Kaptam:"Olvastam életrajzodat és írásodból is. Gondolom, a mellékeltet Te is szívesen olvasnád. János"

Ki vezette, ki irányította a magyar forradalmat,
ki volt a forradalom vezére ?


A visszaemlékezést megkönnyíti az, hogy életemben akkor elõször, s az eddigiek szerint akkor írtam utoljára, nap, mint nap, naplót.
Úgy sejtettem, ezek a napok nem csupán a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentõs, s talán a távoli jövõt illetõen, döntõ napjai lesznek.

Így kezdtem néhány évvel ezelõtt. Ma úgy érzem, - a menekültekre gondolok, - megint kellene írni, naplót!
_

Október vége felé többször is keresett lakásomon Harsányi László, volt tanítványom, de nem talált otthon, hiszen a forradalom napjaiban „illett” az utcán tartózkodni. November 3-án délelõtt üzenetet is hagyott, hogy sürgõsen jöjjek a Parlamentbe, s jelentkezzek az 1-es kapunál. Várnak!

Ott töltöttem a magyar Parlamentben az egész éjszakát, készítettük a rádió következõ napi mûsorát.

46 oldalas naplóm alapján (mely ellenõrizhetõ dokumentum, a Történeti Hivatal õrzi!) visszatekintésem tárgyilagosabbnak tekinthetõ, mint a 40-50 évvel késõbbi visszaemlékezések.(Hangsúlyoznom kell, hogy sok „ forradalmárral” ellentétben, nem voltam sem párttag, sem tagjelölt.)

Harsányi László („Laci”, így emlegetem naplómban) mindig Tildy Zoltánnal, a Magyar köztársaság volt ( 1948. július 31-ig. ) elnökével tárgyalt, s aki a forradalmárokkal együtt már a parlamentben tartózkodott. Tõle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor egy feladathoz jóváhagyás kellett. Ez akkor nem tûnt fel nekem, pedig olyan ügyekrõl volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelsõ engedély szükséges. Tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. Laci mégis „Zoltán bácsihoz” fordult.
Ennek az a magyarázata, hogy már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a kormány által november 1-én bejelentett szabad választások után a Kisgazda párt alakít majd kormányt. Tehát Tíldy pártja. Az egész országban természetesen mindenki erre gondolt, hiszen még Kádár is ezt nyilatkozta:
„ ...kis párt leszünk, de becsületes !”

Nagy Imre is gondolt erre.
Nagy Imre nem volt a több-párt-rendszer meggyõzõdéses híve. Erre a következõ dokumentum vet fényt:

Harminc évvel késõbb, 1986. december 5. ill. 6-án a volt Petõfi-körösök a magyar forradalom témájáról tanácskozásokra jöttek össze Budapesten. Ott hangzott el Kis János hozzászólásában a következõ :

„ Gimes / Miklós/ szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erõsen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédrõl van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának, a magyar nép Mindszentyt választaná. Mire Gimes azt válaszolta volna: Ha a magyar nép Mindszentyt akarja, akkor Mindszentyt kell kapnia.”
/Idézet a tanácskozás jegyzõkönyvének 86.oldaláról. A tanácskozáson Rácz Sándor is részt vett!)

További érvek:
A marxista elmélet szerint a többpártrendszerû szabad választás a tõkés társadalom elavult jogintézménye, s tudjuk, hogy Nagy Imre ennek a világnézetnek volt odaadó híve. Ha ezzel a világnézettel nem értett volna már egyet, bejelentette volna kilépését a Pártból.

Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesültek a forradalom 23-án megfogalmazott legfontosabb követelései, már nem Nagy Imre, hanem Tildy döntött a magyar parlamentben:

A Varsói Szerzõdésbõl való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, s a több párt-rendszer. - Ez mind a Kisgazda-párt beállítottságára, így Tildy politikai programjára utal.

A rádióadásokról kiadott gyûjtemény szerint még Maléter is november elseje után fõleg Tildyvel tárgyalt. Csak kinevezését köszönhette Nagy Imrének.

Nagy Imre bizonytalansága, tétovázása feltûnhetett Andropov nagykövetnek is, mert november 1-én ezt táviratozta Moszkvának Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról:
(Az 56-os Intézet egyik kiadványa közli.)

„Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre ? Mintha jóváhagyását várná
tõle !”

Ez a furcsa szöveg nem tûnt fel eddig még senkinek ?

Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak gyõzni a magyar választásokon!
Nagy Imre is! Csak Andropov nem ?

Persze Andropov tudott mást, olyat, amit még egy amerikai elnök sem tudott, azt tudniillik, hogy a katonai beavatkozást akkor már eldöntötték Moszkvában s nem lesznek szabad választások Magyarországon.

Így tehát csodálkozásával és táviratával lerögzítette, dokumentálta, hogy a szovjet vezetõi már november elseje elõtt elhatározták az agressziót !
/A történelmi felelõsségre vonásra, s új történelmi következtetésekre és kártérítés követelésére adhatna ez lehetõséget./
_

Nagy Imre a magyar forradalomban:
Az elsõ napokban a felkelõkre lövetett, statáriumot rendelt el, de tárgyalásokba bocsátkozott a forradalmi csoportokkal s a szovjet csapatok kivonulásáról. A november elsején általa kihirdetett konkrét politikai program azonban már Tildy Zoltántól vagy még inkább Bibó Istvántól eredhetett. ( Legalábbis november 3-ának éjszakáján Bibó Istvánnal folytatott beszélgetésembõl erre következtethetek. )

Megítélésem szerint tehát:
Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezetõ személyiségei között emlegetni helytelen. Õ nem volt forradalmár, elvei és életútja révén nem is lehetett az. Kihirdette ugyan meggyõzõdése ellenére a többpártrendszert, de november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok egyikének követségére menekült, hanem politikai beállottságának megfelelõen az egypárt-rendszerû Jugoszlávia nagykövetségétõl kért menedékjogot.

Nagy Imre nem volt forradalmár, nem volt a magyar forradalom vezetõje, de a forradalom alatt gerinces magyar emberré vált, s így lett õ is a forradalom áldozata.
/ Arra is gondolhatunk, hogy az elvtársak között mindig is dúló könyörtelen konkurencia
egyik vesztese lett szegény./

Kit tisztelhetünk, ünnepelhetünk a magyar forradalom vezéreként? Nagy Imre szavai szerint Mindszentyt !
Ezzel egyet lehet érteni, miszerint a magyar nép szellemi, erkölcsi útmutatója és vezére már 1948 óta Mindszenty József. Ezt igazolja a hercegprímás november 3-án mondott történelmi beszéde is, melyben azokat az elveket fogalmazta meg, melyeket a magyar nép forradalmában követett. De Mindszenty október 23-án még börtönben volt, s a forradalmárok szabadították ki onnan október 31-én.

Ki volt hát a magyar forradalom vezére irányítója, szervezõje?
Erre a kérdésre azt válaszolnám:

Mindazok a (részben mai napig is névtelen ) magyar hazafiak, akikben az emberek többsége megbízott, mert értettek szakmájukhoz, rátermettek voltak s akiket a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok élére választottak.

A történelem ilyen választást, ilyen országos méretû választást, még nem ismert. Ez olyan országos választás volt, amiben minden választó polgár személyesen is ismerte azt, akit megválasztott.

Útmutató, bölcs tanács lehetne ez számunkra, mindannyiunk számára is ebben a mai vészjósló világban!

Hogyhogy? Hogyan lenne ez lehetséges ?

1956. október 24-tõl természetesen nem pártok jöttek létre , hanem kisebb csoportok alakultak s azok megválasztották a vezetõségüket, vezetõiket, A munkahelyen például a munkástanácsokat (elnököt, titkárt), a lakóhelyen a lakók megbízottait, (például ott, ahol én laktam, a Várfok utcában tömbmegbízottat). Kisebb városokban, községekben, ahol mindenki ismerte a helybélieket, a falubélieket, ott meg forradalmi bizottságokat, forradalmi bizottmányokat választottak.
Ezek a megválasztott vezetõk, ill. küldöttei, megyei, majd országos szinten találkoztak Budapesten vagy más városban, s megegyeztek együttmûködésükben, kapcsolatban maradtak, támogatták a felkelõket, támogatták a forradalmat s mindenek elõtt kielégítették az ország életfontosságú szükségleteit.( Ezért az országos sztrájk meghirdetése ésszerûtlen volt. A megalakult közösségek nem szakszervezetek voltak, hanem munkaközösségek.)

Minden ideológia, társadalmi elmélet, tudományos terv, program nélkül jött mindez létre.
Mert szükség volt rá! Mint árvíznél, természeti katasztrófáknál.
Azért mert a lakosságnak szüksége volt élelemre, közszolgáltatásokra.
A kinevezett kommunista vezetõk október 23 után nem mertek bejönni munkahelyükre, így történt meg a csoda, hogy minden munkahelyen megválasztották a vezetõket, mert irányításra minden közösségben, fõként munkaközösségben feltétlenül szükséges.
.
A forradalom követelései végül is gyõztek. Nem utolsó sorban éppen ezért. Rend volt.
November elseje tehát a forradalom gyõzelmének napja.

A rendõr meg eltûnt Budapest utcáiról. A rendfenntartó erõ a lakosság lett, azaz a különbözõ csoportokba tömörültek tagjai, akik tudták, hogyan kell viselkedniök,s fenntartani a rendet.
Az utcán is, ha nem is voltak csoportjuknál, közösségüknél, de mindenütt azt képviselték, annak feltétlen törvénytisztelõ magatartását.

„Tömeg” ilyen nem is volt. Nem létezett. Magyarok voltak. Magyar emberek
Létrejött az országos parancs:

ÕRÍZZÜK MEG A FORRADALOM TISZTASÁGÁT!

Senki sem merte megszegni.

November elseje, a gyõzelem napja után mindannyian készültünk a szabad választásokra.
Ezekbõl a független csoportok akaratából, támogatásával születtek volna meg, álltak volna össze a pártok vagy hasonló csoportok , melyeknek persze felépítése kötelezõen demokratikus.

Megszületett volna hát a történelmi csoda, hogy országgyûlési választásokon minden ember, minden választópolgár személyes ítélete , véleménye, akarata ( a többség elvét követve) alapozza meg az ország döntését.

Kié legyen hát a hatalom?
Azoké, akiket választottunk és nem másé, valóban nem másoké, nem egy nagyhatalomé, nem egy másik, gazdagabb országé, nem a pénzé, azaz a nagytõke tulajdonosáé, hanem azoké legyen, akiket mi választottunk.*
-

És ki a magyar forradalom hõse?
A magyar nép!
És általa megválasztott vezetõi voltak a forradalom irányítói, vezérei!

De azok, sajnos, mártírjai is lettek.!
Mert a szovjet kegyelmébõl országunkra nehezedett, 36 évig pusztító gazdasági és politikai diktatúra õket tartotta legerõsebb, legveszedelmesebb ellenségének,
Egészen a rendszerváltásig szigorúan számon tartották õket.
Õk aztán e „vidám barakkban” ezért nem is „érvényesülhettek”.


Illõ lenne, ha a hivatalból ünneplõk összeállítanák listájukat, hogy hálával, szeretettel és tisztelettel mindig emlékezhessünk rájuk.

Mi és a magyar történelem.


Rõczey J. János

EU, Weltzlar, 2015. november 4.

* Emberi társadalmat úgy építsük fel, mint egy középkori katedrálist, alulról felfelé!
És nem felülrõl, mint ma, erõszakkal, pénzzel!
• Dc

• Utószó:
• „Report of the Special Commitee on the Problem of Hungary.“
•
(Az Ensz különjelentése, amit a közgyûlés 1957 szeptemberében nagy többséggel elfgadott, jóváhagyott.)
•
•
• /Csak németül közlöm, mert a magyar kiadás nincs már birtokomban.)
„Der Untersuchungsbericht der Vereinten Nationen.
Die Schlussfolgerung des UN-Ausschusses 785.(7):
• „...Nagy Ministerpräsident .... nie …..tatsächlicher Führer war.“ “
•
• ( Nagy Imre soha sem volt valójában a forradalom vezére, vezetõje.)