Á, nem Trianonról van ám szó! Trianon is a zsidó szabadkõmûves banda terve volt, ahogy a"Izrael" is az egész világháborúsdival, dollárral, világkormánnyal...Figyelitek az elsõ mondatot? Most akkor mikor, ha most is világháború zajlik? Az elsõ világháború során, 2016 márciusában, vagyis pontosan 100 éve hozták tetõ alá a Sykes-Picot egyezményt (majd májusban írták alá), ami a szétesõben lévõ Ottomán Birodalom arab részeit hivatott felosztani a gyarmati hatalmak közt. Nagyon rosszul sikerült, és igazán nagyot közel 100 év után robbant.

Oszmán hagyaték

Az Afrikán kívüli arab területek jelentõs részét 100 évvel ezelõtt még az ottomán avagy oszmán török birodalom tartotta megszállva. Ugyanaz az oszmán birodalom, amelyik fénykorában minket is megszállt 150 évre. A 20. század elejére azonban már csak árnyéka volt önmagának, hódításaiból már csak ezek az arab területek maradtak meg.

1915-ben Törökország belépett a világháborúba a központi hatalmak, vagyis Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Bulgária oldalán. Ez részérõl nagyjából ugyanolyan szamárság volt, mint a mi részünkrõl: nyerni nem lehetett vele katonai gyõzelem esetén sem, bukni viszont annál többet. Mindkét esetben egy-egy soknemzetiségû alakulat vívta haláltusáját.

A konc

Az ellenfél, vagyis az Antant mindjárt az ellenségeskedés kezdetétõl terveket szövögetett, hogyan ossza fel az oszmán területeket. A kor szuperhatalmai a Brit Birodalom és Franciaország voltak, de a velük szövetséges oroszok is igen tekintélyes erõt képviseltek. Mindhármuknak fájt a foga a konc egy-egy darabjára, így le is ültek a térkép mellé osztozkodni.

Az oroszok számára a Földközi-tenger és a Fekete-tenger közti átjáró, a Boszporusz volt a lényeg, hogy szabadon hajózhassanak, ezért õk elsõsorban ezt a területet akarták. Már több száz éve fájt rá a foguk, de a többi hatalom sosem engedte oda õket, nehogy túl nagy legyen a befolyásuk. Emellett még a mai Törökország akkor Örményországnak nevezett északkeleti részét is maguknak szánták.

Az angolok és a franciák ezzel szemben a déli területeket osztották fel, mégpedig úgy, hogy a franciák kapják ezen belül az északi sávot, a britek a délit. Az Arab-félszigeten lévõ oszmán területek pedig Szaúd-Arábiához kerültek. A brit-francia felosztást határozta meg ez a bizonyos Sykes-Picot egyezmény, amely korábban nem létezõ, értelmetlen határokat húzott a területen.

Fütyültek a népekre

A nemzetiségi elvet (kurd-arab határvonal) ugyanúgy nem vették figyelembe, mint a vallási (síita-szunnita) törésvonalat, hanem úgy húzták a vonalakat, hogy végül négy országba is jutottak kurdok, miközben önálló államuk nem lett, Szíriába és Irakba pedig egyaránt kerültek síita és szunnita területek a kurdok mellé. A tûzfészek elõállt, csoda, hogy csak 100 év után robbant egy hatalmasat.
A nemzetiségi és vallási viszonyok a területen
A nemzetiségi és vallási viszonyok a területen: zölddel jelölve a síita, sárgával a szunnita, pirossal a kurd területek

A szerzõdést titokban tartották, elõször 1917-ben szellõztette meg a Pravda, amikor az Orosz Birodalmat már elnyelte a forradalom, az utódállam Szovjetunió lényegében a vesztes oldalra került, így értelemszerûen kikerült a Sykes-Picot egyezménybõl is. A neki szánt területek a kialakuló modern Törökországnál maradtak, amiben az is szerepet játszott, hogy a törökök az elsõ rájuk kényszerített békeszerzõdés után még jó két évig harcoltak Kemál Atatürk vezetésével, hogy kisebb legyen a csonkítás, és ezt el is érték.

Elnyomás tartotta fenn

Ezzel viszont elbukott az Antant azon terve, hogy önálló kurd állam jöhessen létre, igaz, hogy eleve egy korlátozott állam lett volna: a Szíriához és Irakhoz csatolt kurd területeket nem akarták hozzácsatolni. Maradt végül az a kaotikus megoldás, ami így is elképesztõen sokáig állt fenn, igaz, hogy lényegében csak gyarmatosítással, majd diktatúrákkal lehetett fenntartani. A diktatúrák azonban megdõltek: az irakit maga Amerika döntötte meg, a szíriait már a nép maga próbálta, pontosabban a szunnita rész nem kért Aszad síita hatalmából.

Irakban Amerika is azt a hibás politikát támogatta, hogy a síita többség domináljon, a szunnitáknak viszont elegük lett, és az Iszlám Állam karjaiba menekültek. Ugyanígy szerezték meg a szélsõségesek Szíria szunnita területeit.

Az új szerzõdés

Milyen lehetne ezek után az új békeszerzõdés? Törökország és Irán intakt államok, azokhoz hozzányúlni nem lehet, így az ottani kurdoknak továbbra sem jut saját haza. A szíriai és az iraki kurdok viszont lényegében már ki is vívták függetlenségüket, õket visszakényszeríteni valamilyen vegyes országba ugyanolyan hiba lenne, mint 100 éve, és ezt õk már nem is fogják hagyni.
A terület ésszerû felosztása, balról jobbra: alavita állam, szunnita állam, Kurdisztán, síita Irak


Szíria síita részei, az alaviták jól elvannak Aszaddal, Irak síita többségi része is jól érzi magát, nagy barátságban Iránnal. Maradtak a két (volt) ország szunnitái, most itt az ideje, hogy õk is önálló államot kapjanak, ehhez persze az Iszlám Államot el kell ûzni a területükrõl. Az országépítés nehéz lesz, sokáig szükség lesz nemzetközi békefenntartó erõkre. Ha sikerül mindezt összehozni, nyugalmasabb 100 év köszönthet a környékre, mint az elõzõ volt.Link