Bejelentkezés
Figyelmeztetés a „közszolgálatban” tevékenykedők számára, melyet ajánlott mélyen a lelkükbe vésni!
Címzettek, "közszolgák"!
Elindult a nemzetellenes elemek aktív kiszűrése a rendszerből. A beépült idegen zsoldosok - Soros György, Izrael, USA ... - ügynökeinek kiemelése a közegből. De túl ezen a megfélemlített, korrupt és alkalmatlan közhivatalnokok helyes útra terelése is aktívabb fázisba kerül. Isten útjai kifürkészhetetlenek! Judapestből Budapest lesz, Új-Izraelből Magyar Királyság! Veletek, vagy nélkületek, ha kell ellenetek, de akkor is értetek, ha nem értitek! Link
Posta Imre
Előzmények (Kalocsa társadalmi fórum - Kalocsa 2019.10.19.) ahová a meghívás ellenére nem jöttek el az érintett „hivatalnokok”.
Link
Link
Link
Link
Link
A fórumról képi és hanganyag, mely különösen figyelemre méltó lehet!
Link
Link
Link
Link
Szólunk, mert immár az események mellett nem lehet szó nélkül elmenni…
Már sok éve termeli ki magából egy cionista körökhöz tartozó, szabadkőműves összeesküvés, amely klerikálisnak mutatkozó, a „hivat-állnokokat” egy cionista körökhöz tartozó szabadkőműves összeesküvés, mely klerikálisnak mutatkozó, de valójában az „egyházzal” egy füst alatt emberiségellenes cselekedetekre hajló politikai irányvonalát tekintve az „új világrend” bevezetésén szorgoskodik.
Látszólag ellentmondásos tevékenységet folytatva a közhatalomba politikai pártok feletti síkon beépülve, de azokat használva ki a titkosszolgálatok égisze alatt hajtja végre a tervet.
A magyarok esetében a genocidumot. Fidesz, MSZP, Jobbik... - egyre megy, mind egy szálig nemzetidegen befolyás alatt áll - közvetlen irányítással működve játszatja el a „demokráciát”.
Most éppen „illiberális” módozatban haladunk az autokrata Magyar Királyság kétkamarás rendszere felé, csak zsinagóga-központú irányítással. A sikeresen kiiktatott, a rendszerrel tönkretett magyarokat lecserélve a magyartól idegen mentalitású és szándékú néptömegekre. Pontosabban, olyanokra, akik rasszként magukra nem magyarként tekintenek, de élősködve a „magyar” felségjel „védelme” alatt árasztják el belső „ellenségként” az „országot”. Mindezt az önök tudtával és aktív támogatásával tehetik meg.
Nos, aki ezt még a hivatalokban nem látja, az már haza se menjen onnan! Hazaárulók lennének, tettetett vakságuk okán?
De zajlik egy másik „program” is a cionisták tervével „összemosva”, és ez az érdekesebb kérdés az önök számára, nem az, hogyan asszisztálnak pl Izrael lakosságának Magyarországra telepítéséhez. Még ennek a liberalizált, korrupciós mechanizmussal, párt és faji alapon válogatott közigazgatási apparátussal teletűzdelt struktúrának is ismerős kell, hogy legyen a saját Btk.-ja. Ajánlom újraolvasásra és értelmezésre!
Hazaárulás
Jogos védelem
Végszükség...
A magyar nemzet, magyar család, magyar ember (nem azonos a magyar papírossal rendelkező szavazóbirkával) életének, jövőjének védelme, még ha ebbe önök közül sokan bele is kell pusztuljanak! Persze csakis demokratikusan!
Nem a rendőröknek nevezett egyenruhás zsidó-maffia behajtóknak szól csak az alábbi oktató jellegű írás, hanem mindenki másnak is! Jegyzeteljenek!
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.
Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.
A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.
Számítanak rátok.
De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.
Számíthattok rájuk.
Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.
Minden jót kívánok Nektek.
Dr. Szakál Antal összefoglalása is rámutat a torzulásokra.
„1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:
A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.
Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.
Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.
Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.
Idáig egyértelmű.
De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?
Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.
Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó.)
A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.
A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól!
Sőt!
Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.
A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.
De lassanként megteremti az igényt.
Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.
Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.
Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.
A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)
A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.
2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások
Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.
A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.
(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)
A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve.
Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.
Kiválasztódnak közületek.
Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni.
Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást.
Az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik
A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.
Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.
(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg...)
Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz!
A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.
A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.
Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.
A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.
Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.
Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.
A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.
Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.
A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)
Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.
A jogorvoslati fórumrendszer –
működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.
Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz.
Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó.
A következőben nézzük leglényegesebb jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.
4. A parancs
A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs:
meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek.
Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei.
A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak.
Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
5. Az állam és végrehajtók viszonya
Fordulat állt be az állam és a végrehajtók viszonyában is.
Az eddig bevett gyakorlat az volt, hogy a hatalom a nemzettudaton, hitbéli vagy ideológiai meggyőződésen keresztül megszerezte, és ezzel egy időben, vagy e-helyett, valamely juttatásokkal gyakorlatilag megvásárolta a végrehajtók hűségét.
Mostanra a nemzettudat, a hit és az ideológia is elfogyott, és nem áll rendelkezésre a
végrehajtók megvásárlásához szükséges összeg sem, hiszen azt pont az ő asszisztálásukkal
lopták el a hatalmasok a közösből, ezért új módszert kellett választaniuk.
Felismerték, hogy ha ők tartoznak nektek, akkor elég nehéz tőletek az ő érdekeiket szolgáló
- emberi, állampolgári, szakmai meggyőződésetekkel esetleg ellentétes - magatartást elvárni
tőletek, ezért jobb, ha ti tartoztok nekik.
A béremeléssel és állami kezességvállalással támogatott eladósításotokat követően, a
jövedelmeteket apránként csökkentve, már csak a folyamatos rettegésben tartásotokról
kell gondoskodniuk – ezt megoldják az eltérített illetményekkel jutalmazott vezetőitek - és
morogva bár, de mentek arra amerre gazdáitok a gyeplőt húzzák.
Beköszöntött az adósrabszolgaság legújabb kora.
Szívetek szerint élethosszig valakikhez tartoznátok, e helyett mire eszméltetek, már
életfogytig valakiknek tartoztok.
A ti lábatokon is csörög a bilincs, tudom. Csak tőletek nem azt várja a gazda, mint a többiektől, hogy szótlanul húzzátok az igát, hanem hogy betörjétek a száját annak, aki tiltakozni mer…
Ha mégsem tennétek, amit elvárnak tőletek, megfenyítenek, kirúgnak vagy mentek a
börtönbe.
Gondolom feltűnt, hogy helyettesítésetek a törvény módosítása óta megoldható
külföldi rendfenntartók alkalmazásával. Kérdés milyen egyenruhában verik majd szét a
népet? Sajátjukban (abból szabadságharc lenne), vagy jut nekik is az új bevetési ruhából,
amit most kezdenek el nektek tömegével gyártani? Ha jut, akkor senki el nem hiszi nektek,
hogy nem ti voltatok.
Ha még nem lenne elég, akkor azon is eltűnődhettek, vajon mi célt szolgál az, hogy
közvetlen politikai irányítás alá vonnak fegyveres kapacitásokat, amelyeket jutalmaznak
és felszereléseiket tökéletesítik, míg a rendőrség napi finanszírozási gondokkal küzd. A
kormányzati kommunikáció szerint ők kiválóak (ami érthetetlen, mert tegnap még együtt
dolgoztatok és még nem volt lehetőségük megkiválósodni, úgyhogy akkor te is az vagy, vagy,
az állítottakkal ellentétben ők sem azok), rólatok meg az járja, hogy buták, hazudozók és
agresszívak vagytok, emiatt kell semmisségi törvényt hozni, és egyébként is túl korán akartok
elmenni nyugdíjba.
Ez van.
Bajban vagytok.
De egyre többen ébredeznek közületek.
Misem bizonyítja jobban, minthogy tavaly a rendőrtisztek avatásán, a miniszterelnök fontosnak tartotta elmondani, hogy a közrend és a közbiztonság szavatolása az állam első számú feladata, és ezt semmilyen félkatonai szervezet nem vállalhatja át, és akik a fegyveres testületek állományából ebbe az irányba hajlanak, azok dezertőrök.
Miért mond egy ilyen beszédet?
Mert egyre többen vannak ilyenek…
De mit is mondott ezzel tulajdonképpen? Mit akarnak vállalni ezek a szaporodó számú
félkatonai szervezetek?
A közrend és a közbiztonság szavatolását.
Miért akarják átvállalni?
Mert azok az állami szervek, amelyeknek ezt kellene biztosítaniuk, nem működnek, és ezzel
kikényszerítik az 1. pontban írt közösségi önszerveződést.
Ezek után miként ítéljük meg azoknak a magatartását, akik a fegyveres testületek állományából ezen szervezetek irányába hajlanak?
Dezertőr??? Az???
De akkor hogyan ítéljük meg azoknak a magatartását, akik továbbra is fenntartások nélkül
végrehajtják a fentről kapott politikai utasításokat, és nem a közrend, illetve a közbiztonság
javításán fáradoznak? Talán kollaboráns???
Az!
Mire számíthatsz a közeljövőben?
Világszerte egyre többen megértik, hogy semmi nem áll annak útjában, hogy a hatalmat most bitorlókat elkergessék és valami új építésébe kezdjenek.
Nézz szét magad körül!
A most ismert világ széthullik körülötted. Közhelyszerű, de már tényleg semmi nem az, aminek látszik.
A racionalitások kora lejárt, az intuíciók korába léptünk. Figyelj, mit súg a lelkiismereted, ösztöneid mit diktálnak, mit érzel?
Ez most alapvetően más lesz, biztonsági öveket kérem kikapcsolni…
postaimre - 2010 12 21 ¦ 17:44:30 · 21 hozzászólás · 463188 megnyitás ·
https://ch-serverhosting.com/postaimre/news.php?readmore=1097
Röviden felvázolom a „közjogi helyzetet”. A magyar nemzet egy fiktív, a cionisták kezében a faji keveredés eszközévé tett, nemzetgyilkos és országvesztő kifejezés lett. Most mindenre, ami nemzetellenes azt mondják „államilag”, hogy „nemzeti”. Mi ezt értjük. Tudjuk, milyen féreg rágja a nemzet valódi csonka testét és készen állunk azt eltaposni. Önök nem a „nemzet”. Önök a cionista nemzetáruló paraziták védelmi bázisa, a „KÁPO” a koncentrációs lágerben, a pénzbeszedők, verőlegények, a terror eszközei. Meg vannak etetve törvényekkel és rendeletekkel, jogszabályokba bugyolált maszlagokkal, melyeket azokkal szemben használtat a regnáló cionista rezsim, aki számára aggályos, a bűnözőkkel szemben nem csak elnéző, hanem kifejezetten politikust, rendőrt, ügyészt, bírót és üzletembert, közigazgatási „szakit”, jogászt farag belőlük. Látjuk. Nem bízunk önökben és erre a bizalomvesztésre rég rászolgáltak. De itt nem lehet megállni, mert ezzel még nincsenek lefejezve. Lassan a nyegleségük, pofátlanságuk fizikai ellentámadást provokál ki, mely nyilván nem fog tetszeni, mert önök kapják majd a lincselést, nem a „gazdáik”, akikre hivatkozva a parancsokat végrehajtják. Azok elszelelnek, amit érzik, hogy jön a vihar. Mi kell még, hogy történjen, hogy észhez térjenek?
Úgy vannak vele, hogy egy-egy „ügybe” keveredett és nevesített „közszolgát” (köztünk szólva: patkányt) a vezetőség háttérbe tesz és előre helyez egy frisset, egy még ostobábbat, boxzsáknak, had pereljünk vele? Tudjuk jól, hogy önök nem alkalmasak semmire. Fizetés nélkül a seggüket meg nem emelnék a „közjó” érdekében. Elbizakodottak. Úgy gondolják a járőrkocsi mindig ott lesz és nem azért, hogy önöket verjék bilincsbe és kocsikáztassák meg egy hosszabb átnevelőtáboroztatásra az épen frissen felépített valamelyik orbánisztáni stadionba.
Tévednek. Gyávák és ezért tévednek!
Ahogy látom az „ébresztő program” erős ráhatással megy Európa szerte.
„Allah megveti a gyávákat” - írja a Korán. Egy talmudista zsidó számára (magyar, lengyel, francia, orosz...álca-bőrkötésben) nem biztos, hogy ez most a legjobb üzenet.
Rossz hír ez Önöknek is, kedves „hivatalnokok”. Szittya magyar virtus éled és bizony igen rövid népi bírósági ítélkezésnek nézünk elébe. Nem mindig leszünk ennyire beszédesek és fegyvertelenek. El kellene gondolkozni az életük értelmén, sürgősen!
Hogy lehetne önöket jobb belátásra bírni anélkül, hogy vér folyjon?
Képesek ezen elgondolkozni?
Csináljunk csendes ellenállást? Gandhisan? Jól hangzik, de ott sem jött be. India a mai napig angol gyarmat, csak nem verik nagydobra. Anglia meg Rotschildé. Magyarország meg „Sorosé” (na jó ez nem egészen így van, mert már Kína és Oroszország is igényt jelentett be az Izrael által felvásárolt egykori magyarok, egykori országára.)
Ezt a hitvánnyá tett kesze-kusza agyú „magyar” népet, ahol a magyar már csak nyomokban fedezhető föl egyesek hozzáállásában, cselekedeteiben, mentalitásában, Isten és Igazság szeretetében, hogy lehet észhez téríteni anélkül, hogy a cionista dörzsölné a markát a zsinagógában, hogy megint egymás ellen vonulunk?
Judapest legyen példa! Közeleg valami olyasmi, amivel nem fognak tudni mit kezdeni! Elszámoltatás…
Nem. Nem vagyunk anarchisták.
Tudjuk, tiszteljük és betartjuk a törvényt. Az egyetemes és emberi törvényeket egyaránt.
Ám rá kellett jönnünk arra, hogy mára már mi lettünk a törvény, nem holmi bugris, korrupt és erkölcseiben teljesen lezüllött, politikusnak előadott csürhe, melyeknek a gazdái mind egy szálig idegenek: Schwartz Györgyök, Rotschildok, Rockefellerek, Fuggerok…, mert biza ők az Önök gazdái, munkaadói és persze félelmeik táplálói.
Segíteni szeretnénk.
Ha nem hagyják - márpedig nem fogják - akkor kénytelenek vagyunk megszervezni saját közigazgatásunkat, rendvédelmünket és természetesen ennek következményei lesznek.
Minden törvényes eszközzel felléptünk már a törvénytelenség ellen, amit a „rend fenntartásának” látszata alatt mímelnek.
Maradt a Végszükség.
Katonák vagyunk. Tudjuk mit jelent a fegyver. Tele van vele az „ország” és a világ, csak azt várva, hogy mikor indulhat meg a leszámolás, vagy épp az elszámolás és elszámoltatás.
Jól gondolják meg hát, hogy mihez rendelik hozzá személyüket! Gondolják át felelősséggel és tisztességgel. Mi is azt tesszük.
Bolvári István és Hodován Ágnes – köszönik szépen – gyermekükkel együtt szeretetben és jól vannak. Együttműködőek. Ha szükségük lesz a „segítségükre”, -mivel képesek azt eldönteni - jelentkezni fognak, mint „ügyfél”. Annyi semmirekellő papírtologató hivatalt és hivatalnokot mozgatott már meg ez az egyetlen „ügy”, hogy ennyi erővel 10 hektár kukoricát is letörhettek volna kézzel…
István és Ágnes - gyermeküket nem veszélyeztetik. Fiatalok, értelmesek és egészségesek. Csak nem állnak be a sorba.
Tudjuk, a rendőrséggel fenyegetés régi jó szokásuk. Már kezd egy kicsit paranoiásnak tűnni a hivatal. Félnek talán? Úgy vélik, romákkal van dolguk? Nem… Velük nem csinálnák meg ezt. Tudnák, hogy a maffia nem levelezgetne magukkal, csak menne és tenné a dolgát. Úgy vélem egy-két fogást nekünk is el kell lesni a tőlük, hogy emlékeztessenek régi összetartó erőnkre…
Nos, tisztában vagyunk vele, hogy nem fognak leállni. Nem tudnak. Hiányzik hozzá a képességük, a józan eszük, belátó képességük a hatalom kiszolgálására szakosodott.
Sok ártatlan életet tettek már tönkre. Úgy vélem a kilakoltatásokért és sok károkozásért, korrupcióért és a gyávaságért inkább előbb, mint utóbb, felelniük kell! Nem vagyok híve a fizikai erőszaknak. De nem is ellenzem. Sokak nem értenek másból - ez régi történelmi mottó.
Hogy segíthetnénk megértetni jobban, hogy elég volt Önökből, a magyar nemzet tisztességes polgárait zaklató, életüket megnyomorító terroristákból!? Ha Önök nem tudnak EMBER módjára viselkedni, vagy nem tehetik meg, mert a „rendszer” nem ezt várja el, akkor túl sok esélyt nem látok a békés rendezésre. Biztos, hogy jó irányba haladunk? Biztos, hogy Önök ezt akarják? Nem a hivatalnok, hanem az EMBER… Tudják Önök, mihez adják nevüket, életüket és becsületüket? Vagy talán már ezek a fogalmak ismeretlenek számukra?
Dusnokon, vagy Kalocsán esetleg bárhol máshol, már nem szeretnénk demonstrálni. Káros a környezetre és időpocséklás, ha van ettől hatékonyabb ébresztő módszer. És persze hogy van.
Így is túl sok szó hangzott már el. Értelmes ember kevésből is ért a hitvány meg sokból sem.
A Magyarok Istene immár Igazságot akar - és Szeretetet hirdet. Lehet, nem mindig volt így… Egy ideje nem. De most így lesz.
Ki kell, hogy vessük magunk közül a hitványakat, ügynököket, idegen nemzetrontókat, besúgókat és bűnözőket!
Aki nem képes befogadni az Igazságot és nincs képessége a szeretetre, annak nincs helye sem a hivatalokban, sem az emberek közt.
Mint tudjuk: az Igazság kimondása – nem rágalom. Pusztán csak Igazság. Az pedig előbb-utóbb utat tör, hogy a fényre lépjen. Hiszen ez az Isten Törvénye. Nem az emberé. Az emberek törvénye egy élhetetlen világhoz vezetett. Ideje visszatalálni…
Eredményes, békére és igazságra vezető gondolkodást – megszívlelést várunk, embertársi felelősséggel!
Így legyen!
Szigetszentmiklós, 2019-10-30
Posta Imre
Varga Ákos, Kovács Áron Dezső, Farkas Csaba János, Saláta János, Ferencziné Ambrus Emőke, Lőrincz Tibor, Lőrincz Éva (PI-Kör)
(Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya)
feladó: bubó Doki
címzett: jegyzo@dusnok.hu;
hodiagika@gmail.com;
dusnokph@dusnok.hu;
kajdacsitunde@freemail.hu;
cssgyjdusnok@gmail.com;
kisszsoltneeszter@gmail.com;
gyam.kalocsa@bacs.gov.hu;
origogyjsz@gmail.com;
nyulk@bacs.police.hu;
kovacsistvan@bacs.police.hu;
kalocsark@bacs.police.hu;
orfktitkarsag@orfk.police.hu;
brfk@budapest.police.hu;
tek@tek.gov.hu;
pestmrfk@pest.police.hu;
miniszter@bm.gov.hu;
miniszterelnok@me.gov.hu;
lakossag@kim.gov.hu;
hmugyfelszolgalat@hm.gov.hu;
nfu@nfu.gov.hu;
nfh@nfh.hu;
info@mszp.hu;
mszp@mszp.hu;
info@fapadoskonyv.hu;
zalamrfk@zala.police.hu;
nvsz@nvsz.police.hu;
igazgatosag@nni.police.hu;
01rk@budapest.police.hu;
02rk@budapest.police.hu;
07rk@budapest.police.hu;
08rk@budapest.police.hu;
09rk@budapest.police.hu;
10rk@budapest.police.hu;
11rk@budapest.police.hu;
12rk@budapest.police.hu;
14rk@budapest.police.hu;
15rk@budapest.police.hu;
16rk@budapest.police.hu;
17rk@budapest.police.hu;
18rk@budapest.police.hu;
19rk@budapest.police.hu;
sajto.jaszmrfk@jasz.police.hu;
sajtougyelet@police.hu;
szku@invitel.hu;
ellenorzes@nvsz.police.hu;
ertekelo@nvsz.police.hu;
ghi@nvsz.police.hu;
kszvsz@nvsz.police.hu;
ptvsz@nvsz.police.hu;
rszvsz@nvsz.police.hu;
secret@okri.hu;
atlanta@ic.fbi.gov;
cleveland.cv@ic.fbi.gov;
Houston.Texas@ic.fbi.gov;
kansas.city@ic.fbi.gov;
Louisville.LS@ic.fbi.gov;
minneapolis@ic.fbi.gov;
newhaven@ic.fbi.gov;
ny1@ic.fbi.gov;
Omaha@ic.fbi.gov;
phoenix@ic.fbi.gov;
portland@ic.fbi.gov;
SaltLakeCity@ic.fbi.gov;
san.francisco@ic.fbi.gov;
stlouis@ic.fbi.gov;
sandor.tari@im.gov.hu;
istvanne.szabo@im.gov.hu;
erzsebet.nemeth@im.gov.hu;
krisztina.szucs@im.gov.hu;
gabor.toth.f@im.gov.hu;
tivadar.revfy@im.gov.hu;
krisztina.halmai@im.gov.hu;
barnabas.hajas@im.gov.hu;
lajos.gazsik@im.gov.hu;
imre.szabo@im.gov.hu;
sara.judit.siket@im.gov.hu;
lili.kardos@im.gov.hu;
zoltan.molnar@im.gov.hu;
eniko.btoth@im.gov.hu;
bela.jonas@im.gov.hu;
orsolya.szigethi@im.gov.hu;
zoltan.farkas@im.gov.hu;
csaba.sarosi@im.gov.hu;
gabor.komjathy@im.gov.hu;
peter.laszlo.salgo@im.gov.hu;
reka.gyorivanyi@im.gov.hu;
akos.simon@im.gov.hu;
ardo.maria@im.gov.hu;
szabolcs.orban@im.gov.hu;
zsofia.szombathelyi@im.gov.hu;
krisztina.petrity@im.gov.hu;
norbert.kis@im.gov.hu;
monika.nagy.istvanne.moni@im.gov.hu;
agnes.varadi@im.gov.hu;
balazs.bodzasi@im.gov.hu;
agnes.eordog@im.gov.hu;
imre.villanyi@im.gov.hu;
katalin.turcsan@im.gov.hu;
maria.jaszai.tothne@im.gov.hu;
eniko.gyori@im.gov.hu;
ferenc.tamas.gyimesi@im.gov.hu;
rita.chladek@im.gov.hu;
akos.kara@im.gov.hu;
gabor.jancso@im.gov.hu;
attila.pongracz@im.gov.hu;
tibor.misovicz@im.gov.hu;
erzsebet.andrea.banki@im.gov.hu;
laszlone.balla@im.gov.hu;
marta.nagy@im.gov.hu;
mihaly.matrai@im.gov.hu;
agnes.baumann.vaszarine@im.gov.hu;
eva.sartner@im.gov.hu;
erzsebet.erika.farkas.szabone@im.gov.hu;
erika.loky@im.gov.hu;
csaba.kalmar@im.gov.hu;
gergely.afra@im.gov.hu;
tamas.viz@im.gov.hu;
pal.volner@im.gov.hu;
gabriella.nagy2@im.gov.hu;
viktoria.princz@im.gov.hu;
agnes.szoke@im.gov.hu;
maria.meszaros@im.gov.hu;
krisztian.kecsmar@im.gov.hu;
erika.viranyi-gyerman@im.gov.hu;
t????nde.forman@im.gov.hu;
zoltan.tallodi@im.gov.hu;
andras.bencze@im.gov.hu;
tamas.czombos@im.gov.hu;
flora.orosz@im.gov.hu;
imola.peresztegi-nagy@im.gov.hu;
miklos.feher@im.gov.hu;
tamas.peterfalvi@im.gov.hu;
gabor.koos@im.gov.hu;
zoltan.nemessanyi@im.gov.hu;
lilla.eszter.seres@im.gov.hu;
zoltan.nemeth2@im.gov.hu;
szabolcs.boreczki@im.gov.hu;
sara.kovacsi@im.gov.hu;
mariann.vizkelety@im.gov.hu;
lilla.hanga.guttman@im.gov.hu;
anett.sule.langne@im.gov.hu;
laszlo.fabian@im.gov.hu;
andrea.bencze@im.gov.hu;
andras.szogi@im.gov.hu;
miklos.sari@im.gov.hu;
agnes.david-damo@im.gov.hu;
laszlo.horvath3@im.gov.hu;
marton.gellen@im.gov.hu;
robert.toth@im.gov.hu;
imre.szucs@im.gov.hu;
gabor.barta@im.gov.hu;
ildiko.csaki@im.gov.hu;
zoltan.gergely.varnai@im.go;
hegedus.agota@cegled.hu;
klement.gyorgy@cegled.hu;
imregitibor@gmail.com;
karoly.ferenc@cegled.hu;
anett.gyore@freemail.hu;
ferenczi.norbert@cegled.hu;
huncsuri@freemail.hu;
korondi.miklos@jobbik.hu;
nagytamascegled@gmail.com;
laszlo.foldi@parlament.hu;
vac.jarasihivatal@pest.gov.hu;
1818@ugyfelvonal.hu;
vac.kormanyablak.osztaly@pest.gov.hu;
vac.hatosagi.osztaly@pest.gov.hu;
vac.gyamugyi.osztaly@pest.gov.hu;
cstam.kmrig@kh.allamkincstar.gov.hu;
vac-elelmiszer@pest.gov.hu;
pestmmkvac@lab.hu;
vac.foglalkoztatas@pest.gov.hu;
vac@takarnet.hu;
vac@kmr.antsz.hu;
balazs.endre@pest.gov.hu;
polgarmester@varoshaza.vac.hu;
krikszistvan@fidesz.hu;
kovacsagnes@fidesz.hu;
petotibor@fidesz.hu;
manningerpeter@fidesz.hu;
steidllevente@fidesz.hu;
mokanszky.alpolgarmester@varoshaza.vac.hu;
vacykaroly@fidesz.hu;
balkovicspeter@fidesz.hu;
szavad@szavad.hu;
info@dunakanyar.hu;
polg.titkar@varoshaza.vac.hu;
phtitkar1@varoshaza.vac.hu;
szollosi.lajos@pest.gov.hu;
varga.tunde@cegled.pmkh.gov.hu;
cegledispotlight@gmail.com;
miniszter@im.gov.hu;
Délmagyar;
Duna Tv;
Echo Tv;
Hír Tv;
TV2 Közönség;
rtlklub.hu@rtlklub.hu;
IGOR SZAVOLSZKI AND PUTIN!!!;
Varga Ákos;
Emő Ferenczi;
János Saláta;
farkas csaba;
Éva Lőrincz;
Áron Dezső Kovács;
birosag@baja.birosag.hu;
Birosag_Bacs@birosag.hu;
Birosag_Kalocsa@birosag.hu;
Birosag_Kecskemet@birosag.hu;
Birosag_Kkfh@birosag.hu;
Birosag_Kkhalas@birosag.hu;
Birosag_Kkoros@birosag.hu;
Birosag_Kszmikl@birosag.hu;
birosag@szekesfehervarit.birosag.hu;
munkaugy@szfvar.birosag.hu;
birosag@bicske.birosag.hu;
birosag@dunauj.birosag.hu;
birosag@sarbogard.birosag.hu;
birosag@szfvar.birosag.hu;
birosag@gyorit.birosag.hu;
birosag@gyorikmb.birosag.hu;
birosag@gyorvb.birosag.hu;
birosag@sopron.birosag.hu;
birosag@movar.birosag.hu;
birosag@budakornyek.birosag.hu;
birosag@bkkmb.birosag.hu;
birosag@budaors.birosag.hu;
birosag@cegled.birosag.hu;
birosag@dabas.birosag.hu;
birosag@dkeszi.birosag.hu;
birosag@erd.birosag.hu;
birosag@godollo.birosag.hu;
birosag@monor.birosag.hu;
birosag@nagykata.birosag.hu;
birosag@nkoros.birosag.hu;
birosag@rackeve.birosag.hu;
birosag@szentendre.birosag.hu;
birosag@szigetszentmiklos.birosag.hu;
birosag@vac.birosag.hu
dátum: 2019. okt. 31. 18:40
tárgy: Felszólítás!
küldő: gmail.com
Elindult a nemzetellenes elemek aktív kiszűrése a rendszerből. A beépült idegen zsoldosok - Soros György, Izrael, USA ... - ügynökeinek kiemelése a közegből. De túl ezen a megfélemlített, korrupt és alkalmatlan közhivatalnokok helyes útra terelése is aktívabb fázisba kerül. Isten útjai kifürkészhetetlenek! Judapestből Budapest lesz, Új-Izraelből Magyar Királyság! Veletek, vagy nélkületek, ha kell ellenetek, de akkor is értetek, ha nem értitek! Link
Posta Imre
Előzmények (Kalocsa társadalmi fórum - Kalocsa 2019.10.19.) ahová a meghívás ellenére nem jöttek el az érintett „hivatalnokok”.
Link
Link
Link
Link
Link
A fórumról képi és hanganyag, mely különösen figyelemre méltó lehet!
Link
Link
Link
Link
Szólunk, mert immár az események mellett nem lehet szó nélkül elmenni…
Már sok éve termeli ki magából egy cionista körökhöz tartozó, szabadkőműves összeesküvés, amely klerikálisnak mutatkozó, a „hivat-állnokokat” egy cionista körökhöz tartozó szabadkőműves összeesküvés, mely klerikálisnak mutatkozó, de valójában az „egyházzal” egy füst alatt emberiségellenes cselekedetekre hajló politikai irányvonalát tekintve az „új világrend” bevezetésén szorgoskodik.
Látszólag ellentmondásos tevékenységet folytatva a közhatalomba politikai pártok feletti síkon beépülve, de azokat használva ki a titkosszolgálatok égisze alatt hajtja végre a tervet.
A magyarok esetében a genocidumot. Fidesz, MSZP, Jobbik... - egyre megy, mind egy szálig nemzetidegen befolyás alatt áll - közvetlen irányítással működve játszatja el a „demokráciát”.
Most éppen „illiberális” módozatban haladunk az autokrata Magyar Királyság kétkamarás rendszere felé, csak zsinagóga-központú irányítással. A sikeresen kiiktatott, a rendszerrel tönkretett magyarokat lecserélve a magyartól idegen mentalitású és szándékú néptömegekre. Pontosabban, olyanokra, akik rasszként magukra nem magyarként tekintenek, de élősködve a „magyar” felségjel „védelme” alatt árasztják el belső „ellenségként” az „országot”. Mindezt az önök tudtával és aktív támogatásával tehetik meg.
Nos, aki ezt még a hivatalokban nem látja, az már haza se menjen onnan! Hazaárulók lennének, tettetett vakságuk okán?
De zajlik egy másik „program” is a cionisták tervével „összemosva”, és ez az érdekesebb kérdés az önök számára, nem az, hogyan asszisztálnak pl Izrael lakosságának Magyarországra telepítéséhez. Még ennek a liberalizált, korrupciós mechanizmussal, párt és faji alapon válogatott közigazgatási apparátussal teletűzdelt struktúrának is ismerős kell, hogy legyen a saját Btk.-ja. Ajánlom újraolvasásra és értelmezésre!
Hazaárulás
Jogos védelem
Végszükség...
A magyar nemzet, magyar család, magyar ember (nem azonos a magyar papírossal rendelkező szavazóbirkával) életének, jövőjének védelme, még ha ebbe önök közül sokan bele is kell pusztuljanak! Persze csakis demokratikusan!
Nem a rendőröknek nevezett egyenruhás zsidó-maffia behajtóknak szól csak az alábbi oktató jellegű írás, hanem mindenki másnak is! Jegyzeteljenek!
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.
Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.
A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.
Számítanak rátok.
De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.
Számíthattok rájuk.
Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.
Minden jót kívánok Nektek.
Dr. Szakál Antal összefoglalása is rámutat a torzulásokra.
„1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:
A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.
Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.
Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.
Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.
Idáig egyértelmű.
De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?
Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.
Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó.)
A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.
A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól!
Sőt!
Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.
A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.
De lassanként megteremti az igényt.
Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.
Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.
Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.
A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)
A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.
2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások
Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.
A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.
(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)
A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve.
Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.
Kiválasztódnak közületek.
Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni.
Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást.
Az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik
A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.
Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.
(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg...)
Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz!
A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.
A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.
Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.
A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.
Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.
Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.
A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.
Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.
A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)
Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.
A jogorvoslati fórumrendszer –
működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.
Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz.
Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó.
A következőben nézzük leglényegesebb jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.
4. A parancs
A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs:
meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek.
Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei.
A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak.
Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
5. Az állam és végrehajtók viszonya
Fordulat állt be az állam és a végrehajtók viszonyában is.
Az eddig bevett gyakorlat az volt, hogy a hatalom a nemzettudaton, hitbéli vagy ideológiai meggyőződésen keresztül megszerezte, és ezzel egy időben, vagy e-helyett, valamely juttatásokkal gyakorlatilag megvásárolta a végrehajtók hűségét.
Mostanra a nemzettudat, a hit és az ideológia is elfogyott, és nem áll rendelkezésre a
végrehajtók megvásárlásához szükséges összeg sem, hiszen azt pont az ő asszisztálásukkal
lopták el a hatalmasok a közösből, ezért új módszert kellett választaniuk.
Felismerték, hogy ha ők tartoznak nektek, akkor elég nehéz tőletek az ő érdekeiket szolgáló
- emberi, állampolgári, szakmai meggyőződésetekkel esetleg ellentétes - magatartást elvárni
tőletek, ezért jobb, ha ti tartoztok nekik.
A béremeléssel és állami kezességvállalással támogatott eladósításotokat követően, a
jövedelmeteket apránként csökkentve, már csak a folyamatos rettegésben tartásotokról
kell gondoskodniuk – ezt megoldják az eltérített illetményekkel jutalmazott vezetőitek - és
morogva bár, de mentek arra amerre gazdáitok a gyeplőt húzzák.
Beköszöntött az adósrabszolgaság legújabb kora.
Szívetek szerint élethosszig valakikhez tartoznátok, e helyett mire eszméltetek, már
életfogytig valakiknek tartoztok.
A ti lábatokon is csörög a bilincs, tudom. Csak tőletek nem azt várja a gazda, mint a többiektől, hogy szótlanul húzzátok az igát, hanem hogy betörjétek a száját annak, aki tiltakozni mer…
Ha mégsem tennétek, amit elvárnak tőletek, megfenyítenek, kirúgnak vagy mentek a
börtönbe.
Gondolom feltűnt, hogy helyettesítésetek a törvény módosítása óta megoldható
külföldi rendfenntartók alkalmazásával. Kérdés milyen egyenruhában verik majd szét a
népet? Sajátjukban (abból szabadságharc lenne), vagy jut nekik is az új bevetési ruhából,
amit most kezdenek el nektek tömegével gyártani? Ha jut, akkor senki el nem hiszi nektek,
hogy nem ti voltatok.
Ha még nem lenne elég, akkor azon is eltűnődhettek, vajon mi célt szolgál az, hogy
közvetlen politikai irányítás alá vonnak fegyveres kapacitásokat, amelyeket jutalmaznak
és felszereléseiket tökéletesítik, míg a rendőrség napi finanszírozási gondokkal küzd. A
kormányzati kommunikáció szerint ők kiválóak (ami érthetetlen, mert tegnap még együtt
dolgoztatok és még nem volt lehetőségük megkiválósodni, úgyhogy akkor te is az vagy, vagy,
az állítottakkal ellentétben ők sem azok), rólatok meg az járja, hogy buták, hazudozók és
agresszívak vagytok, emiatt kell semmisségi törvényt hozni, és egyébként is túl korán akartok
elmenni nyugdíjba.
Ez van.
Bajban vagytok.
De egyre többen ébredeznek közületek.
Misem bizonyítja jobban, minthogy tavaly a rendőrtisztek avatásán, a miniszterelnök fontosnak tartotta elmondani, hogy a közrend és a közbiztonság szavatolása az állam első számú feladata, és ezt semmilyen félkatonai szervezet nem vállalhatja át, és akik a fegyveres testületek állományából ebbe az irányba hajlanak, azok dezertőrök.
Miért mond egy ilyen beszédet?
Mert egyre többen vannak ilyenek…
De mit is mondott ezzel tulajdonképpen? Mit akarnak vállalni ezek a szaporodó számú
félkatonai szervezetek?
A közrend és a közbiztonság szavatolását.
Miért akarják átvállalni?
Mert azok az állami szervek, amelyeknek ezt kellene biztosítaniuk, nem működnek, és ezzel
kikényszerítik az 1. pontban írt közösségi önszerveződést.
Ezek után miként ítéljük meg azoknak a magatartását, akik a fegyveres testületek állományából ezen szervezetek irányába hajlanak?
Dezertőr??? Az???
De akkor hogyan ítéljük meg azoknak a magatartását, akik továbbra is fenntartások nélkül
végrehajtják a fentről kapott politikai utasításokat, és nem a közrend, illetve a közbiztonság
javításán fáradoznak? Talán kollaboráns???
Az!
Mire számíthatsz a közeljövőben?
Világszerte egyre többen megértik, hogy semmi nem áll annak útjában, hogy a hatalmat most bitorlókat elkergessék és valami új építésébe kezdjenek.
Nézz szét magad körül!
A most ismert világ széthullik körülötted. Közhelyszerű, de már tényleg semmi nem az, aminek látszik.
A racionalitások kora lejárt, az intuíciók korába léptünk. Figyelj, mit súg a lelkiismereted, ösztöneid mit diktálnak, mit érzel?
Ez most alapvetően más lesz, biztonsági öveket kérem kikapcsolni…
postaimre - 2010 12 21 ¦ 17:44:30 · 21 hozzászólás · 463188 megnyitás ·
https://ch-serverhosting.com/postaimre/news.php?readmore=1097
Röviden felvázolom a „közjogi helyzetet”. A magyar nemzet egy fiktív, a cionisták kezében a faji keveredés eszközévé tett, nemzetgyilkos és országvesztő kifejezés lett. Most mindenre, ami nemzetellenes azt mondják „államilag”, hogy „nemzeti”. Mi ezt értjük. Tudjuk, milyen féreg rágja a nemzet valódi csonka testét és készen állunk azt eltaposni. Önök nem a „nemzet”. Önök a cionista nemzetáruló paraziták védelmi bázisa, a „KÁPO” a koncentrációs lágerben, a pénzbeszedők, verőlegények, a terror eszközei. Meg vannak etetve törvényekkel és rendeletekkel, jogszabályokba bugyolált maszlagokkal, melyeket azokkal szemben használtat a regnáló cionista rezsim, aki számára aggályos, a bűnözőkkel szemben nem csak elnéző, hanem kifejezetten politikust, rendőrt, ügyészt, bírót és üzletembert, közigazgatási „szakit”, jogászt farag belőlük. Látjuk. Nem bízunk önökben és erre a bizalomvesztésre rég rászolgáltak. De itt nem lehet megállni, mert ezzel még nincsenek lefejezve. Lassan a nyegleségük, pofátlanságuk fizikai ellentámadást provokál ki, mely nyilván nem fog tetszeni, mert önök kapják majd a lincselést, nem a „gazdáik”, akikre hivatkozva a parancsokat végrehajtják. Azok elszelelnek, amit érzik, hogy jön a vihar. Mi kell még, hogy történjen, hogy észhez térjenek?
Úgy vannak vele, hogy egy-egy „ügybe” keveredett és nevesített „közszolgát” (köztünk szólva: patkányt) a vezetőség háttérbe tesz és előre helyez egy frisset, egy még ostobábbat, boxzsáknak, had pereljünk vele? Tudjuk jól, hogy önök nem alkalmasak semmire. Fizetés nélkül a seggüket meg nem emelnék a „közjó” érdekében. Elbizakodottak. Úgy gondolják a járőrkocsi mindig ott lesz és nem azért, hogy önöket verjék bilincsbe és kocsikáztassák meg egy hosszabb átnevelőtáboroztatásra az épen frissen felépített valamelyik orbánisztáni stadionba.
Tévednek. Gyávák és ezért tévednek!
Ahogy látom az „ébresztő program” erős ráhatással megy Európa szerte.
„Allah megveti a gyávákat” - írja a Korán. Egy talmudista zsidó számára (magyar, lengyel, francia, orosz...álca-bőrkötésben) nem biztos, hogy ez most a legjobb üzenet.
Rossz hír ez Önöknek is, kedves „hivatalnokok”. Szittya magyar virtus éled és bizony igen rövid népi bírósági ítélkezésnek nézünk elébe. Nem mindig leszünk ennyire beszédesek és fegyvertelenek. El kellene gondolkozni az életük értelmén, sürgősen!
Hogy lehetne önöket jobb belátásra bírni anélkül, hogy vér folyjon?
Képesek ezen elgondolkozni?
Csináljunk csendes ellenállást? Gandhisan? Jól hangzik, de ott sem jött be. India a mai napig angol gyarmat, csak nem verik nagydobra. Anglia meg Rotschildé. Magyarország meg „Sorosé” (na jó ez nem egészen így van, mert már Kína és Oroszország is igényt jelentett be az Izrael által felvásárolt egykori magyarok, egykori országára.)
Ezt a hitvánnyá tett kesze-kusza agyú „magyar” népet, ahol a magyar már csak nyomokban fedezhető föl egyesek hozzáállásában, cselekedeteiben, mentalitásában, Isten és Igazság szeretetében, hogy lehet észhez téríteni anélkül, hogy a cionista dörzsölné a markát a zsinagógában, hogy megint egymás ellen vonulunk?
Judapest legyen példa! Közeleg valami olyasmi, amivel nem fognak tudni mit kezdeni! Elszámoltatás…
Nem. Nem vagyunk anarchisták.
Tudjuk, tiszteljük és betartjuk a törvényt. Az egyetemes és emberi törvényeket egyaránt.
Ám rá kellett jönnünk arra, hogy mára már mi lettünk a törvény, nem holmi bugris, korrupt és erkölcseiben teljesen lezüllött, politikusnak előadott csürhe, melyeknek a gazdái mind egy szálig idegenek: Schwartz Györgyök, Rotschildok, Rockefellerek, Fuggerok…, mert biza ők az Önök gazdái, munkaadói és persze félelmeik táplálói.
Segíteni szeretnénk.
Ha nem hagyják - márpedig nem fogják - akkor kénytelenek vagyunk megszervezni saját közigazgatásunkat, rendvédelmünket és természetesen ennek következményei lesznek.
Minden törvényes eszközzel felléptünk már a törvénytelenség ellen, amit a „rend fenntartásának” látszata alatt mímelnek.
Maradt a Végszükség.
Katonák vagyunk. Tudjuk mit jelent a fegyver. Tele van vele az „ország” és a világ, csak azt várva, hogy mikor indulhat meg a leszámolás, vagy épp az elszámolás és elszámoltatás.
Jól gondolják meg hát, hogy mihez rendelik hozzá személyüket! Gondolják át felelősséggel és tisztességgel. Mi is azt tesszük.
Bolvári István és Hodován Ágnes – köszönik szépen – gyermekükkel együtt szeretetben és jól vannak. Együttműködőek. Ha szükségük lesz a „segítségükre”, -mivel képesek azt eldönteni - jelentkezni fognak, mint „ügyfél”. Annyi semmirekellő papírtologató hivatalt és hivatalnokot mozgatott már meg ez az egyetlen „ügy”, hogy ennyi erővel 10 hektár kukoricát is letörhettek volna kézzel…
István és Ágnes - gyermeküket nem veszélyeztetik. Fiatalok, értelmesek és egészségesek. Csak nem állnak be a sorba.
Tudjuk, a rendőrséggel fenyegetés régi jó szokásuk. Már kezd egy kicsit paranoiásnak tűnni a hivatal. Félnek talán? Úgy vélik, romákkal van dolguk? Nem… Velük nem csinálnák meg ezt. Tudnák, hogy a maffia nem levelezgetne magukkal, csak menne és tenné a dolgát. Úgy vélem egy-két fogást nekünk is el kell lesni a tőlük, hogy emlékeztessenek régi összetartó erőnkre…
Nos, tisztában vagyunk vele, hogy nem fognak leállni. Nem tudnak. Hiányzik hozzá a képességük, a józan eszük, belátó képességük a hatalom kiszolgálására szakosodott.
Sok ártatlan életet tettek már tönkre. Úgy vélem a kilakoltatásokért és sok károkozásért, korrupcióért és a gyávaságért inkább előbb, mint utóbb, felelniük kell! Nem vagyok híve a fizikai erőszaknak. De nem is ellenzem. Sokak nem értenek másból - ez régi történelmi mottó.
Hogy segíthetnénk megértetni jobban, hogy elég volt Önökből, a magyar nemzet tisztességes polgárait zaklató, életüket megnyomorító terroristákból!? Ha Önök nem tudnak EMBER módjára viselkedni, vagy nem tehetik meg, mert a „rendszer” nem ezt várja el, akkor túl sok esélyt nem látok a békés rendezésre. Biztos, hogy jó irányba haladunk? Biztos, hogy Önök ezt akarják? Nem a hivatalnok, hanem az EMBER… Tudják Önök, mihez adják nevüket, életüket és becsületüket? Vagy talán már ezek a fogalmak ismeretlenek számukra?
Dusnokon, vagy Kalocsán esetleg bárhol máshol, már nem szeretnénk demonstrálni. Káros a környezetre és időpocséklás, ha van ettől hatékonyabb ébresztő módszer. És persze hogy van.
Így is túl sok szó hangzott már el. Értelmes ember kevésből is ért a hitvány meg sokból sem.
A Magyarok Istene immár Igazságot akar - és Szeretetet hirdet. Lehet, nem mindig volt így… Egy ideje nem. De most így lesz.
Ki kell, hogy vessük magunk közül a hitványakat, ügynököket, idegen nemzetrontókat, besúgókat és bűnözőket!
Aki nem képes befogadni az Igazságot és nincs képessége a szeretetre, annak nincs helye sem a hivatalokban, sem az emberek közt.
Mint tudjuk: az Igazság kimondása – nem rágalom. Pusztán csak Igazság. Az pedig előbb-utóbb utat tör, hogy a fényre lépjen. Hiszen ez az Isten Törvénye. Nem az emberé. Az emberek törvénye egy élhetetlen világhoz vezetett. Ideje visszatalálni…
Eredményes, békére és igazságra vezető gondolkodást – megszívlelést várunk, embertársi felelősséggel!
Így legyen!
Szigetszentmiklós, 2019-10-30
Posta Imre
Varga Ákos, Kovács Áron Dezső, Farkas Csaba János, Saláta János, Ferencziné Ambrus Emőke, Lőrincz Tibor, Lőrincz Éva (PI-Kör)
(Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya)
feladó: bubó Doki
címzett: jegyzo@dusnok.hu;
hodiagika@gmail.com;
dusnokph@dusnok.hu;
kajdacsitunde@freemail.hu;
cssgyjdusnok@gmail.com;
kisszsoltneeszter@gmail.com;
gyam.kalocsa@bacs.gov.hu;
origogyjsz@gmail.com;
nyulk@bacs.police.hu;
kovacsistvan@bacs.police.hu;
kalocsark@bacs.police.hu;
orfktitkarsag@orfk.police.hu;
brfk@budapest.police.hu;
tek@tek.gov.hu;
pestmrfk@pest.police.hu;
miniszter@bm.gov.hu;
miniszterelnok@me.gov.hu;
lakossag@kim.gov.hu;
hmugyfelszolgalat@hm.gov.hu;
nfu@nfu.gov.hu;
nfh@nfh.hu;
info@mszp.hu;
mszp@mszp.hu;
info@fapadoskonyv.hu;
zalamrfk@zala.police.hu;
nvsz@nvsz.police.hu;
igazgatosag@nni.police.hu;
01rk@budapest.police.hu;
02rk@budapest.police.hu;
07rk@budapest.police.hu;
08rk@budapest.police.hu;
09rk@budapest.police.hu;
10rk@budapest.police.hu;
11rk@budapest.police.hu;
12rk@budapest.police.hu;
14rk@budapest.police.hu;
15rk@budapest.police.hu;
16rk@budapest.police.hu;
17rk@budapest.police.hu;
18rk@budapest.police.hu;
19rk@budapest.police.hu;
sajto.jaszmrfk@jasz.police.hu;
sajtougyelet@police.hu;
szku@invitel.hu;
ellenorzes@nvsz.police.hu;
ertekelo@nvsz.police.hu;
ghi@nvsz.police.hu;
kszvsz@nvsz.police.hu;
ptvsz@nvsz.police.hu;
rszvsz@nvsz.police.hu;
secret@okri.hu;
atlanta@ic.fbi.gov;
cleveland.cv@ic.fbi.gov;
Houston.Texas@ic.fbi.gov;
kansas.city@ic.fbi.gov;
Louisville.LS@ic.fbi.gov;
minneapolis@ic.fbi.gov;
newhaven@ic.fbi.gov;
ny1@ic.fbi.gov;
Omaha@ic.fbi.gov;
phoenix@ic.fbi.gov;
portland@ic.fbi.gov;
SaltLakeCity@ic.fbi.gov;
san.francisco@ic.fbi.gov;
stlouis@ic.fbi.gov;
sandor.tari@im.gov.hu;
istvanne.szabo@im.gov.hu;
erzsebet.nemeth@im.gov.hu;
krisztina.szucs@im.gov.hu;
gabor.toth.f@im.gov.hu;
tivadar.revfy@im.gov.hu;
krisztina.halmai@im.gov.hu;
barnabas.hajas@im.gov.hu;
lajos.gazsik@im.gov.hu;
imre.szabo@im.gov.hu;
sara.judit.siket@im.gov.hu;
lili.kardos@im.gov.hu;
zoltan.molnar@im.gov.hu;
eniko.btoth@im.gov.hu;
bela.jonas@im.gov.hu;
orsolya.szigethi@im.gov.hu;
zoltan.farkas@im.gov.hu;
csaba.sarosi@im.gov.hu;
gabor.komjathy@im.gov.hu;
peter.laszlo.salgo@im.gov.hu;
reka.gyorivanyi@im.gov.hu;
akos.simon@im.gov.hu;
ardo.maria@im.gov.hu;
szabolcs.orban@im.gov.hu;
zsofia.szombathelyi@im.gov.hu;
krisztina.petrity@im.gov.hu;
norbert.kis@im.gov.hu;
monika.nagy.istvanne.moni@im.gov.hu;
agnes.varadi@im.gov.hu;
balazs.bodzasi@im.gov.hu;
agnes.eordog@im.gov.hu;
imre.villanyi@im.gov.hu;
katalin.turcsan@im.gov.hu;
maria.jaszai.tothne@im.gov.hu;
eniko.gyori@im.gov.hu;
ferenc.tamas.gyimesi@im.gov.hu;
rita.chladek@im.gov.hu;
akos.kara@im.gov.hu;
gabor.jancso@im.gov.hu;
attila.pongracz@im.gov.hu;
tibor.misovicz@im.gov.hu;
erzsebet.andrea.banki@im.gov.hu;
laszlone.balla@im.gov.hu;
marta.nagy@im.gov.hu;
mihaly.matrai@im.gov.hu;
agnes.baumann.vaszarine@im.gov.hu;
eva.sartner@im.gov.hu;
erzsebet.erika.farkas.szabone@im.gov.hu;
erika.loky@im.gov.hu;
csaba.kalmar@im.gov.hu;
gergely.afra@im.gov.hu;
tamas.viz@im.gov.hu;
pal.volner@im.gov.hu;
gabriella.nagy2@im.gov.hu;
viktoria.princz@im.gov.hu;
agnes.szoke@im.gov.hu;
maria.meszaros@im.gov.hu;
krisztian.kecsmar@im.gov.hu;
erika.viranyi-gyerman@im.gov.hu;
t????nde.forman@im.gov.hu;
zoltan.tallodi@im.gov.hu;
andras.bencze@im.gov.hu;
tamas.czombos@im.gov.hu;
flora.orosz@im.gov.hu;
imola.peresztegi-nagy@im.gov.hu;
miklos.feher@im.gov.hu;
tamas.peterfalvi@im.gov.hu;
gabor.koos@im.gov.hu;
zoltan.nemessanyi@im.gov.hu;
lilla.eszter.seres@im.gov.hu;
zoltan.nemeth2@im.gov.hu;
szabolcs.boreczki@im.gov.hu;
sara.kovacsi@im.gov.hu;
mariann.vizkelety@im.gov.hu;
lilla.hanga.guttman@im.gov.hu;
anett.sule.langne@im.gov.hu;
laszlo.fabian@im.gov.hu;
andrea.bencze@im.gov.hu;
andras.szogi@im.gov.hu;
miklos.sari@im.gov.hu;
agnes.david-damo@im.gov.hu;
laszlo.horvath3@im.gov.hu;
marton.gellen@im.gov.hu;
robert.toth@im.gov.hu;
imre.szucs@im.gov.hu;
gabor.barta@im.gov.hu;
ildiko.csaki@im.gov.hu;
zoltan.gergely.varnai@im.go;
hegedus.agota@cegled.hu;
klement.gyorgy@cegled.hu;
imregitibor@gmail.com;
karoly.ferenc@cegled.hu;
anett.gyore@freemail.hu;
ferenczi.norbert@cegled.hu;
huncsuri@freemail.hu;
korondi.miklos@jobbik.hu;
nagytamascegled@gmail.com;
laszlo.foldi@parlament.hu;
vac.jarasihivatal@pest.gov.hu;
1818@ugyfelvonal.hu;
vac.kormanyablak.osztaly@pest.gov.hu;
vac.hatosagi.osztaly@pest.gov.hu;
vac.gyamugyi.osztaly@pest.gov.hu;
cstam.kmrig@kh.allamkincstar.gov.hu;
vac-elelmiszer@pest.gov.hu;
pestmmkvac@lab.hu;
vac.foglalkoztatas@pest.gov.hu;
vac@takarnet.hu;
vac@kmr.antsz.hu;
balazs.endre@pest.gov.hu;
polgarmester@varoshaza.vac.hu;
krikszistvan@fidesz.hu;
kovacsagnes@fidesz.hu;
petotibor@fidesz.hu;
manningerpeter@fidesz.hu;
steidllevente@fidesz.hu;
mokanszky.alpolgarmester@varoshaza.vac.hu;
vacykaroly@fidesz.hu;
balkovicspeter@fidesz.hu;
szavad@szavad.hu;
info@dunakanyar.hu;
polg.titkar@varoshaza.vac.hu;
phtitkar1@varoshaza.vac.hu;
szollosi.lajos@pest.gov.hu;
varga.tunde@cegled.pmkh.gov.hu;
cegledispotlight@gmail.com;
miniszter@im.gov.hu;
Délmagyar
Duna Tv
Echo Tv
Hír Tv
TV2 Közönség
rtlklub.hu@rtlklub.hu;
IGOR SZAVOLSZKI AND PUTIN!!!
Varga Ákos
Emő Ferenczi
János Saláta
farkas csaba
Éva Lőrincz
Áron Dezső Kovács
birosag@baja.birosag.hu;
Birosag_Bacs@birosag.hu;
Birosag_Kalocsa@birosag.hu;
Birosag_Kecskemet@birosag.hu;
Birosag_Kkfh@birosag.hu;
Birosag_Kkhalas@birosag.hu;
Birosag_Kkoros@birosag.hu;
Birosag_Kszmikl@birosag.hu;
birosag@szekesfehervarit.birosag.hu;
munkaugy@szfvar.birosag.hu;
birosag@bicske.birosag.hu;
birosag@dunauj.birosag.hu;
birosag@sarbogard.birosag.hu;
birosag@szfvar.birosag.hu;
birosag@gyorit.birosag.hu;
birosag@gyorikmb.birosag.hu;
birosag@gyorvb.birosag.hu;
birosag@sopron.birosag.hu;
birosag@movar.birosag.hu;
birosag@budakornyek.birosag.hu;
birosag@bkkmb.birosag.hu;
birosag@budaors.birosag.hu;
birosag@cegled.birosag.hu;
birosag@dabas.birosag.hu;
birosag@dkeszi.birosag.hu;
birosag@erd.birosag.hu;
birosag@godollo.birosag.hu;
birosag@monor.birosag.hu;
birosag@nagykata.birosag.hu;
birosag@nkoros.birosag.hu;
birosag@rackeve.birosag.hu;
birosag@szentendre.birosag.hu;
birosag@szigetszentmiklos.birosag.hu;
birosag@vac.birosag.hu
dátum: 2019. okt. 31. 18:40
tárgy: Felszólítás!
küldő: gmail.com
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2019. November 06. 15:06:26
- 2019. November 06. 19:58:42
- 2019. November 07. 12:56:53
- 2019. November 10. 14:23:12