Milyen "korrupció"? Az csak máshol van, itt zsidó térnyerésnek lehet nevezni még egy darabig, aztán pedig holokausztnak. "Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése elõtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévõ ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.
Már több szerzõ is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekbõl, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezõségének biztosításához, a meglévõ politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasmûtõl, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékû jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..."



Pécsi Kálmán: Gergényi hasonmása (Magyar Világ,2006. máj.19.)
Avagy végrehajtási jog Kubicsek ingatlanán

Gergényi Péter budapesti rendõr-fõkapitány személyiségét vizsgálva a külsõ szemlélõdõnek az a benyomása támadhat, hogy Gergényi Pétert, valamikor a késõi Kádár-korszakban, donorként használták fel a tipikus, rendszerhû rendõri vezetõ személyének klónozására. Mint közismert, a klónozás egy olyan eljárás, amikor a donor sejtjeibõl mintát vesznek, és a minta felhasználásával, a donorral egyezõ tulajdonságú hasonmásokat fejlesztenek ki, mesterséges úton. Miközben a magyar rendõrség bõvelkedik a fiatalabb nemzedékekhez tartozó tehetséges, magasan képzett szakemberekkel, majd minden megyei kapitányságon találhatunk Gergényi Péter típusú, a Kádár-renzsimbõl hátramaradt õskövületet.

Emlékezzünk Pintér Sándorra, az ORFK egykori vezetõjére, aki a FIDESZ 1998-as hatalomra jutása után a belügyminiszterségig vitte. Ide tartozik dr. Kubicsek András kecskeméti városi rendõr-kapitány, Orbán Péter, az ORFK volt parancsnoka, jelenlegi Vas Megyei rendõr-fõkapitány, Horváth György, a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányság bûnügyi vezetõje, Kiss Ernõ, a Budapest XIII. kerületi Rendõrkapitányság vezetõje, Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságának vezetõje. A nyugdíj korhatárhoz közeli, vagy azt valamivel meghaladott rendõri vezetõk életpályája szinte szó szerint megegyezik. Mondhatni, gyerekfejjel, 17-18 évesen, szakmunkás bizonyítvánnyal kerültek a rendõrség kötelékébe, ahol a legalacsonyabb fokozatról emelkedtek lassan felfelé, miközben a káderképzési tervnek megfelelõen végezték el a különbözõ rendõri tanfolyamokat, majd a rendõr-tiszti fõiskolát. Mindegyik életpályájában közös, hogy valamennyien jogi diplomát is "lõttek" maguknak a "céllövöldében".

A jogi diploma megszerzésében csak Gergényi Péter budapesti rendõr-fõkapitány tekinthetõ kivételnek, akinek még érettségi bizonyítványt sem sikerült szereznie, így a rendõrtiszti fõiskolán is csak egyéni felmentésekkel sikerült diplomát szereznie. Érdemes a részletekre figyelnünk. Az internetes tudósítások nem arról számolnak be, hogy Gergényi Péter elvégezte a fõiskolát, hanem arról, hogy diplomát szerzett. A kettõ között van egy árnyalatnyi különbség. A szakmai karrier tekintetében csak Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-Alföldi Regionális Igazgatóságának vezetõje marad ki a sorból. A szegedi kollégák azt beszélik, Tóth Molnár István már 17 éves kora óta rendõrként tevékenykedett. A rendõri pályafutása alatt megszerezte ugyan a jogi diplomát, mégsem vitte túl sokra. Amikor a rendõrség kötelékében szolgált, környezete nem nagyon kedvelte. A helyi viszonyokat ismerõk arról számoltak be, amikor a létrehozták az APEH bûnügyi igazgatóságait és Tóth Molnár István átkerült az APEH kötelékébe, volt rendõrségi környezete megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy megszabadulhatott a kellemetlen Tóth Molnár Istvántól. Aztán, amikor megszüntették az APEH bûnügyi igazgatóságait és létrehozták a Nemzeti Nyomozó Irodát, annak regionális igazgatóságaival, Tóth Molnár Istvánt áthelyezték a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságához. Ekkor a volt APEH-es munkatársai örültek, hogy megszabadulhattak tõle. Az alkoholizmus valamennyi õskövületre jellemzõ.

Túl vagyunk a választásokon. "Az új parlamentben 190 képviselõje lesz a szocialista pártnak. A Fidesznek minden bizonnyal 141, a KDNP-nek pedig 23 (a két párt még nem állapodott meg véglegesen arról, hogy pontosan hány képviselõ ül majd a kereszténydemokrata frakcióban.) Az SZDSZ frakciója 20 tagú lesz, az MDF-nek pedig 11 mandátum jutott. Az új Országgyûlésnek lesz egy független képviselõje is." tudósított a királyi tévé csatorna egyik hétvégi kiadása. A választások nagy vesztesérõl, Orbán Viktorról annyit érdemes tudni, hogy politikai pályafutása valahol az átkos Kádár-rendszerben gyökeredzik. Aczél György, a Kádár korszak hírhedt MSZMP politikai bizottságának tagja hozzásegítette a névtelenségbõl elõbukkanó Orbán Viktort ahhoz, hogy a magyar származású gátlástalan amerikai milliomos, Soros György alapítványának anyagi támogatásával külföldön is szerezhessen diplomát és a politikai karrierhez akkor már elengedhetetlennek látszó angol nyelvtudást. A "rendszerváltozásnak" gúnyolt '89-es fordulatot megelõzõen Kádár János, az MSZMP fõtitkára, valamint Aczél György, az MSZMP politikai bizottságának tagja tudatosan választotta ki a majdani ellenzéki szerepre a lelkes és tehetségesnek látszó KISZ aktívistákat. Így figyeltek fel és így emelték ki a névtelenségbõl Orbán Viktort is, akinek hithû ifjúkommunista beállítottságáról éppen eleget lehet olvasni.

Tény viszont, hogy a '89-es rendszerváltozás-ként emlegetett fordulat után országgyûlési képviselõként bekerült a parlamentbe, és azóta is képviselõ. Köztudott, hogy csodás politikai karriert és ennek eredményeként csodás egzisztenciális emelkedést tudhat a magáénak, anélkül, hogy valaha is, egyetlen percet is tényleges munkával töltött volna.

Legfõbb támogatója, a munkásõrparancsnokból MDF-es belügyminiszterré, majd Antall József halála után miniszterelnökké lett Boross Péter, valamint jobb keze, Pintér Sándor, akkor országos rendõr-fõkapitány sietett a segítségére. Boross Péter Orbán Viktort bemutatta a Bács-Kiskun Megyei helyi maffiának is. Itt ismerkedett meg Sepsi László dohány-nagykereskedõvel, Flaisz Ferenc érsekhalmi bor- és olajvállalkozóval, valamint Stadler Józseffel. A helyi viszonyokat jól ismerõk szerint Boross Péter belügyminiszter és Pintér Sándor országos rendõr-fõkapitány mellett most már Orbán Viktor is a kiválasztottak közé emelkedett. A helybéli elemzõk véleménye szerint Boross Péter és Pintér Sándor azért szorgalmazta, hogy a Bács-Kiskun Megyei maffiózók is ismerjék meg Orbán Viktort, mert az 1990-es választásokon hatalomra került MDF ekkorra már lejáratódott, érezni és tudni lehetett, hogy a következõ választásokon már nem lehet meghatározó politikai tényezõ. A helyi megfigyelõk szerint, 1992-tõl kezdõdõen, Orbán Viktor magánvagyona is folyamatosan gyarapodott. Egyes beszámolók szerint az AVANTI benzinkúthálózatban, Szajol és Szolnok között legalább 10 benzinkútra tett szert. 9000 hektáros, 40 aranykoronás szántót, legelõt és erdõt szerzett Békés megyében. Nagymaroson, egy kivágott õsgesztenyés helyén pazar kastélyt építtetett. 2000 darabos holstein-fríz szarvasmarha állománnyal rendelkezik és annak ugyanennyi éves szaporulata gazdagítja. Tokaj-Hegyalján szõlõt és feldolgozót szerzett a vissza nem téritendõ állami támogatások kijárása révén. A felcsúti földek is Orbán Viktor vagyonát gyarapítják, amit állami juttatásokból szerzett. A gazdasági felemelkedés az egész Orbán-családot érintette. Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése elõtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévõ ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.

Már több szerzõ is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekbõl, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezõségének biztosításához, a meglévõ politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasmûtõl, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor egykori belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékû jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra.

A fekete vállalkozói szféra bolsevik gyökereit mi sem példázza jobban, mint Dékány István és Csikós József személye. Az Energol ügybõl ismert Dékány István Csikós Józseffel feketézett olajügyben, a '90-es években. Csikós József 1990-ig a BM III-as ügyosztályán, ezredesi rangban szolgálta a Kádár-rezsimet. Most Dékány István a fõ keresztapa Kiskunfélegyházán. Kiskunfélegyházát nyugodtan említhetjük a hazai olajpancsolás egyik meghatározó helyének, hiszen például 2000-ben egy mini olajfinomító mûködésére derült fény, amely 2000. áprilisában felrobbant. A helybéliek szerint az olajfinomítót a helyi jobboldali alpolgármester fia üzemeltette, de erre tényszerû bizonyítékot a Gergényi Péter és dr. Kubicsek András vezette rendõrség soha nem tudott feltárni. Visszatérve Dékány Istvánra, érdemes megemlíteni, hogy az Energol-ügy kapcsán több alkalommal is letartóztatták.

A helyi viszonyokat jól ismerõk szerint 500.000 és 1 millió liter közötti gázolajat hozott Nagykõrösre Romániából és Szlovákiából, a Szlovnaft nevû finomítóból. A gázolajat 6-8 Ft/liter áron hozták be. Számlagyárak által gyártott hamis számlákkal igazolták az olaj eredetét. A vám- és pénzügyõrök elfogadták a valótlan tartalmú minõségi és származási bizonyítványt. A vámosok, a tevékenységükért, 1-5 Ft-ot kértek literenként. Ezért cserébe, azon túl, hogy elfogadták a hamis kísérõ okmányokat, még azt is megtették, hogy az üzemanyaghoz nem keverték hozzá a színezõ anyagot.

A keresztapák a könnyen szerzett energia hordozót aztán 53-55 Ft-ért árulták a kutaknak. Literenként 43 Ft haszon maradt. A haszon egy részét az akkori politikai "elit" tagjai kapták és használták fel piszkos kis politikai üzérkedéseik finanszírozására. Az önmagát politikai elitnek nevezõ piszkos kis társaság köreiben össznépi játék volt az olajpancsolás. Mindenki lehúzta a maga sápját. Ne feledjük, hogy ebben az idõszakban az országban 3.000-nél több tartálykocsi rótta az országutakat, a pancsolt energiahordozóval. A bankokban oda-vissza áramlottak az olajpancsolásból származó adózatlan forint-milliárdok.

A vasutasok elsõbbséget biztosítottak az olajszerelvényeknek. A vám- és pénzügyõrség tagjai és vezetõi soron kívül biztosították a vámügyintézést és elfogadták a hamis származási és minõségi bizonyítványokat, valamint nem keverték a tartályokba a megkülönböztetõ színezéket. Az olajpancsolási lázban a rendõrök is jelentõsen kivették a részüket, hiszen õk biztosították a közutakon az üzemanyag szállító tankerek háborítatlan mozgását. Emlékezzünk azokra az információkra, amelyek a parlamenti olajbizottság vizsgálódásai során számtalanszor felmerültek: a rendõrség vezetõi személyes kapcsolatot tartottak az olaj-maffiózókkal. Emlékeznek még kedves Olvasóink, szemtanúk - és az olajbizottsági jegyzõkönyvekbõl nyilvánosságra hozott vélemények szerint Pintér Sándor, aki az Antall-kormány idején az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõje, az Orbán-kormány idején pedig belügyminiszter volt, rendszeresen, személyesen vette át az olajmaffiózóktól a politikusok részére szánt fekete pénzeket.

Gergényi Péter, a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság egykori vezetõje, a jelenlegi budapesti rendõr-fõkapitány ugyancsak személyesen kapcsolatot ápolt az alvilág kiemelkedõ képviselõivel. A rendõrség helyzetét jól jellemezte Labanc Ferenc, a Kattani-csoport egykori vezetõje. Mint emlékezetes a rendõrségen belül létrehoztak egy különítményt az alvilág és a politikusok közötti kapcsolat feltérképezésére. Végül is nem értek el eredményt, mert amikor érdemi információkat tártak volna fel, munkájukat politikai körök leállították. Egy rendezvényen Labanc Ferenc a mai magyar rendõrségrõl alkotott véleményét az alábbiak szerint foglalta össze: "a rendõrség állapotára jellemzõ, hogy a rendõrség megragadta a pénzt és nem hajlandó a karmai közül kiengedni." Valószínûsítem, hogy Labanc Ferenc a rendõrségnek nem csak az olajpancsoláshoz való kötõdését, hanem a drog-, a fegyver- és emberkereskedelemben, valamint a prostitúcióban való tevékeny közremûködését is sérelmezte.

A bûnüldözésre hivatott szervezetek: a rendõrség és az ügyészség pontosan tudta, melyik politikai erõ hogyan veszi ki a részét az olajpancsolásból. Mégsem léptek fel hatékonyan. A Legfõbb Ügyészség vezetõje, dr. Györgyi Kálmán, majd dr. Polt Péter és a Fõvárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetõje, dr. Túri András minden erõfeszítése arra irányult, hogy az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság által feltárt tényeket és iratokat eltüntesse. Az olajpancsolás nyilvánvalóan nem a sajtó által maffiózónak kikiáltott "flajsz ferencek" és "stadler józsefek" egyéni akciója volt, hiszen elszigetelt helyi szinten ezt nem lehetett bonyolítani. Az olajpancsolás nagybani ûzéséhez nyelveket beszélõ kereskedelmi bonyolítók kellettek, akik a külföldi szállítókkal tárgyalták meg az üzlet részleteit. Jól képzett ügyintézõkre volt szükség, akik megrendelték, kifizették és okmányokkal látták el a szállítmányokat.

Az önmagát politikai jobboldalnak tekintõ politikai csoport, az MDF-FIDESZ nevével meghatározóvá vált döntéshozó klikk ugyanúgy kivette a részét az olajpancsolásból, mint a kommunista gyökerektõl mind a mai napig elhatárolódni elmulasztott és önmagát szociáldemokratává kisárgított vérvörös posztkommunista csoportosulás. Az olajpancsolásból mindegyik politikai párt kivette jócskán a részét. Eredetileg az MDF saját magát kívánta gazdagítani az olajpancsolás lehetõvé tételével. Bevezette az energiahordozók forgalmazásának liberalizálását.

Az MDF egyik meghatározó személyisége, Lezsák Sándor, szûkebb hazájában, Lakitelek mellett folyt az olajpancsolás. Az MDF által a palackból kiszabadított szellemet aztán már nem lehetett megállítani. A "rendszerváltozásnak" hazudott politikai válságból lassacskán magához térõ MSZMP utódpárt, az MSZP, a régi gazdasági kapcsolatrendszerét, valamint a volt titkosszolgálati ügynöki infrastruktúrát felhasználva vérszemet kapott, és maga is beszállt az olajüzletbe. Amikor már mindenki az olajból próbált meggazdagodni, az MSZP leállította az olajszõkítést és bevezette a halasztott vámfizetés rendszerét.

Az MSZP-SZDSZ kormány alatt csak az foglalkozhatott olajkereskedelemmel, akinek a szocialista vezetésû gazdasági minisztérium a halasztott vámfizetési engedélyt kiadta. Mindegyik politikai brancsnak megvolt a meghatározó olajpancsolási technikája. Az 1990 és 1994 között hatalmon volt MDF rögtön a hatalomra kerülése után liberalizálta az olajpiacot. Magánimportõrök sefteltek az üzemanyaggal és erre az idõszakra volt jellemzõ a gázolaj szõkítése, vagy az a gyakorlat, hogy a megvásárolt vám- és pénzügyõrök nem keverték a színezéket az üzemanyaghoz. Erre az idõszakra volt jellemzõ az Energol-ügy, a Transelektro-ügy, Kordax-ügy és ebben az idõszakban tevékenykedett a korábbi számainkban jelzett, Dávid Ibolya MDF-es pártelnök nevéhez kötõdõ Zsibex Kft.

A korszak meghatározó személyiségei az MDF-es belügyminiszter, majd miniszterelnök, Boross Péter, valamint az ORFK akkori vezetõje, a késõbb FIDESZ-es belügyminiszterré lett Pintér Sándor volt. Horn Gyula szocialista kormánya 1994. nyarán lépett hatalomra. Az volt a célja, hogy az addig zavartalanul garázdálkodó és alapvetõen az MDF érdekeltségébe tartozó olajmaffiózókat kiszorítsák az olajpiacról. A volt pufajkás, az 1956-os forradalom vérbefojtásában kiemelkedõ érdemeket szerzett Horn Gyula miniszterelnök, bevezette a halasztott vámfizetést. Az 1994 és 1998 között hatalmon volt Horn-Kuncze kormány új technikát vezetett be az olajbûnözés zavartalan folytatására. 1994 nyarára már tömegessé vált a gázolaj szõkítése, ezért a politikai ellenfelek kizárására új jogszabályi környezetet teremtettek. Már nem volt szükség az üzemanyag savazással történõ szõkítésére.

A szocialista-szabaddemokrata kormány megszüntette a háztartási tüzelõolaj és a gázolaj közötti árkülönbözetet. Az olajjövedelem megszerzésének technikája a halasztott vámfizetés volt. Importálták a gázolajat, levámolta az importõr, de nem kellett azonnal a vámot befizetnie. Mire elérkezett a fizetési idõpontja, az importõr céget eltüntették. Hogy mire volt mindez jó? Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség akkori parancsnoka csak a hatalomra jutott, az önmagát politikai elitnek nevezõ posztkommunista hatalmi kör által kiválasztott cégek részére engedélyezte a halasztott vámfizetés kedvezményét. Az MSZP pénztárnoka, Karl Imre gyûjtötte be az extraprofitot azoktól a cégektõl, amelyek részére Arnold Mihály vámparancsnok engedélyezte a halasztott vámfizetést. A halasztott vámfizetés idõszaka 1997. december 31. napjáig tartott. Addigra már olyan méreteket öltött a költségvetés hiánya, hogy tarthatatlan volt az állapot. 1998. nyarától új politikai erõ került hatalomra.

A FIDESZ-MDF kormány uralkodásának elsõ idõszakában sem kívánt a politikai "elit" lemondani az üzemanyag forgalmazásból származó adózatlan, ezért fekete extraprofitról. Bevezették hát a kõolajszármazékok segédanyagainak importját. Ezek olyan vegyi anyagok voltak, amelyek csak egy komponensben különböztek a gázolajtól. Rozsdagátló olajként, extra könnyû fûtõolajként, könnyû-mûszerolajként, pakuraként vagy félkönnyû olajként importálták a gázolajat, amelyet aztán kamionok, traktorok hajtására, illetve a mezõgazdasági üzemek szárító berendezéseinek üzemeltetésére, valamint ipari ingatlanok fûtésére használták. Az idõszak 2001 nyaráig tartott.

A Pallag László által vezetett parlamenti vizsgáló bizottság munkája nyomán már mindenki az olajpancsolásról beszélt, ezért lezárult az olajpancsolás mesés jövedelmeinek idõszaka. A robbantásos merényletek egy részének hátterében az húzódott meg, hogy az MSZP-SZDSZ kormány bevezette a halasztott vámfizetést. Leszûkült az olajpancsolás lehetõsége, mert csak azok a gazdasági szereplõk kapták meg a vámhalasztási kedvezményt, akiknek a Vám- és Pénzügyõrség akkori parancsnoka, Arnold Mihály azt engedélyezte. Természetesen ezek az MSZP-s politikai döntéshozók holdudvarához tartozó vállalkozók voltak. Akik nem jutottak hozzá a megfelelõ engedélyekhez, már csak brókerek lehettek a rendszerben. A brókerkedéssel viszont már korántsem volt olyan jövedelmezõ az olajüzlet, mint akkor, amikor maguk állították elõ a szõkített üzemanyagot. Míg a szõkítés idõszakában literenként 40-50 Ft volt az adózatlan extraprofit, a brókerkedéssel már csak legfeljebb literenként 5 Ft-ot lehetett kaszálni.

Az MSZP-n kívüli politikai erõk holdudvarához tartozó bûnözõi körök nem jutottak hozzá a hõn áhított húsosfazékhoz, ezért elkezdték egymást robbantgatni. Olyanokat robbantottak fel, akik vámhalasztási engedéllyel rendelkezõ cégnek voltak tulajdonosai. Göncz Árpád köztársasági elnök mindhárom olajpancsolási idõszakból és technikából kivette a "nyereségét". Amikor Göncz Árpádot Mádl Ferenc követte a köztársasági elnöki székben, Göncz Árpád legfõbb segítõjét, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnokát, Arnold Mihályt is menesztették, és helyére ültették a brüsszeli döntéshozók bábját: Nagy Jánost, aki mind a mai napig betölti a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnokának tisztségét. Már a választások elõtt több elemzõ is megfogalmazta azt a véleményét, teljesen mindegy, melyik politikai erõre szavaz a választók többsége. Úgyis az lesz, hogy a tolvajok maradnak hatalmon. Az OVB által kihirdetett végeredmény igazolta a borús várakozásokat.

Forrás: https://www.facebook.com/titkolthirek/posts/339086689518445
Link