okozhatta vaddisznó, de ez a fajta sérülés csak extrém ritka testhelyzetben fordulhat elõ. Valószínûbbnek látszik az idegenkezûség: bozótvágó késhez, machetéhez, jágerkéshez hasonlító vágóeszközzel, hátulról végrehajtott erõs csapással lehet a szemtanú beszámolójának megfelelõ hosszúságú, egyenes vonalú, nyaki képleteket, izmokat „kettészakasztó", a nyaki gerinc felé dorzális irányban (hátrafelé) mélyülõ sebet okozni. A merénylõ Zrínyi háta mögött állhatott, ezért maradhatott észrevétlen, de a rossz pozíció miatt csapása elakadt a nyaki gerincnél, és nem tudta a célba vett gégét és a nyaki fõverõeret átvágni, ami az áldozat gyors fulladásához, illetve elvérzéséhez vezetett volna. Sérülhetett ugyanakkor a zsákszerûen tágult fõ nyaki gyûjtõér, vénás jellegû, elhúzódó elvérzést okozva. A bal oldali arcsebek a halál után is keletkezhettek, azokat a sérült védekezés nélkül nem tudta volna elviselni, kivéve, ha védekezésre képtelen, eszméletlen állapotba került vagy lefogták. Erre utaló sérülést Bethlen Miklós észlelt is: Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. A jelentéktelennek tûnõ hámsérülések, körömnyomok könnyen keletkezhettek akkor, amikor a bánt lefogták és kicsavarták a kezébõl a puskát, esetleg a tõrt is. Ezt annál is könnyebben tehették, mert az éles nyaki trauma miatt lehetséges részleges karfonat- (felsõ végtag érzõ- és mozgatóidegei) sérülés esetén is Zrínyi a jobb karját védekezésre, vagy fegyverhasználatra nem tudta használni. Az idegi sérülések következtében érzészavar keletkezhetett a vállon, a felkar külsõ oldalán és az alkar orsócsont feletti részén is. Azonnal megszûnt a jobb kar hajlítóereje, a nyak, a váll bõre, illetve a felkar és alkar külsõ része is érzéketlenné vált. Ezért nem tudott Zrínyi lõni: mivel a könyöke kiegyenesedett és a karja befelé fordult, erõtlenül lógott, így a puskát emelni és célra tartani nem tudta, bár a csukló és kéz ereje megmaradt, tehát a fegyver nem esett ki a kezébõl.

A merénylõk ekkor kicsavarhatták a kezébõl a puskát, majd valószínûleg leteperték az áldozatot, hason fekve a földre szorították és várták, hogy elvérezzen, továbbá összevagdoshatták a lefogott, erõsen vérzõ Zrínyi arcát is. A kínzásszerû késvágásokkal magyarázható, hogy egyesek Zrínyit hallották jajgatni, nem pedig Pókát, ahogyan az Magliani nyilatkozatában szerepel. Az érkezõ szemtanúk azonban megzavarták a merénylõket, akik otthagyták a sérült, hason fekvõ Zrínyit, akiben még volt annyi erõ, hogy felálljon és néhány mondatot szóljon, de utána a vérveszteség következtében kialakuló vérnyomáscsökkenés, szédülés, izomgyengeség miatt le kellett ülnie és feküdnie, majd elvesztette az eszméletét és meghalt." Link