Hamarosan "katonai vezetésre" számíthatunk. Ezt már hoztam, de tegnap ráerõsítettek. NLP.
Ahhoz, hogy megfelelõ döntést hozzon krízishelyzetekben és beosztottjai is kitalálják a gondolatát, egy vezetõnek érdemes tanulmányoznia a profi katonák kiképzését, speciális képességeit és a katonai vezetõi módszereket, állítja Porkoláb Imre, a Pentagonban szolgáló NATO-fõtiszt. A legmagasabban jegyzett magyar katona civileknek is átadja tudását.

hvg.hu: Szerzett tapasztalatokat a sorkatonákkal mûködõ Magyar Néphadseregben, a professzionális Magyar Honvédségben, valamint a NATO-nál is. Milyen különbségeket lát az uralkodó szellemiségben?

Porkoláb Imre: A néphadsereget idekeverni olyan, mint a narancsot összehasonlítani a banánnal. Én annak idején Tatán kezdtem, sorkatonákkal is dolgoztam 94-95-ben, ahhoz képest a Magyar Honvédség valódi professzionális haderõvé vált.

hvg.hu: És milyen a magyarországi katonai képzés a Sandhursthöz képest?

P. I.: A brit katonai kiképzés egy egyéves vezetõi képzés, a bekerültek 85 százaléka már elvégezte az egyetemet, és egy év alatt profi szakaszparancsnokot képeznek ki belõlük, miközben rengeteg a gyakorlat. Itthon a Nemzetvédelmi Egyetemen az általános akadémiai alapozó képzésen belül szétosztják négy évre a fenti egy évnek megfelelõ képzést. Sandhurst tehát sokkal intenzívebb, de az összehasonlításnak ebben az esetben sincs értelme, annyira más mûfaj a kettõ.

Fotó: Fazekas István

hvg.hu: A magyar katonák kiképzése nemzetközi összehasonlításban megállja a helyét?

P. I.: Amikor huszonvalahány évvel ezelõtt a Sandhurstba jártam, a volt Varsói Szövetség országai közül elsõként elnyertem a legjobb külföldi kadétnak járó tiszti pálcát, amit két évre rá megint egy magyar kadét (Benei Péter) kapott meg. Ezért az elismerésért 50 ország katonái versengenek évrõl évre. Azt akarom ezzel mondani, hogy a magyarok piszkosul jó katonák. Késõbb is mindig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam nemzetközi környezetben a magyar katonákkal kapcsolatban.

hvg.hu: A sandhursti drill, a nagyon feszes munkatempó nem volt õrjítõ?

P. I.: Látni kell, hogy amikor kimentem, már volt katonai fõiskolai tapasztalatom, három évig végigmentem egy hazai szintén kemény kiképzésen, sõt elõtte eltöltöttem négy évet egy katonai kollégiumban Nyíregyházán, tehát maga a szigor, a fegyelem, a rendszer egyáltalán nem volt idegen tõlem. Másrészt pedig ott voltak a többiek is: hogyha mindezeket csapatosan csináljuk, akkor a szórakozás forrása is lehet, még akkor is, ha fogkefével kell tisztára suvickolni a folyosót. Épp errõl szól a könyvemben (Szolgálj, hogy vezethess) a karakterfejlesztés fogalma, hogy mennyire tud felülemelkedni ezeken az ember, mennyire tûri a monotonitást – ezekre is jók ezek a kívülrõl õrültnek vagy hasznavehetetlennek tûnõ feladatok.

Fotó: Fazekas István

hvg.hu: Jól bírta a napi háromórás vasalást és a napi kétszeri takarítást is?

P. I.: A vasalás otthon történetesen az én reszortom. Megszerettem, de nyilván nem napi háromórás mennyiségben mûvelem mostanság.

hvg.hu: Az érzékelhetõ a könyvben, hogy ami látszólag szívatásnak tûnik, fejlesztheti a döntéshozatali vagy a végrehajtó képességet.

P. I.: Igen, pont ez a lényege az ún. mission commandnek, hogy visszautaljak a könyvre. Van egy centralizált vezetõi szándék, amit kommunikál a vezetõ, és van egy decentralizált végrehajtás. Ez a porosz utas rendszerre és a Blitzkriegre (villámháború) vezethetõ vissza. A lényege pedig az, hogy amikor a kis alakulatok behatoltak mélyen az ellenség területére, nem biztos, hogy megvolt az összeköttetés, de ismerték a vezetõi szándékot, ismerték a képességeiket, és önállóan cselekedve is képesek voltak sikereket elérni.

hvg.hu: Hogy jutott eszébe, hogy a katonaiskolai szellemiségnek az üzleti életben is hasznát lehet venni?

P. I.: Mivel a gyakorlatban gerillákkal, terroristákkal vesszük fel a harcot, képesnek kell lennünk a gondolkodásmódjukat elsajátítani, erre készítettek fel különleges mûveleti tanulmányaim is. Érdekel a startupok világa is, és rájöttem, hogy a gerillák által használt decentralizált hálózat alapú rendszer és a hagyományostól eltérõ vezetéselméleti módszerek nagyon jól megfeleltethetõek egymásnak, és az elõbbi mûködik az üzleti életben is. A menedzsmentkönyvek többsége egy hierarchikus szervezet irányítására készíti fel az embereket, aminek meg is van a létjogosultsága. De egy gyorsan változó dinamikus környezetben, amikor válsághelyzetet kell menedzselni, ezek a hagyományos módszerek nem segítenek. Sok szervezet már a krízisben megpróbálkozik változásmenedzsmenttel, de az ilyen a próbálkozásoknak a 70 százaléka elbukik.

Fotó: Fazekas István

hvg.hu: Milyen a tipikus civil vezetési módszer, és ehhez képes milyen a katonai?

P. I.: A civilek általában kiszámíthatóságot, állandóságot próbálnak kifejleszteni az üzleti életben. A tervek általában felül születnek, és ezeket végrehajtatják a dolgozókkal. Ezzel szemben a katonai vezetõ folyamatosan váratlan helyzetekbe hozza a csapatát, akkor is, ha nem kellene. Ezekre kell felkészülniük a katonáknak, akiknek az ilyen helyzetek csak akkor tûnnek megoldhatatlannak, ha nincsenek erre kondicionálva. A katona tudja, hogy olyan komplex és kiszámíthatatlan területen fogja magát találni, ahol az emberei élete múlik az adaptációs képességen. És mivel a tervet millió dolog befolyásolhatja, helyben kellhet rögtönöznie. Különbözõ helyzetekben különbözõ vezetõi módszerekre van szükség, és én nem látom, hogy az üzleti életben ezeknek a skilleknek a kifejlesztésére a vezetõk tudatosan törekednének.

hvg.hu: A vezetõi felfogás elmélete jellemzõen mennyit adaptál a katonai megközelítésbõl?

P. I.: A menedzsmentirodalomban a 80-as években jelent meg a CEO (vezérigazgató) mint tábornok: elkezdtek nõni a vállalatok, és a napóleoni idõkbõl ismert katonai menedzselési, igazgatási példát átültették az üzleti életbe. A 90-es években kezdtek a dolgozókra nem csak fogaskerekekként, hanem az üzleti siker aktív résztvevõiként tekinteni. Ekkor kerültek elõtérbe az indirekt megközelítés elméletei (amelyek az i.e VI. században élt Szun-Ce – A háború mûvészete címû klasszikus szerzõje – óta ismertek), például az a gondolat, hogy már a felkészüléskor eldõl a csata fejben.

hvg.hu: Sok vezetõ olvas katonai irodalmat?

P. I.: Meglepõen sokan, és fõleg a stratégia terén vonnak le következtetéseket. Nem szabad azonban az itt olvasottakat gépiesen megismételni, sematizálni, mert a vezetõi kompetenciák és a környezet sem feltétlenül egyeznek. Véleményem szerint a vezetés egy folyamat, amely változást generál a szervezetben dolgozók szemléletében és végsõ soron magában a szervezeti kultúrában is. A jó vezetõt nem a pozíciója miatt követik, hanem az általa kommunikált ideológiának nyeri meg az embereit. A Google-nál nagyon odafigyelnek a kiválasztásnál, hogy a kiszemelt hogyan tud azonosulni a szellemiséggel, a szervezeti kultúrával. Ha ez megvan, akkor könnyebb képezni és motiválni is különbözõ módszerekkel.

Fotó: Fazekas István

hvg.hu: Párhuzamba állítható Sandhurst és a Google?

P. I.: Nem hiszem, a hadsereg alapvetõen hierarchikus szervezet, a parancs az szent és megkérdõjelezhetetlen. A kérdés inkább az, hogy a parancsnok hogyan hozza meg a döntést, mennyire vonja be az embereit a döntéshozatalba, mennyiben van tisztában a saját és ellenségei képességeivel. A Google képes volt megvalósítani, hogy méretben is nõ, de adaptív, decentralizált maradt. Alsóbb szinteken is tisztában vannak a vezetõség szándékaival, és úgy hoznak döntéseket, hogy azt nem kell fentebb jóváhagyatni, viszont az adott szintû vezetõ vállalja érte a felelõsséget.

hvg.hu: El tudja képzelni, hogy beszáll valaha az üzleti életbe, mint startup-vezetõ? Vagy hogy ezt a vezetési szemléletet tanítaná?

P. I.: A másodikat abszolút, de én jól érzem magam katonaként, ez a hivatásom, továbbra is a pályán képzelem el magam.

Porkoláb Imre könyvét Szolgálj, hogy vezethess címmel a HVG Könyvek adja ki.
Névjegy

Az idén 43 éves Porkoláb Imre Tiszalökön született, Nyíregyházán érettségizett, majd Kossuth Lajos Katonai Fõiskola felderítõ tiszti szakát végezte el. 1996-ban bekerült a NATO-csatlakozást elõkészítõ munkacsoportba, de volt Végh Ferenc vezérkari fõnök szárnysegédje is. 2003-ban missziót teljesített Irakban. 2010-ben doktorált a Zrínyi Miklós Katonai Egyetemen katonai vezetõ kiegészítõ szakon. 2011 óta szolgál az USA-ban.
„Jelenleg a NATO stratégia parancsnokságának vagyok a képviselõje a Pentagonban. Két stratégiai parancsnokság van, az egyik az éppen folyó mûveleteket felügyeli, a másik a transzformációs parancsnokság (ACT), amely haderõ-átalakítással foglalkozik. Az ACT feladata, hogy feltérképezze a jövõ biztonságpolitikai kihívásait, felmérje, milyen képességekkel rendelkezünk, mik a hiányok, ajánlásaik bekerülnek a NATO védelmi tervezõ rendszerébe. De ennek a parancsnokságnak a feladatai közé tartozik az oktatás, képzés és a NATO-gyakorlatok szervezése is, valamint kutatásokkal, az iparági szereplõk bevonásával is foglalkozik. Én az ACT parancsnokának, Denis Mercier tábornoknak a képviselõjeként a Pentagonban próbálom feltérképezni, hogy az amerikai Egyesített Vezérkar és a Védelmi Minisztérium illetékesei milyen irányokat képviselnek, és információt áramoltatok oda-vissza. Ez a presztízsértékû beosztás egyben elismerés is a Magyar Honvédség számára, és büszkén hordom a magyar egyenruhát a Pentagon folyosóin és tárgyalótermeiben.”Link