Zsidók, arabok, cigányok, buzik, szabadkõmûvesések, titkosszolgák, vazallusok, janicsárok...tele-tele gennyes góccal ez a ganédomb! Ideje pukkantani! Ezernél is több olyan terület lehet Európa nagyvárosaiban, ahová kívülállóknak életveszélyes a belépés. Az úgynevezett no-go zone-ok („ne menj be” zónák) közül sok köthetõ muzulmán kultúrkörbõl érkezõ bevándorlókhoz. Számos ilyen terület maffiaállamként mûködik, ahol a saría a törvény, e területek lakói gyakran kiveszik részüket a gettólázadásokból is. Szakértõket kérdeztünk arról, mi történik, ha ezekbe a válsággócokba tömegesen érkeznek olyanok, akiknek a beilleszkedésre egyre kevesebb esélyük van.

A migránsok hónapok óta tematizálják a hazai és az európai médiát: olvashatunk azokról a borzalmas körülményekrõl, ahonnan érkeztek, az Iszlám Állam kegyetlenkedéseirõl, gyötrelmes útjukról és arról is, hogy Európa hogyan alakul át az ideérkezõ tömeg hatására. Az egyéni történetek mellett egyre több tudósítást olvashatunk azokról az európai gettókról is, amelyek nem éppen a multikulturális modell sikertörténetei.

Nagy kérdés tehát, hogy a most érkezõ bevándorlóknak mekkora esélyük lesz a beilleszkedésre. Egyre többen kongatják a vészharangot: mi lesz, ha az eddig is integrációs nehézségekkel küzdõ, szegregált és olykor iszlamista szélsõségre hajló európai muszlimok millióihoz most újabb tömegek csatlakoznak?
Nyugati tabutéma

Bár minden nyugat-európai országban bõségesen találtam példát az igen gyakran muzulmán vonatkozású no-go zone-ok létére, – talán mert ez még mindig tabutémának számít Nyugaton, ahogy az amerikai Gatestone Institute és Speidl Bianka közel-kelet kutató is utalt rá – számszerû adatokat alapos kutatás után is csak négy országról tudtam szerezni. A Gatestone Institute-ot egyes aktivisták muszlimellenesnek bélyegezték Amerikában, más muszlim szervezetek a védelmére keltek. Az intézet politikai megközelítésére valóban jellemzõ az iszlám világ erõteljes kritikája és Izrael támogatása.

A rendelkezésre álló adatokból azt is nehéz eldönteni, hogy mely zónák azok, ahol a muszlim kulturális elkülönülés kifejezetten elõsegítette létrejöttüket, és melyek azok, amelyek egyéb okok miatt váltak a társadalmi periféria világává. Igyekszünk mindenhol megadni e listák forrását.

Franciaországban több mint 750 „érzékeny városi övezetet” listázott a kormány, köztük 16-ot csak Marseille-ben – emlékezetes, két hete itt lõttek agyon egy belvárosi bárban egy magyar állampolgárt. Párizs is elõkelõ helyet foglal el a maga 9 övezetével.

Nagy-Britanniában a Gateston Institute több mint 100 muszlim enklávét szedett össze, köztük természetesen több londonival és a hírhedt birminghamivel – bár ezek nem mind „no-go” zónák, az intézet szerint az átfedés velük több mint elgondolkodtató.

Svédországban 55 ilyen elkerülendõ övezetrõl hozott nyilvánosságra egy listát a rendõrség, szintén erõs muszlim vonatkozással. Nem meglepõ módon a fõváros, Stockholm 19 ilyen területtel „büszkélkedhetett” – itt nemrég a nyugdíjazott malmõi rendõrkapitány mondta el egy nagy port kavart interjúban, hogy a migránsok által uralt no-go zone-ok a bûnözés melegágyai. A norvégiai Stavanger nagyvárosában pedig a nemi erõszak kilencven százalékát „nem nyugati” bevándorlók követik el.

Hollandiában a bíróság kötelezte a titkolózó kormányt arra, hogy engedélyezze a „nem polkorrekt” lista közzétételét a mintegy 40 elkerülendõ zónáról, szintén nagyon erõs muszlim érintettséggel. Itt is a fõváros a legérintettebb, és több nagyváros szerepel a listán.

Emellett a teljesség igénye nélkül néhány kiragadott hír két célországból:

Dániában muzulmán bûnözõk szervezetten törnek be a nem muzulmán lakók házaiba, ezzel menekülésre késztetve õket saját otthonukból, nemrég százával vettek õrizetbe muszlim bandatagokat, miután összecsaptak a rendõrökkel.

A bevándorlók egyik fõ célpontját jelentõ Németország vesztfáliai tartományának rendõrsége néhány hónapja figyelmeztetett a „törvényen kívüli helyekre”, amelyeket jobb elkerülni az etnikai alapú feszültségek miatt. (A bonni no-go zone-okat például ez az iszlámellenes, egyébként Izrael-párti oldal gyûjtötte össze.)

Minden érintett nyugat-európai országban – a jelenlegi migránsáradat elõtti adatok szerint – 4 százalék felett volt a kimutatható muszlim lakosság aránya, az éllovas Franciaországban csaknem 10 százaléknyian voltak.

A muszlimok aránya Nyugat-Európában


A zónák népe

Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet vezetõ kutatója azonban az MNO-nak már elöljáróban leszögezte: a no-go zone-ok kialakulása elsõdlegesen szociális kérdés, bár könnyen ölthet etnikai és vallási jelleget is. Az ilyen városrészek, enklávék létezése nem új keletû: egyidõs a városok kialakulásával, hiszen mindig voltak olyan övezetek, ahova a hatalom képviselõi nem vagy félve léptek be. Maffia által uralt zónák a mai napig vannak a nápolyi Scampia negyedben, a morva-sziléziai régió nyomornegyedeiben, Bronx egyes részein, Közép- és Kelet-Európában pedig a többségben romák által lakott falvakban vannak hasonló enklávék – sorolta.
Szlovákiai roma telep
Szlovákiai romatelep
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Persze utóbbiakban már megjelenik az etnikai elem, a Nyugat-Európában több évtizede zajló migrációs hullámmal pedig ehhez még egy vallási elkülönülés is adódott, a szociális probléma így egyszerre ölt etnikai és vallási jelleget, az újabb – elsöprõ többségében muszlim – bevándorlási hullámok pedig a meglévõ enklávék népességét gyarapítják, vagy újabbakat hoznak létre.
Nem egykutya

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a no-go zone-ok sem egyformák. A Gatestone Institute elemzõintézet 2011-es népszámlálási adatok alapján jutott arra, hogy az Egyesült Királyságban száznál is több muszlim enklávé létezik, amelyeket a kormányzat nem hajlandó nevén nevezni és érdemben foglalkozni velük, de nem mindegyikre illik teljes körûen a no-go zone kifejezés – bár ezek valóban 60-80 százalékos muzulmán többségû körzetek, amelynek lakói általában nem vagy csak nagyon kis mértékben integrálódtak a többségi társadalomba. De Speidl Bianka is megjegyezte, hogy amikor öt éve Párizs Ivry negyedében szállt meg, nem volt veszélyérzete,

„bár minden bizonnyal történtek olyan események arrafelé, amelyek miatt francia ismerõseim joggal kérdezgettek, hogy nem féltem-e.”

A liberális Európa és a dzsihád

Bár a Birminghamet egy az egyben no-go zone-nak nevezõ Fox News-mûsorvezetõ, Steven Emerson bocsánatkérésre kényszerült túlzó és félelemkeltõ kijelentése miatt, az tény, hogy a város minden negyedik lakója muszlim. És valóban volt olyan városrész, ahol két odaérkezõ keresztény misszionáriust a helyi muszlim rendõrfõnök és az imám is veréssel fenyegetett meg. Mi több, az imám arra alapozta álláspontját, hogy

„egy muszlim közösségben a kereszténységet terjeszteni gyûlöletbeszéd, sõt személyiségi jogokat is sért”,

ha nyíltan olyan impulzusoknak teszik ki õket, amelyek az iszlámban fõbenjáró bûnnek számítanak. „Mindenki számára világos, hogy ezek a fogalmak nem léteznek az iszlámban, ezek nyugati terminusok, etalonok, amelyeket most eszesen ellenünk fordítanak” – húzta alá Speidl Bianka.

A szakértõ szerint az idejövõ muzulmánok számára a pluralizmus, a más kultúrának a megléte csak arra jó, hogy igazolja a kulturális szegregálódásukat, és lehetõséget adjon a vallásuk terjeszkedésre – erre viszont nincs válasz a másik oldalon, a neoliberális szellemi és lelki ûrben.
Mecset Berlinben
Mecset Berlinben
Fotó: Kaveh Rostamkhanik / Europress/AFP
Csak bizonyos keretek között

Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója amellett, hogy kitért arra, hogy az integráció a volt gyarmattartó országoknak könnyebb, azt mondta: nem a multikulturalizmus halott, hanem az a felfogása, amely a kultúrák egymás mellett élését hirdeti. Szerinte ehelyett a kultúráknak együtt kell élniük, mindkét félnek oda kell figyelnie a másikra a szeparálódás helyett, és közös megoldást kellene keresni a közös problémákra. Az egymásra hatás elkerülhetetlen, de jellemzõen ahol alacsony a bevándorlók létszáma, ott a többség hat dominánsan a kisebbségre, ahol nagyobb a bevándorlók aránya, ott õk is befolyással lehetnek a többségre, de még mindig csak bizonyos keretek között – véli Tálas.

Speidl Bianka épp ellenkezõleg látja: szerinte sokan elfeledkeznek arról, hogy amilyen kultúrának és vallásnak van többsége egy társadalomban, az fogja formálni a társadalmat, Nyugat-Európában pedig a muzulmán lakosságon belül jóval magasabb, 33 százalék körül van a fiatalok (16, illetve 20 évnél fiatalabbak) aránya, az össznépességen belül ez az arány olykor csak a fele ennek. Ez a fogyatkozó õslakosság mellett – a mostani migrációs hullám nélkül is – számban és az összlakossághoz képest arányaiban is dinamikusan növekedõ muszlim populációt vetít elõre.
Muszlim ima egy londoni utcán
Muszlim ima egy londoni utcán
Fotó: Odd Andersen / Europress/AFP
Csak óvatosan

A dévai gyermekmentõ, Böjte Csaba hasonlóan vélekedett: „nem a bevándorlóktól féltem Európát, hanem a lagymatag keresztényektõl” – mondta. Szerinte egy menekült lehet Isten áldása is, de mérlegelnünk kell, kiket és hányat tudunk szeretettel, biztonsággal integrálni.
Ebéd közben térítés

A másik gond, hogy a negyven-ötven éve nyugaton élõ törökök és arabok integrációja totális kudarc volt: például a kínai bevándorlókkal ellentétben a muzulmánok számára a szekuláris világ semmilyen értéket nem jelent, csak az iszlám terjesztésének lehetõségét, amellyel élnek is, mert a Korán szerint kötelességük. Nyugaton ha muzulmán kollégákkal ebédel az ember, biztosan meg fog hallgatni egy elõadást az iszlámról, miközben a nyugati munkatárs semmit nem fog tudni mondani neki a kereszténységrõl, hiszen nem is ismeri – mondta Speidl Bianka. Az ideológiák és izmusok, a valláspótlékok nem versenyezhetnek egy vallással.
A Nyugat lelkén szárad

Ami Európában történik, az Európa felelõssége – még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az iszlám alapvetõen terjeszkedõ jellegû, és híveinek sérelmei, követelései kifejezésében vallási jelleget ölt egy bizonyos fajta agresszivitás –, hiszen az európai döntéshozók adták a keretet ehhez a helyzethez, mondta a Közel-Kelet-szakértõ. A „házigazdák” nem adtak a bevándorlók számára világos szabályokat, törvényeket, és olyan megengedõ magtartást tanúsítottak, amely a törvénytelenség állapotához vezetett.

Ha nem mondják meg világosan, hogy mi a jó és mi a rossz, hol a határ, milyen bûnért milyen büntetés jár – vagy nem alkalmazzák konzekvensen ezeket a jogszabályokat –, mi több, el is mossák ezeket valamilyen izmusok és vélt vagy valós gazdasági érdekek nevében, akkor a szociálisan marginalizált kisebbség elkezdi feszegetni a határokat, sõt mostanra már ezek szétfeszítésérõl beszélhetünk.
Muszlim nõk tüntetnek Londonban a Downing Street 10. elõtt: „David Cameron az iszlám és a muszlimok ellensége”, „A saría fogja uralni a világot”
Muszlim nõk tüntetnek Londonban a Downing Street 10. elõtt: „David Cameron az iszlám és a muszlimok ellensége”, „A saría fogja uralni a világot”
Fotó: Carl de Souza / Europress/AFP
Nagyhatalmi lelki bajok

A nyugati országok jó részének – a franciáknak, angoloknak, belgáknak, de nagyhatalmi szerepük révén még a németeknek is – van egy úgynevezett posztkolonialista lelkiismeret-furdalásuk Speidl Bianka szerint. Ráadásul úgy vélik, gazdasági érdekeiket is szolgálja a bevándorlás, ebbõl fakad a nagy engedékenységük, ami naivitással felhabosítva a liberalizmus új, nyugati mintáját adták. Ezt egyedüli értelmezésként akarják azóta is elfogadtatni. Két legyet akarnak ütni egy csapásra: a munkaerõre szükségük van, a születésszám csökkenését pedig kompenzálni kell.
Nevelés helyett majomszeretet

A naivitásnak ugyanakkor van egy határa, amikortól már bûnnek és ostobaságnak számít: mindig, mindenáron a könnyebb út keresése. Ez olyan, mint amikor valaki azért nem vállal gyereket, mert az ártana a karrierjének vagy az alakjának, ezért inkább örökbe fogad, de nem veszi a fáradságot arra, hogy megismerje a gyermek hátterét, nem foglalkozik vele, nem vállal érte felelõsséget.

„A toporzékoló gyereket aztán olcsó ajándékokkal szereli le. A juttatások fokozásával így próbálták orvosolni a problémákat a valódi integrációs erõfeszítések helyett. Ennek tulajdonítható egyebek között a brit szociális rendszer válsága”

– mondta a szakértõ.
Saría és egyebek

A no-go zone-ok Speidl elmondása szerint alapvetõen maffiaállamként mûködnek – olykor saját rendõrséggel, mint a London egyes részein járõrözõ Muslim Patrol –, és szociális alapon szervezõdnek, de a muszlim többség miatt értelemszerû a saría alkalmazása. Ez egyébként is a szekuláris törvény felett áll a muszlimoknál, akiknél a házasságkötés és válás is mecsetben történik, az imám szentesít mindent, ami a családjog tárgykörébe tartozik, tehát a kinyilatkoztatás határozza meg a törvényeket. Így ha valakit börtönbe csuknak azért, mert a saría alapján bántalmaz másokat, az számára inkább dicsõség.

Így a saría a Közel-Kelet-kutatók szerint például Franciaországban az elkerülendõ zónákon kívül is érvényben van, épp a házasságok révén: ha egy muszlim lány beleszeret egy nem muszlim férfiba, akkor a férfinak – ha szeretné elkerülni, hogy a lányt a család kiközösítse, vagy akár meg is ölje – át kell térnie a muzulmán vallásra, és el kell fogadnia a saríát is. Mindezt egy szekuláris államban, ahol 2004 óta az iskolákból kitiltottak minden vallási jelképet – tette hozzá.
Terrorveszély a köbön

Az ilyen békés hittérítés mellett ott vannak a szalafiták és a többi szélsõséges csoport is, például az Al-Kaida-kapcsolatokkal rendelkezõ hamburgi iszlamisták. „Ha a mecseteket ismeretlen szaúdi személyek finanszírozzák, akkor a vahhábita ideológiát követik majd az imámok és az oda járó emberek is” – mondta Speidl Bianka. A felvetésre, miszerint egy tavaly végzett felmérés azt állítja, hogy a szíriai menekültek 13 százaléka az Iszlám Állammal is szimpatizál, azt mondta: ha csak egy százaléknyi IÁ-szimpatizáns van köztük, meglepõ lenne a szervezet részérõl, ha nem használná ki ezt a menekültáradatot. Az IÁ támogatottsága egyenes arányban fog emelkedni az ide érkezõ muszlim tömegek elégedetlenségével és perifériára szorulásával.
Az iszlám állam harcosai toboroznak önkénteseket
Az Iszlám Állam harcosai toboroznak önkénteseket
Fotó: Al-Furqan Media / Europress/AFP
Az úgynevezett euroiszlámot Speidl Bianka nyugati ábrándnak nevezte, hiszen az Európában tanult muszlim értelmiségi réteg már csak számaránya miatt sem tudta felvenni a versenyt a szélsõségesekkel, a most érkezõ tömegekkel sem beszélnek egy nyelvet, a nyomorúságos környezet pedig, amelyben élni fognak, automatikusan azokba a mecsetekbe hajtja majd õket, ahol a kizsákmányolásról beszélnek nekik.

Muszlimok, gettólázadás

Ami még izgalmas kérdéseket vet fel, az a muszlim populáció szegregált zónái és a hírhedt gettólázadások kapcsolata. A Gatestone Institute a 2011-es londoni zavargások kapcsán elmondta, bár a brit rendõrség néhány saríaügyben odacsapott, ezek a területek továbbra is kiemelt biztonsági kockázatot jelentenek, mi több, a 2011-es zavargások egy részében is szerepük volt a muzulmán enklávéknak. A lázongásokat kezdetben egy fekete bûnözõ, Mark Duggan halála indította el, akit rendõrök lõttek le jogszerû fegyverhasználattal. Késõbb a muszlim fiatalok is aktívan bekapcsolódtak a rendõrellenes ütközetekbe, ugyanakkor õk – faramuci helyzet – a feketék ellen is hadat viseltek.


Francia rendõrök õrizetbe vesznek egy gyanúsítottat a 2005-ös párizsi zavargások során
Francia rendõrök õrizetbe vesznek egy gyanúsítottat a 2005-ös párizsi zavargások során
Fotó: Stéphane de Sakutin / Europress/AFP

Speidl Bianka a francia gettólázadások kapcsán arról beszélt, hogy azokban valóban nagy számban vettek részt muzulmán fiatalok, de egyértelmû volt, hogy a hetekig tartó gyújtogatás és lázongás oka nem az iszlám identitás megélése, hanem a segélyek megnyirbálása, a munkanélküliség, tandíj bevezetése. Ebbõl a helyzetbõl kiindulva

„ha instant polgárháborút nem is eredményez a bevándorlótömeg érkezése, mindenképpen rendszeres fizikai agresszióhoz vezet majd”.

Terjedõ tûzfészkek és polgárháború

A szakértõ osztja azon német közgazdászok nézeteit, akik szerint a bevándorlótömeg alig tíz százaléka rendelkezik hasznosítható végzettséggel. A szírek esetében a nyelvtudás hiánya is komoly problémát fog jelenteni – tette hozzá. Mint mondta, a kvalifikált munkaerõ nem most érkezik.

Nézzük Magyarországot: az itt végzett arab, afgán vagy afrikai orvosok, mérnökök itt alapítottak családot, és tökéletesen integrálódtak.

Azok viszont, akik most jönnek, teljesen más kategóriát képviselnek. Nekik sem „hibájuk” az, hogy muszlimok, de egyszerûen nem azt fogják kapni, amiért jönnek, a külvárosi nyomortelepeken szorítanak számukra helyet. És így fognak szaporodni és terjeszkedni azok a bizonyos elkerülendõ övezetek.

Speidl Bianka arra is felhívta a figyelmet, hogy a migránsválság miatt Németországban és Franciaországban is megerõsödött a szélsõjobboldal, amely óhatatlanul összeütközésbe kerül majd a szélsõséges iszlámmal, így pedig polgárháborús állapotok alakulhatnak ki. Az átgondolatlan, liberális szemlélet pont azt a két halálos ellenséget erõsíti meg, amelyek egyike sem tekinti értéknek az emberi életet. A két véglet között áldozatként pedig ott marad a csendes többség, akár a szíriai polgárháborúban, amelynek így Európa is hadszínterévé válhat. Egyébként a magyar radikálisok is felülvizsgálták korábbi iszlámbarát hozzáállásukat, a hazai muszlimok pedig hadat üzentek nekik.
A német szélsõjobboldali PEGIDA csoport tagjai tüntetnek az iszlamizáció ellen
A német radikális PEGIDA csoport tagjai tüntetnek az iszlamizáció ellen: „Semmi esélyt ne adjunk az iszlámnak!”
Fotó: Jens Schlueter / Europress/AFP
Jönnek-e a magyar no-go zone-ok?

Ennél kevésbé borúsan látja a helyzetet Tálas Péter, szerinte a befogadó országok integrációs szándékán is múlik, hogy kialakulhat-e szegregáció a többségi társadalom és a migránsok vagy huzamosabb ideig itt tartózkodó menekültek között. A biztonságpolitikai szakember erre most Magyarország kapcsán nem lát komolyabb esélyt, ahogy arra sem, hogy németországi mintára a szélsõségesek támadásokat indítanának menekülttáborok ellen – egyébként szerinte a német földön elkövetett 423 támadás száma önmagában magasnak tûnhet, a beáramló migránsok számához képest egyáltalán nem sok. Ahogy a magyar társadalom is higgadtan fogadta az átvonuló százezreket, dacára annak, hogy alapvetõen elutasító az idegenekkel szemben.
A kvóta az kvóta

Tálas Péter élesen megkülönböztette egymástól a menekülteket és a velük gazdasági megfontolásokból érkezett migránsokat. Mint mondta, elõbbiek esetében egy európai uniós országnak a nemzetközi jog alapján nincs lehetõsége mérlegelni, bár a szakember azt elismerte, hogy a szíriai helyzet felvetheti az évekre is itt ragadó vagy akár bevándorlóként véglegesen letelepedõ menekültek integrációjának kérdését is. Szerinte a menekültek „jobb anyag” az integrációra, hiszen hálásabbak a befogadó országnak, mint a gazdasági bevándorlók, a beilleszkedési problémák Nyugat-Európában is inkább ez utóbbi kategóriát érintik – húzta alá.
Már a görögöknél ki kell õket válogatni

Európa magára marad a megoldással, miközben nem õ robbantotta ki a konfliktust, amely miatt a tömeg megindult – húzta alá Speidl Bianka. Szerinte ugyanakkor humanitárius megoldás az Egyesült Államok bevonása nélkül nem lehetséges. Washington viszont nyilván nem fog zöldkártyát osztogatni az afgán és a szír menekülteknek. A már beérkezett menekültek szûrése esõ után köpönyeg – véli a Közel-Kelet-kutató –, ezt a munkát azelõtt kell elvégezni, hogy elérnék Európát. Ezért létfontosságú a görög határ ellenõrzése, ott kell eldönteni, ki jöhet, és ki nem jöhet.

„Szelektálni muszáj, és ha már így van, akkor azoknak lehet igent mondani, akik nem a jobb élet reményében, hanem tényleg az életüket mentve érkeznek ide.”

Ugyanakkor – legalábbis nyíltan – nem szabad kivételezni a keresztényekkel, nemcsak azért, mert a megkülönböztetés emberi jogi szempontból aggályos, hanem azért is, mert egy-egy ilyen bejelentés nagyobb bajt okoz a Közel-Keleten amúgy is sokszor páriaként kezelt keresztényeknek, mint amennyit használ. Ausztria is komoly kritikákat kapott, amikor ilyen megkülönböztetõ módon fogadott be szír keresztényeket.
Iraki keresztény menekült gyerekek egy bejrúti iskolában
Iraki keresztény menekült gyerekek egy bejrúti iskolában
Fotó: Joseph Eid / Europress/AFP
Ez a baj a kvótarendszerrel

Tálas szerint az a megoldás, ha a kvótarendszernek megfelelõen az újabb és újabb érkezõket arányosan továbbosztják – erre pedig a magyar menekültügyi rendszernek fel kell készülnie, Közép- és Kelet-Európa társadalmainak pedig egyébként is hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a migráció mértéke a menekültek nélkül is növekedni fog. Fontos lenne eljutni valamiféle menekültügyi minimumig az EU-nak is.

Speidl hangsúlyozta, hogy a migránsok áradata még nem állt meg, hajtja õket a média által sugárzott nyugati jólét képe, a felelõtlen politikai kijelentések is – utalt Merkelre –, és a tapasztalat, hogy a Németországban élõ töröknek is nagyon megérte ott dolgozni. Zárójelben tette hozzá, hogy mindezek ellenére még ezt a csoportot sem sikerült integrálni. Azóta viszont megtelt a csónak, és az újonnan érkezõ tömegeknek nem jut majd ekkora tér az érvényesüléshez – fogalmazott. A kvótarendszer ötlete is azt mutatja, nem a migránsok döntik majd el, hova szeretnének menni, nem véletlenül utasította el a magyar kormány ezt a megoldási javaslatot, hiszen még azt sem tudjuk, végül mennyi embert kell szétosztani; amíg nincs itt a számla, nincs min osztozkodni – jelentette ki.
Csírájában elfojtani a vészt

Speidl Bianka egy lehetséges megoldási javaslattal is elõállt: szerinte Görögországnál is messzebb kellene hozzáfogni. Törökország, Jordánia és a függetlenedõ Kurdisztán menekülttáborait kellene – amíg nem késõ – támogatni, de csakis európai szakértõk részvételével, sõt békefenntartói felügyeletével, mert a jelenlegi formájukban ezek maguk is az iszlamizmus melegágyai. Közölt egy kevéssé ismert tényt is: 2014-ben a jordániai Zaatari táborról született egy beszámoló, amelyben elmondták, hogy – miután a segélyszervezetek befejezik a napi munkájukat – napnyugta után az An-Nuszra Front és más terrorszervezetek hangosbemondós dzsipeken toboroznak.
A jordániai Zaatari menekülttábor
A jordániai Zaatari menekülttábor
Fotó: Halil Mazraavi / Europress/AFP

Érdekes, hogy ennek a veszélye nyugaton nem tudatosult, amíg területileg nem volt elég közel a baj, pedig könnyedén elképzelhetõ, hogy ezeket az embereket a terrorszervezetek kiképzik, majd csatlakoznak az Európába tartó migránsmenethez – miközben még papírjuk is van róla, hogy menekültek. Így ezek a menekülttáborok a határok mentén – elsõsorban a nyugati vakság miatt – gyakorlatilag az IÁ és hasonló szervezetek kiképzõtáboraivá alakultak át.
Nem lenne ekkora a baj

Ezért lenne szükséges harmadik fél – például az ENSZ – jelenléte, legalábbis békefenntartói felhatalmazással, hogy megakadályozhassák az iszlamista propaganda terjedését.

Nem elég a pénzt odaadni, hatalmas és jól képzett apparátussal ellenõrizni kell a felhasználását.

Ha a migránsválságra elköltött pénzt az EU kontrollált módon e táborokba irányította volna, biztosan nem volna ekkora a baj, hiszen ha a terrorizmus visszaszorítása mellett emberi körülmények között élhetnének a menekültek, nem lenne ekkora vonzereje Nyugat-Európának sem, és az emberek inkább a közelben várnák ki a háború végét – húzta alá a Közel-Kelet-kutató. Ráadásul a vallási-etnikai villongásokat is meg lehetne fékezni a táborokban, hiszen manapság a nemi és fizikai erõszak miatt majdnem olyan veszélyes egy ilyen menekülttábor, mint a szétlõtt és szétbombázott Szíriában maradni.
Link