Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Morvai az EU-ban ezt is elintézte! Hajrá jóbik!

BelföldUgye emlékeztek még milyen jókat "viccelõdtünk" a morvais EU-s halászati bizottsági tagságon? Na tessék! Még királyné is lehet, ha Gaudi lesz a király! Betiltott halászat, megélhetés nélküli családok
Ambrus József múlt év végén, az utolsó halászaton. Elúszott megélhetés.

Január elseje óta tilos halászni természetes vizeinken. A döntés a népes horgászközösségnek kedvez, ezért sokan azt sejtik, a drasztikus lépés megtételét politikai érdekbõl is szorgalmazták. Ami tény: több generáció óta a folyóból élõ családok maradtak megélhetés nélkül. Riport a Tiszáról.

Azon a napon, azon az utolsó, rohadt napon Ambrus József hatvannégy éves halász tíz keszeget és egy süllõt fogott ki a Tiszából. Hideg volt, bár december végéhez képest kifejezetten enyhének tûnt az idõ. Ambrus hazavitte a halakat, megpucolta, majd egy dobozban a fagyasztóba tette õket.

– Na, ennek vége – mondta akkor, és ezt mondja most nekünk is.

Hajdan, szinte felidézhetetlenül sok évvel ezelõtt postásból lett halász. Az õ hálójába akadt a Tiszából valaha kifogott legnagyobb hal, egy százhárom és fél kilós harcsa. Bár korábban nem találkoztunk, mégis ismerõs az arca: vele illusztrálták a hírt, amikor a távirati iroda arról számolt be, hogy idén január 1-jétõl a természetes vizeken megszûnik a kereskedelmi célú, nagyüzemi halászat.

– Pár hónappal ezelõtt a halászati szövetkezetben már szóltak, hogy valami nagy változás készül – meséli. – Én akkor ezt nem hittem el: egyszerûen nem tudtam elhinni.

– És most mihez kezd? – kérdezzük, de rögtön érezzük, milyen ostoba ez a kérdés. Mert mihez kezdhet most ez a halász? Menjen vissza postásnak? Talán Ambrus is erre gondol, mert olyan hosszan hallgat, hogy már azt hisszük, sose szólal meg.

– Fogalmam sincs – mondja végül. – Azt mondják, halászhatnék tovább három varsával, hobbiból. Hobbiból, értik? De hát én nem hobbiból halászom.

Megint hallgat egy kicsit, mintha csak a szavakat keresné.

– Tudják, idén még ki sem mentem a Tiszára – mondja. – Egyszerûen nem bírok a vízre nézni.

***

Radóczi Jánosnak, a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezetõjének még most is ökölbe szorul a keze, ha a halászati törvény módosításáról kérdezzük.

– Ostobaság – mondja. – Színtiszta ostobaság az egész. Nálunk például huszonkilencen halásztak eddig, nagy részük módosabb ember, aki szórakozásból, saját célra fogott halat. Mindössze nyolcan voltak, akik ebbõl próbáltak megélni. Õk tizenhat varsával, egy hálóval halászhattak. Ezt maguk nagyüzemi módszernek neveznék?

Látszik rajta, hogy tényleg dühös. Hátradõl a fotelben, a bajusza ide-oda ugrál az orra alatt.
Használaton kívüli halászladik a Tiszánál.
Használaton kívüli halászladik a Tiszánál
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

– Amikor a törvény korábban évi hatezer kilogrammban határozta meg a kifogható maximális halmennyiséget, a halászaink csak nevettek, mert õk még soha a büdös életben nem fogtak annyit.

– Most azonban nem is a mennyiségrõl van szó, hisz a halászatot mint olyat szüntették meg a módosítással – vetjük közbe. – Ez kinek volt jó?

– Egyértelmûen a horgászoknak, õk járták ki maguknak az egészet. És tudják, miért?

Radóczi közelebb hajol.

– Az év végén szinte mindenhol lejártak a természetes vizekre kötött haszonbérleti szerzõdések. A törvénymódosítás értelmében viszont ezentúl nem muszáj ezekre pályázni, a miniszter saját hatáskörében is kijelölheti az új hasznosítókat. Na, találják ki, kik lesznek azok…

– A horgászegyesületek?

– Pontosan. Tudják, a múltkor együtt vadásztam a Semjénnel, mert én nemcsak halász-, de vadászember is vagyok. Szóval szólok neki, hogy, Zsolti, hát horgászokról olvastál te a Bibliában vagy halászokról? Merthogy ez a szabályozás csak a horgászoknak kedvez.

– És õ mit mondott erre?

Az ügyvezetõ fúj egyet.

– Nem szólt semmit, csak hallgatott.

***

A folyóparton állunk Tiszalöknél, és a vizet nézzük. Nem szõke itt a Tisza, inkább olyan piszkosszürke. Lassan hömpölyög tova, a szélén szemetet sodor, a közepe felé egy mûanyag palack billeg a hullámokon.

– Ukrajnából kapjuk ezt a mocskot. Elég baj ez nekünk.

Huri Valéria áll mellettünk, alacsony, mozgékony asszony, akinek a szemét felnagyítja a szemüveg. Tulajdonképpen véletlenül találkoztunk vele. Halászokat kerestünk, sõt halászdinasztiákat, embereket, akik generációkon keresztül a folyóból éltek. Történeteket akartunk hallani, sorsokat követni, fellengzõsen szólva egyfajta távlatot akartunk adni ennek az egésznek, így akadtunk Hurira. Nem rá számítottunk. Pontosabban nem egy asszonyra számítottunk.

– Az õseim eredetileg Zentáról jöttek, követték a halat, úgy jutottak idáig – meséli. – Halász volt a nagyapám, Gulyás János és annak a testvére, Antal, halászok voltak a nagybátyáim, az unokatestvéreim, halászott a családban mindenki. Maguk szerint kihez mentem feleségül?

– Biztosan halászhoz.

Az asszony mosolyog.

– Egy fenét: autószerelõhöz.

Azzal oldalra, a nádas felé mutat.

– Az ott a fenyér, azon állt nagyapám halászkunyhója – mondja. – Erre meg volt egy hatalmas almásbirtok, a végétõl a Tiszáig erdõs terület húzódott, óriási nyárfákkal. Akkoriban még vesszõkosárban szállítottuk a halat Nyíregyházára, és keserûlaput tettünk közéjük.

– Mit szól ahhoz, hogy vége a halászatnak?

– Mit szólhatnék? – válaszolja sóhajtva. – Ha egyszer ezt találták ki, nem tehetünk ellene semmit. Kicsik vagyunk mi ahhoz. De azért sajnáljuk, ezt megírhatják. Sajnáljuk, hogy az egyik legõsibb mesterséget így felszámolják. Mert sajnálni, ugye, azért még lehet.

Bólintunk. Szembõl éppen indul a komp, mögötte a távolban a tokaji hegyek látszanak halványan. Valahol madár rikolt, egyébként csend van. Lassan Huri Valériára nézünk. Igen, sajnálni még lehet.

***

Egy embert szidnak a halászok a Dunán, Tiszán, Körösön, Bodrogon, Balatonon: Szûcs Lajos fideszes képviselõt. Õ terjesztette be azt a bizonyos törvénymódosítást a természetes vizek védelme érdekében. A honatya ismert ember, õróla tartják, hogy abszolút parlamenti rekorder az elnöki pozíciók betöltésében. Vezette vagy vezeti egyebek között a Pest Megyei Önkormányzat közgyûlését, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségét, a Magyar Teniszszövetséget és a Közép-magyarországi Regionális Tanácsot, ám ami most a legfontosabb, 2014 novemberétõl õ a Magyar Országos Horgászszövetség (Mohosz) elnöke.
Ambrus József a folyószakasznál, amely eddig a megélhetését adta.
Ambrus József a folyószakasznál, amely eddig a megélhetését adta
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

– Ha felkérnek valamire, ritkán mondok nemet – magyarázza. – Ha pedig már elvállalok valamit, azt igyekszem a lehetõ legjobban elvégezni.

Középmagas férfi Szûcs, vékony szálú, barna haját hagyja a homlokába esni. Eredetileg közmûvelõdés–pedagógia szakon végzett, de igazgatásszervezõi és jogi diplomája is van. Azt tartják róla, nem könnyû ember.

– És most mit vállalt el? – kérdezzük.

– Hogy a horgászok érdekeit képviselem. Csak az arányok kedvéért: jelenleg Magyarországon több mint háromszázezren horgásznak, ez a módosítás viszont mindössze száznegyven halászt érint.

– Õket viszont nem is kicsit. Nem gondolja, hogy ha egy ilyen változást épp a Mohosz elnöke kezdeményez, annak finoman szólva is rossz a rezonanciája?

Szûcs arca egy kissé elborul.

– Ha ez így lenne, akkor a parlament nem kilencvenhárom százalékos többséggel fogadja el a beterjesztésemet – válaszolja. – Egyébként elég furának tartom, hogy ez téma lehet manapság. Miért nem írnak inkább arról, hogy megszûnt a salgótarjáni üveggyár? Az több ezer embert érint.

– A kettõ nem zárja ki egymást.

Ránézünk, Szûcs visszanéz. Nem szeret minket, ezt látni a szemén.

– Külföldön sok helyen, különösen az olyan tengeri országokban, ahol a túlhalászás gondot okoz, a miénkhez hasonló szabályozást találni – mondja kis szünet után. – Norvégiában például a halászatból befolyó összegek ma már nagyjából megegyeznek a horgászturizmusból származó bevételekkel. Egyébként pedig a módosítás nem arról szól, hogy megszûnik a halászat. Azt ezentúl is lehet folytatni, csak hobbiból, rekreációs célzattal.

– Az azért nem ugyanaz.

– Fogalmuk sincs arról, mit mûvelnek néha a halászok. Majd elõkerestetek maguknak néhány fotót az áradáskor lerakott varsasorokról. Menekülési esélye sem volt ott a halnak.

– Ezért még nem kell egy szakmát megszüntetni. Az egyébként igaz, hogy a módosítással Áder János államfõ kedvében akartak járni, mert õ nagy horgász?

Szûcs Lajos hátradõl a fotelben.

– Igaz – feleli.

Egy pillanatig nem jutunk szóhoz.

– Komolyan miatta van ez az egész? Áder miatt? – kérdezzük, mert tényleg nem akarunk hinni a fülünknek.

– Dehogy. Az viszont igaz, hogy nagy horgász.

És most elsõ ízben elmosolyodik Szûcs Lajos: ezt a menetet õ nyerte.

***

A Tisza mellett autózunk, tiszai halat keresünk. Átmegyünk Tiszapalkonyán, Tiszadobon, Tiszadadán, Tiszavasvárin, de az emberek mindenütt csak széttárják a kezüket: hal az ugyan itt nincs. Nyíregyházán, a piacon kerülünk még legközelebb a dologhoz, amikor az ottani halbolt vezetõjével beszélünk. Kiderül ugyanis, Huszárné néha azért árul tiszai halat.
Már csak horgászni lehet.
Már csak horgászni lehet
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

– Csak árultam – pontosít az asszony. – A halászokkal ellentétben ugyanis a horgászok nem adhatnak el halat, szóval ezentúl még azt a keveset sem tudjuk árulni. Mert azt tudniuk kell, hogy eddig is ritkán hoztak hozzánk árut. Megvették azt elõttünk a vendéglõsök.

– És az ott mi akkor? – mutatunk a pult üveglapja mögé.

Huszárné követi a mozdulatunkat.

– Az? Argentin hekk. De van finom afrikai harcsám is. Kérnek?

Fél óra múlva már Tiszaújváros szélén, a Sziget csárda elõtt állunk. Az egységet Tógyer Gyula vezeti.

– Csak kerüljön elém az az Áder, megmondanám én neki… – kezdi a férfi, és ahogy elnézzük, hiszünk neki.

Tógyer úr ugyanis tényleg olyan embernek tûnik, aki megmondja a véleményét mindig mindenkinek, az Úristenig bezárólag. Ha pedig már egyszer kinyitja a száját, azt nem csukja be egyhamar, csak beszél, beszél, megállás nélkül, úgyhogy egy ponton tényleg azon tûnõdünk, vajon nem egy biológiai csodával állunk-e szemben, az emberrel, aki a fülén át lélegzik.

– Nézzék, én hajdan ezt a csárdát a tiszai halra alapoztam. Megnézhetik az étlapomat, kecsege, süllõ, harcsa, ponty, dévér mind szerepel rajta, és most ezt az egészet egy tollvonással megszüntetik. Kérem, én tizennyolc médiának írtam levelet az ügyben. Tudják, ki vagyok én? Líbiában, az angol nagykövetségen tisztiszolgaként dolgoztam, 1989-ben kecsegelevessel versenyt nyertem, még egy Guinness-rekordot is tartok: egyszerre negyvenöt tányért vittem el a karomon.

Csörömpölés hallatszik a másik terembõl, Tógyer Gyula egy pillanatra elhallgat, hátrafordul, mi pedig kihasználjuk az alkalmat, és kérdezünk.

– Mihez kezd most, hogy nem lesz többé hala a Tiszából?

– Három hónapra elég halat lefagyasztottam még az év vége elõtt, az egyelõre kitart – mondja. – Aztán már elkezdtem utazgatni: jártam Olaszországban, Spanyolországban, Ukrajnában, Romániában, a Duna-deltánál, keresem a lehetõségeket, honnan lehetne természetes vízben élõ halat behozni. A mesterséges tóban neveltnek ugyanis pocsolyaíze van.

Tógyer úr felnéz.

– Azt meséltem már, hogy az édesanyám Szeleczky Zita házvezetõnõje volt? Mindjárt mutatok is maguknak egy fényképet.

A csárdától nem messze még egyszer megállunk a Tiszánál. Már esteledik. Nincs senki a folyónál, se horgász, se halász, se kiránduló. Egy követ dobunk a vízbe, aprót csobban, úgy hangzik inkább, mintha valaki eltüsszentené magát mögöttünk. Egy fát nézünk, ahogy a part fölé hajlik. Piszkosfehér madár ül rajta, amikor megmozdulunk, felrepül. Figyeljük egy ideig, aztán hazamegyünk.

***

Huri Valéria énekel. Elõször csak halkan, mintegy magának, aztán egyre jobban érthetõ a szöveg.

Hej, halászok, halászok, ezt énekli az asszony. A hangja erõsödik, miközben elnéz valahová messze, a folyón túlra.

Hej, halászok, halászok, merre mén a hajótok – énekli.

Pedig tudja a választ: semerre.
A köztársasági elnök sajtóigazgatóságának közlése szerint a halgazdálkodásról és a hal védelmérõl szóló törvény módosítását 2015 áprilisában 159 igen és 5 nem szavazattal, 33 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyûlés. Ez a változtatás rendelkezik arról, hogy 2016-tól nem adható ki kereskedelmi célú halászati engedély. Áder János hivatala azt írta, az államfõ megvizsgálta a törvény alkotmányosságát: „minthogy sem tartalmi, sem formai szempontból nem volt kifogásolható a módosítás, aláírásának és kihirdetésének nem volt alkotmányos akadálya”.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés idõpontja: 2016. 02. 06.
Link

Hozzaszolasok

236 #1 Vazul
- 2016. March 07. 18:56:46
A zsidesz a földek után a hal- és vadgazdálkodásra is ráteszi a kezét. http://tenytar.blog.hu/2016/03/07/vid...zi_a_kezet
4 #2 Posta Imre
- 2016. March 07. 19:19:44
Így csalnak a földárveréseken

A módszer félelmetesen egyszerû.

Sok esetben verik át az államot, amikor végrehajtási eljárásokban valamilyen okból termõföldeket kell elárverezni. Pofon egyszerû: a területeket szándékosan felértékelik a piaci árakhoz képest, így bár vevõ nem akad, de a földeket az államot képviselõ nemzeti földalapkezelõ szervezetnek (NFA) a megállapított irreális árakon kötelezõen meg kell vásárolnia – írja az agrárszektor.hu.

A lapnak a tárca is megerõsítette, hogy egyértelmûen visszaélésekre ad alapot a mai szabályozás, miszerint az NFA-nak kötelezõen meg kell vásárolnia azokat a termõföldeket, amelyeket végrehajtási eljárásokban elárvereznének, de a területekre nem akad vevõ.

A minisztérium már dolgozik egy olyan jogszabály-módosításon, amely korlátozná a „végrehajtói lobbi” mozgásterét.

Végrehajtási eljárás a földeknél leginkább akkor indul, amikor azokra valamilyen adósság fejében jelzálogot jegyeznek be, de az adósok nem teljesítenek. Az NFA tájékoztatása szerint 2015-ben több száz ilyen eljárás kezdõdött, amelyek közül eddig 86 zárult le. A földalapnak a sikertelen árverezések miatt összesen 96 729 000 forintot kellette fizetnie, és ily módon csaknem 100 hektár földet kellett megvásárolnia, vagyis állami tulajdonba vennie.

(Kiemelt képünk forrása: MTI/Komka Péter)
http://24.hu/belfold/2016/03/07/igy-c...vereseken/
4 #3 Posta Imre
- 2016. March 07. 19:34:33
Gregor Bernadett köszönti az ifjú jobbikosokat

Az összeesküvés-elméletekben erõs Szaniszló Ferenccel és Morvai Krisztinával került egy társaságba a színésznõ.

Ötéves a Jobbik ifjúsági tagozata, a szervezet „köszöntõ üzeneteket” tett közzé Facebook-oldalán olyan közéleti személyektõl, mint Morvai Krisztina és Balczó Zoltán, a párt EP-képviselõi, Szaniszló Ferenc, a fóliasisakos összeesküvés-elméletekben erõs, majdnem Táncsics-díjas mûsorvezetõ, vagy Sziva Balázs, a Romantikus Erõszak zenekar frontembere. De megszólal Gregor Bernadett színésznõ is, aki tavaly október 23-án debütált Jobbik-szimpatizánsként.http://24.hu/kozelet/2016/03/07/grego...bikosokat/
236 #4 Vazul
- 2016. March 07. 20:34:34
Asszem mindent elmond, hogy "táltos" volt a férje szerencsétlen nõnek..agymosás a köbön.
267 #5 Perle
- 2016. March 07. 21:02:32
Nem csak táltos volt a mûvésznõ férje, hanem utálatos is. Az elõzõ feleségét is verte állítólag, aki pedig igen szépen fuvolázott.
http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztars...er/svd4v9y
236 #6 Vazul
- 2016. March 08. 07:27:45
Gondban lennék, ha arról kéne döntenem, hogy az õ volt férje, vagy Morvaié a szimpatikusabb.
94 #7 gyalu
- 2016. March 08. 18:49:03
[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=-rjrU_0v22k[/movie]
142 #8 nyaki
- 2016. March 09. 22:21:13
Valaki mondta vala (szabatosan), hogy a végjáték az lesz, amikor elfogy a konc és a farkasok egymást fogják marcangolni, tehát tisztán látszik, hogy nem csak elfogyott, de egyenesen "defláció" van. ...és ez a káosz, az egészen más kezdete, de nekünk magyar lelkeknek most kell észnél lenni igazán, mert lehet, hogy itt az idõ valamire, de hogy mire, az még nem egészen kerek. Ami viszont bizonyos, hogy az s_furdes semmi esetre sem célravezetõ.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.10 masodperc
296,074 egyedi latogato