Ejnye no! Ennyi szót pazarolni, mikor csak úgy is össze lehetett volna foglalni, hogyaszongya: "A büdös zsidó qva anyátokat!" A tanaraknak adni kell 20 ezer nettót és kussol mindegyik, ahogy eddig is. Gyáva, megalkuvó xar banda, semmivel nem különb, mint bármelyik másik "kockásinges". Már az is "hõssé" teszi, ha fel mer venni egy pepitás inget! Be kell xarni! A professzor nem bújt kockác ingbe, de szerinte is túlterhelt gyerek és pedagógus, és nem lehet szinte egész nap az iskolában lenni.

Sok szülõ panaszolja, hogy a naponkénti hosszú iskolaidõ ellenére a gyermekkel otthon kell megíratni a házi feladatot, elmagyarázni, amit nem értett meg az iskolában, ami többnyire nem a pedagógus hibája, mert õ is túlterhelt, sõt kiégett – mondja a Magyar Nemzetnek a pszichológus.

Retteg a terjedelmes szakmai portfóliótól – szerencsére ígéret van leegyszerûsítésére –, a minõsítõ procedúrától, vagy azon a méltánytalanságon kesereg, hogy hosszú és odaadó pedagógusi pályája ellenére még alá kell vetnie magát egy ilyen megmérettetésnek.

Ehhez hozzáadódik, hogy átalakult a szocializációs folyamat, a családi nevelés. Sok az egyszülõs család, még az ép családokban is észlelhetõ az apahiány, a férfi annyit dolgozik, hogy az apaszerepre alig marad ideje, az anya is túlterhelt, nincs élõ, meleg szeretetkapcsolat,

ridegtartáson nõnek fel a gyerekeink, nem várja haza õket szeretõ család.

A gyerekek elhatárolódnának szüleik boldogtalan életétõl, de haladék kell nekik, hogy kilépjenek a felnõtt életbe, maradnak a kortársak, mert nagy a valahová tartozni akarás szükséglete, belép a devianciák veszélye, a drog, az alkohol, a dohányzás.

Nincs idõben érés, kitolódott a függeszkedést kívánó gyermekkor, a mamahotelben, a gyermekségben maradás. Nemcsak lelki teher van a fiatalokon, hanem objektív egzisztenciális is. Tanulnak, de diplomájuk gyakorlásából nem tudnak megélni. Természetes, hogy rettegnek további felelõsségek vállalásától, hiszen sokan magukat sem tudják eltartani.

A professzor szerint az iskolapszichológusi rendszer sem mûködik jól, letarolta az átgondolatlan oktatásügyi átszervezés, ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus.

Ez vétek a gyermekeink ellen.

Mint mondja, az iskoláskorú magyar gyermekeknél a mentális, pszichikai vagy alkalmazkodási és magatartási zavarok elõfordulási aránya 15,8 százalékos, azaz már népbetegség szintû. Súlyos a helyzet, és égetõen fontos lenne, hogy az iskola ezeket a bajokat ne terhelhesse tovább a pedagógusokra. A nevelési tanácsadók önállós rendszerét felszámolták, beolvasztották a pedagógiai szakszolgálat gigantikus rendszerébe, amelynek mûködése sok esetben átgondolatlan, kaotikus.

Nagyon sok hiba történt, és éppen a szakembereknek, a klinikai szakpszichológusoknak nem adatott beleszólási jog. Mivel a pszichológusoknak nincs kamarájuk, semmilyen jogi és érdekvédelmi lehetõségük nincs. Mindeközben az ellátandó esetek száma nõ. Valamennyi gond a pedagógus nyakába szakad, aki nem terapeuta, nem pszichológus, és nem is az volna a dolga, hogy az iskolai bántalmazással, agresszióval és egyéb atrocitásokkal foglalkozzon, hanem hogy tanítson. Feltéve, ha marad rá ideje a sok adminisztráció mellett.

Bagdy Emõke szerint Magyarországon a pszichológiai tájékozottság rendkívül hiányos, mindenki úgy véli, ért a lélekhez, a kuruzslók, hályogkovácsok óriási károkat okoznak. A fiatalok nehézségei kapcsán emlékeztet rá, hogy olyan ifjúságpolitikáért lobbizik, amely segíti a fiatalok fészekrakását, gyermekvállalási kedvét. Üdvözli a csok bevezetését, õ a klinikai praxisában az egyedül maradókat az intenzív párkeresés irányába tereli, mert az ember társas lény.

Ami a párválasztást illeti, mindnyájan erõsen a szüleink mintájára választunk, vagy éppen az ellenkezõjét akarjuk. Sajnos kellõ önismeret híján mindig ugyanabba a csapdába sétálunk bele, amelybõl egy korábbi kapcsolatban már kievickéltünk. Az szabadulhat ki a szülõk árnyékából, aki elegendõ önismerettel rendelkezik.

Szerinte az elmagányosodáshoz a korszellem is hozzájárul, mert a fogyasztói kultúra azt üzeni: magaddal törõdj, hogy neked mindened meglegyen.

A magunk örömére koncentrálunk, holott a boldogság éppen ott kezdõdik, ahol másokat teszünk boldoggá, majd pedig õk minket.

A magyar agyonstresszelt. Nem a pozitív stressztõl, hanem a frusztrált, tehetetlen állapot kínjától, a disstresstõl. Ezek agresszív feszültséget keltenek, lemegyünk saját emberi nívónk alá. A professzor szerint komoly veszély, hogy a család már nem tanítja meg a gyereket, hogy miként érezze magát jól a bõrében, és a munkahely is frusztráció forrása. Bagdy Emõke most kerülné “a gender mainstreaming körül zajló nemzetközi csatározásokat”, saját személyes véleményeként mondja – saját kutatásai, tapasztalatai alapján – konklúzióként azt, hogy a “férfi legyen férfi, a nõ pedig nõ.

„És ember mind, mert az egyre kevesebb!”

Ezt vallja József Attila nyelvén maga is. Bagdy szerint közös dolgunk az élet tisztelete, szeretete és gyermekeinkben való továbbvitele. Szerinte ez a központi értelme a létezésnek, de mivel véleményszabadság van, elfogadja, hogy valaki másként gondolja. Korábban nagyon sok pszichológus írta alá azt az állásfoglalást, amely azért bírálta a professzort, mert úgy vélték, genderügyben Kövér László és Kovács Ákos mellé állt.Link