ZIKA= ZIK(h)A(jl)...amint azt már tudjátok! Disznó - és csirkehapci, ebola és obama, aids és adsl...már minden ki volt találva a mocskos zsidó által bevetve! A második világháború egyik kevéssé ismert, csak néhány éve feltárt epizódja volt, amikor a németek biológiai fegyvert vetettek be: maláriával próbálták a partraszálló szövetséges haderõt meggyengíteni, és egyben az olaszokat megbüntetni, amiért a hitleri Németország ellen fordultak. A dolog csak felerészben jött be, az olaszok elég rosszul jártak.

Himmler 1942-ben rendelte el, hogy állítsanak fel egy kutatóintézetet, ami fertõzõ betegségekkel foglalkozik, egyrészt a járványok megelõzésével, másrészt a kórokozók esetleges fegyverként való bevetésével. Elõbbi nem ment problémamentesen, de utóbbival elméletben egész bíztató eredményeket értek el a német tudósok. Azonosították a maláriát hordozó szúnyogfajt, és sikerült is laboratóriumban tenyészteniük a betegség parazitáját hordozó rovart. A biológiai fegyver bevetésére 1943 késõ õszén akadt alkalom, amikor a szövetségesek már tervezték a partraszállást az Itáliai-félszigeten, és Róma elfoglalását, Olaszország pedig Németország ellen fordult a háborúban.
Himmler és Hitler
Himmler és Hitler
Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

A maláriával fertõzött szúnyogokat a Pontine-mocsárban engedték szabadon, miután az egyszer már lecsapolt területet újra elmocsarasították egyszerûen úgy, hogy a lecsapolásra használt szivattyúkat fordított irányúra váltották, és elkezdték velük visszapumpálni a vizet. A mocsár 45 kilométerre van Rómától délkeletre, és pontosan útba esett a fõváros felé a szövetségesek számára. A fertõzõ szúnyogok hamar el is szaporodtak, és amikor a szövetségesek '44. januárjában valóban partra szálltak, és elkezdõdött Anzio csatája, az ütközet közvetlen közelében tenyészve milliószám álltak készen arra, hogy átadják a katonáknak a maláriát. Amit egyébként máig nem tud az orvostudomány igazán hatékonyan gyógyítani. A megelõzés azonban már a második világháború idejében is ment, és a németek ugyan nem tudták, de az amerikai csapatok szedték is serényen az Atabrine nevû gyógyszert, miután a csendes-óceáni hadszíntéren meggyûlt a bajuk a természetes úton szembejövõ maláriával. Ezért aztán hiába tartott az anziói csata egészen júniusig, és szedett egyébként a harcoló felek között több ezer áldozatot, maláriajárványról nem maradt feljegyzés.

Nem úgy a környéken élõ civil lakosság körében, ahol a maláriás esetek száma az ötvenszeresére nõtt, az Anzio körzetében élõ 245 ezer ember közül 1944-ben 55 ezernél diagnosztizálták a betegséget. A valós szám ennél még jóval magasabb lehetett, mivel az orvosi ellátás a háború dúlta országban nem volt éppen tökéletes. A malária a háború után is megmaradt a környéken, csak 1950-ben sikerült a járványt megállítani, amikor a mocsarat újra lecsapolták, kiszárították, és a parazitát hordozó importált szúnyogfaj kipusztult.Link